Fejezet

 1     1|         egy elítélt ivadékai.” Ön látja, hogy még a szavakat is
 2     2|         valakit megismerni.~– Nem látja ön még Pusztafit? – kérdé
 3     6|     várnak. Ne gondolkozzék soká. Látja, hogy ma olyan nap van,
 4     8|      érdemes azt megnézni nagyon. Látja, hogy összetalálkozik a
 5    10|       galambok, páva farkúak; nem látja? Csak ritkaságnak tartom
 6    16|         Nézze, nézze: jöjjön ide; látja itt ezt a két betűt a kéregbe
 7    17|            Jó estét, őrmester úr. Látja, halottunk van.~– Látom –
 8    18|        rácson, mikor a katona nem látja.~– Talán te is tetted már?~–
 9    21|           muszka herceghez.~Isten látja lelkemet, nem azért szólom
10    25|        annak, ha őt szemközt jőni látja, s még eléje siet. – Ugyan
11    26|          az emberrel; hiszen csak látja talán.~– Azt én nem engedem
12    27|          az emberrel; hiszen csak látja talán.~– Azt én nem engedem
13    29|         az is csak leteszi, mikor látja, hogy magában maradt.~Láttam
14    30|       előre. Ő megy, megy, és nem látja maga előtt az örvényt, és
15    30|         őszinte vagyok önhöz, azt látja; – de hisz az önre nézve
16    30|       pörös dolgokról beszéljünk; látja, az ma nem nekem való, ma
17    31|        mondta neki, hogy szívesen látja.~Blumné még azután igen
18    32| nélkülözte azt, hogy déltájon nem látja a tisztes öreg matrónát
19    32|          sejtene. Érzi, mindennap látja, hogy mellőzve van, és nem
20    34|       ember fiatal, olyan nagynak látja a világot; azt hiszi, hogy