Fejezet

 1     2|              Pusztafi még egyszer, közelebb lépve hozzá, komolyan kérdezé:~–
 2     4|           sziget felől a díszmenet közelebb húzódik.~Mennyi pompa! Mennyi
 3     6|            látta a néptömeget mind közelebb húzódni, s nem tudta kitalálni,
 4     6|        minden íze remegett, mentül közelebb értek azon bűvös szentélyhez,
 5    11|            tüszkölő csillag, s jön közelebb, mind közelebb, egyszerre
 6    11|      csillag, s jön közelebb, mind közelebb, egyszerre aztán hirtelen
 7    11|       Szerafin a feszes öregúrhoz, közelebb simulva hozzá.~– Kérem,
 8    11| csintalanul mosolyogva Szerafin, s közelebb vonva az ifjú tisztet a
 9    12|             A ló prüszkölése egyre közelebb hangzott már.~Hirtelen egy
10    12|    Fokozott vigyázattal lappangott közelebb; a fekete, ugrándozó tárgyak
11    15|   odaszegzé a még piros sebhelyre, közelebb hajolt, hogy még jobban
12    18|     termeibe. Nem ugyanazok, kik a közelebb múlt időkben, hanem egészen
13    20|        Tehát már egy negyed órával közelebb volna a háta mögött.~Tovább
14    21|            én megmondom.~A kertész közelebb lépett.~– Figyeljen rám.~
15    22|        valamitől.~A két kéz mindig közelebb hozta a képecskét a némán
16    25|           Az én házam különben még közelebb van, itt a kert felől bemehetnénk,
17    25|           lesz.~Az angolkert felől közelebb lehete érni Kolbay házát,
18    33|      felteszi szemüvegét, s mintha közelebb akárná vele hozni az alperesi
19    34|         élete!”~Az alak mind egyre közelebb jött Szerafin izgatott képzelmében,
20    35|        hogy hozzá lépésről lépésre közelebb menjen, hogy sok év óta