Fejezet

 1     1|      értek. – Kedves Béla! Ha ön valakit megsértett, jóváteheti,
 2     1|        bocsánatot nyerhet; de ha valakit megijesztett, azt soha többet
 3     1|          sem.~– Én pedig ismerek valakit, aki nagyon kiállhatja.~
 4     2| nézelődtek. Ilyenkor pedig nehéz valakit megismerni.~– Nem látja
 5     2|             Csakhogy találok hát valakit ebben a városban, aki nem
 6     2|         Tán megtekintetesurazzak valakit, aki három napig veszettkutya
 7     9|          maga igen szépen be tud valakit feketíteni, hanem azért,
 8    16|         nem történt már az, hogy valakit, valamit megszabadított?~
 9    21|          nem egész. De szerettem valakit, szerettem igazán; teljes
10    22|          akartam, nehogy levelem valakit nyomára vezessen. Szinte
11    22|       rájött, hogy a szép özvegy valakit szerelmével titokban boldogít.
12    22|         keresztül; de lát-e a nő valakit szerelmesén kívül. Érez-e
13    29|         között? Első nap megölne valakit vagy őtet valaki.~– Nincs
14    29|          ez nem volt egyéb, mint valakit in optima forma szemtül
15    30|          akármilyen halavány is, valakit ne szeressen a világon.~
16    30|        üldözze? Éppen nem; ezt a valakit fel kelle találnia azért,
17    30|          ott alant a földszinten valakit. Máskor föltűnőleg szokott
18    32|           akiket mondott.~– Félt valakit? Tán éppen engemet? A vén
19    33|     hitték, ez ma meg akar verni valakit.~– Úgy kell neked – mondá