Fejezet

 1     2|       megcirógatta a fejét: „Óh, te okos, te kedves állat, te derék
 2     4|         nincs olyan helyzet, aminek okos ember hasznát ne tudja venni.
 3    10|           ha elégett a végrendelet, okos ember még tudhatott magán
 4    10|          hófehér szárnyakkal; szép, okos, nyúlánk fejjel. Milyen
 5    12|         sóhajtott.~– Szép, derék és okos asszony – folytatá Pusztafi.~
 6    18|           sőt inkább egyszerre igen okos asszony lett megint; leszámítva
 7    19|          ládába.~Hubert ezt egészen okos indítványnak találva, az
 8    26|    dolgozásról való tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka!
 9    27|    dolgozásról való tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka!
10    28|           többé?~– De igen. Tanult, okos, német fiú volt. Vonásaival
11    29|        melius, hogy ami tegnapelőtt okos volt, az ma már bolond,
12    29|            az árulók, és most ők az okos emberek, és az olyanok,
13    29|    beszéljünk prókátorosan, legyünk okos emberek. Kegyed és tisztelt
14    30| feleségemmel. Jól teszed barátom; ő okos asszony; több esze van,
15    30|             Azzal ön nem fog ma egy okos szót válthatni. Összeakasztott
16    30|              Jaj, kérem, ne akarjon okos színt adni annak, amit én
17    31|          már sokakat megtérítettem, okos, filozófus férfiakat, akik
18    32|             nem volna oly szép, oly okos, oly jó, mint amilyen, hanem
19    32|             Úgy van. És Judit szép, okos és jó nő – és Béla el tudott