Fejezet

501    32|                egy tekintettel nem tett még szemrehányást férjének,
502    32|                 Egy nős férfival akarja még magát hírbe keverni? No,
503    32|          bizonyítani, hogy a vén Kolbay még nem olyan vén, mint amilyennek
504    32|            merev lábait, mint máskor, s még a kapuja küszöbén is elmondá
505    32|          unokahúgát jön látogatni, akit még első férjéveli menyegzője
506    32|               javítani nem lehet rajta. Még most a kifejlődés en famille
507    32|          famille intézhető el; a törlés még most szabad.~Szerafint meglepte
508    32|           válogatlan szavú volt, s most még eszébe jut, hogy hírlapi
509    32|         szerettem – folytatá az öregúr, még keményebben tartva fel nyakát
510    32|           választotta őt férjül. Kérem, még mindig ne jöjjünk indulatba,
511    32|            indulatba, se kegyed, se én. Még most szelíden, nyájasan
512    32|                 beszélhetünk egymással; még ez mind enyelgés. Majd nemsokára
513    32|                innen az inasaival, s én még a lépcsőkről is fel fogok
514    32|               fel fogok kiabálni. Azért még most csak legyünk csendes
515    32|                Dobasson ki, kérem; mert még kegyetlenebb is leszek.~–
516    32|          Hallgatni fogok.~– Azt mondom: még idáig mindig büszke volt
517    32|              kegyednek véleményemet. De még egyszer mondom, hogy ha
518    32|              kétszer is meggondolja, ha még gondolkozni tud. Nem tetszett
519    32|            kalapja után nyúlva. – Pedig még nincs vége. Még egy szót
520    32|                   Pedig még nincs vége. Még egy szót mondok, a kilincset
521    32|              ablakból azok elől, amiket még ez öregember szemébe akar
522    32|              elnéz. Csekély titulus, de még mindig jó. Most elválik
523    33|               egész éjjel fenn is volt, még reggel felé is lehetett
524    33|               is szobájába viteté, mert még nem volt mindennel készen.~
525    33|               mint szokta máskor.~Tehát még ez éjjel is, mikor tulajdon
526    33|                kiegészíthessek.~– Tehát még az én aláírásom szükséges?~–
527    33|          bizalmasan nézett Bélára, mint még sohasem.~– Én is tévedhettem.
528    33|                nagyon derék lesz.~Azzal még meg is simogatá Béla arcszakállát,
529    33|                 és felszólítja, hogy ha még van valami mondanivalója,
530    33|         Bárzsing urat megkínálja belőle még egy szippanattal, hanem
531    33|            vágnom. Már magához tért, de még mindig úgy érzi magát, mint
532    33|                 áll a kapu előtt; nekem még egy utam van délig, de oda
533    33|            megvetett engem, de én azért még jobban imádtam önt. Egyszer
534    33|                a gúny, ez a nevetés.~És még azonfelül, hogy nevetett,
535    33|              Nem iparkodott annak kezét még egyszer megragadni, kit
536    33|                Taposson el engem!”~Béla még most is szánta őt.~– Ellenem
537    33|                  hadd emeljem föl.~Béla még egyszer kezét nyújtá a nőnek,
538    33|           asszonyok vagyunk, örömünkben még kibeszéltük volna; azok
539    33|         megcsókolta.~De a férj homlokán még egy ránc volt, az nem akart
540    33|            semmi csóktól. Béla lelkében még egy tövis volt: Szerafin
541    33|           elhatározás Szerafintől.~Béla még most is kimenté őt a világ
542    33|            világ előtt.~Hanem az a redő még mindig ott volt homlokán.~–
543    33|                doktor azt állítja, hogy még a sánta lába is meggyógyult
544    34|           menthetetlenül elbukott, hogy még csak nem is védhette magát.
545    34|               Közélete gyűlöletes volt, még egészen alkalomszerűen jött,
546    34|              nem volt szabad tudósítani még azt a papírt sem, mely pedig
547    34|         amnesztia sokat azok közül, kik még e mozgalmas idők áldozataiul
548    34|              egy hamisító szavára!~Most még Fertőy bűne is az ő lelkére
549    34|       gondolkozni.~„Emlékezel-e rózsám, még mikor ~Fehér ruhám volt
550    34|           visszatükröztetni, s olyankor még inkább ráismerni vélt Szerafin.~„
551    34|                  rongyos tolvaj…) ~… Te még most is olyan szép vagy…~
552    34|             alakokra, akik nem tanulták még meg, hogyan kell az utcán
553    34|              nekik, hogy dolgozhatnának még. Némelyiknek talán ősz haja
554    34|              ott volt e kegyelemdöfés.~„Még nyílik a partokon a nefelejcs: ~
555    34|             rajta.~– No csak az kellene még, hogy te se ismerj rám! –
556    34|                ki oly büszke volt, hogy még vele sem tudatta soha, hol
557    34|                lett belőled!?~Az került még sok dolgába, míg a lépcsőkön
558    34|                 vagy te? Beszélj arról. Még mindig a mézeshetek?~– Még
559    34|              Még mindig a mézeshetek?~– Még mindig.~– Azt tudtam. Afelől
560    34|                    Az, de nagyon fiatal még.~– No, annak én leszek a
561    34|            nevelője.~– Dajka kell annak még, nem nevelő.~– Azt mondanám
562    34|             tartozik az életével.~– Hát még kinek?~– Hazájának.~Pusztafi
563    34|               Ne bort adj innom; vizet. Még ma egy szépasszonynál kell
564    34|               gúnnyal. – Hát tenyésztik még ezt az állatot ez alatt
565    34|           szemtelenségnek az, hogy „mi” még élünk. Egyébiránt félre
566    34|                megszégyenített, mert az még nyolc krajcárt otthon maradt
567    34|              arról az egyről, hogy lesz még idő, amikor elő fog kerülni,
568    34|         radikális patrióták felett. Őrá még nagy szerepek várnak itthon.
569    34|             Kérlek, Béla fiam, nem ütsz még oldalba?~– Csak folytasd.~–
570    34|           kiitta.~– Így; látod, mármost még arra is emlékezem, hogy
571    34|               nevét.~– Szavadon foglak. Még e télen. Mikor fagyva van
572    34|           túladni rajta. A menyecskének még Aradról megírtam, hogy férje
573    34|                     Ugyan kérlek, adass még egy korsó vizet; nem látod,
574    34|            korsó vizet; nem látod, hogy még most is részeg vagyok?~Szegény
575    34|                hiszem, Vencelnek híják. Még Komáromban tanultam megismerni
576    35|                  le nem törli azt onnan még a halál keze sem.~Elhagytam
577    35|              mégsem vethetett meg, hogy még csak rajtam bosszút állni
578    35|                hercegasszonyokkal, akik még mindig unokahúgai.~Csak
579    35|             becsukták a kaput, Szerafin még egyszer megkérdezte a vén
580    35|             függ, hogy meséljek-e aztán még neked többet is, vagy se.~–
581    35|                a teremajtón; a teremben még akkor nem volt senki.~Ráért
582    Ut|         szabadságharcot tünteti vissza. Még ekkor élénken emlékeztem
583    Ut|                mortifikáltak bennünket, még gúnyt is űztek belőlünk:
584    Ut|                mondta a helytartó –, az még nem elég, hogy a kancellár
585    Ut|                 kancellár beleegyezett; még én is itt vagyok. Önnek
586    Ut|             divat, hogy a szerzőn kívül még a szerkesztőt is becsukják.)~
587    Ut|         összekötő epizódok helyét. Soha még regényírónak keservesebb
588    Ut|            itthagyták a fővárost.~Azért még folytattam a lapot s vele
589    Ut|           Megegyeztem Keménnyel, hogy a még hátralevő egy hónapra a