Fejezet

 1     1|      cserepár tiszt azt kérdezte tőlem, mikor a görögdinnyét körülhordtam:~„
 2     1|    poharat elvette, azt kérdezte tőlem: „Ez kutyavíz?” Én feleltem
 3     2| eltaláltam. Nohát: legyen szíves tőlem egy ilyen gyűjtőívet elvinni
 4     6|        láthattam őket. Megváltak tőlem haraggal; elátkozó kezükkel
 5     6|   küldetést bízott rám. Lehet ez tőlem nevetséges rajongás, de
 6     8|         megbántott. Azt kérdezte tőlem, mi okon szólok bele a város
 7    13|          a tiedet; szülőid óvtak tőlem, és igazuk volt. De jóváteszem
 8    14|       istenért! Mit kíván kegyed tőlem?~– Azt, hogy amit megígért,
 9    16|     kísért el, midőn elbúcsúzott tőlem; én nem hagytam odább jönni.
10    20|         Most már nem menekül meg tőlem.~Amint a fűzfásból kiértek,
11    21|          miután azt nem várhatni tőlem, hogy most rögtön minden
12    21|         kezét.~– Ne forduljon el tőlem. Bírám akart lenni: hallgassa
13    28|    célozhat ön?~– No, ezt a szót tőlem tanulta. Most önön a sor
14    30|        belátandja, hogy nem volt tőlem sem hóbort, sem cselszövény,
15    30|         az; és éppen azért, mert tőlem legtávolabb esik. Magam
16    32|        Kedves Szerafin, ne vegye tőlem rossz néven (most már nem
17    32| irtóztató gorombaságot nem várta tőlem? – szólt Kolbay, felkelve
18    34|        gazember izenetet küldjön tőlem a feleségének, aki par excellence
19    35|       neki felelni, ha azt kérdi tőlem: Hogyan híják önt, asszonyom?~