Fejezet

 1     3|       kiváltságos állása van a halál nemeire nézve.~Azután ünnepélyes
 2     5|    fölötte, ismerős arcokat, a halál kétségbeesett agóniájával,
 3     5|        üregeikben… és az már a halál országa volt.~Judit látta,
 4     5|      még nem érezte, hogy ez a halál. Még nem nyitotta fel ajkát.
 5     7|      trombitaszó után elment a halál mezejére!~Azután megerősíté
 6     8|   fordul, olyan sápadt, mint a halál. Az előbbi vörös fényből
 7    12|   érzett és mégis eszmélt, s a halál nagy és iszonyú gondolatán
 8    12|      pedig alant a legundokabb halál.~Egy nagy, vén fűzfa volt
 9    13|   orosz tábort útban találják, halál torkába sietnek; mikor aztán
10    13|   megcsókolja, az több, mint a halál.~– Tudom – felelt Judit.~
11    15| kiáltanak segély után.~Pedig a halál kezében vannak.~Minden hullám,
12    16|         amik ott csörtetnek, a halál kutyái közül valók, kiket
13    17|   kísérlet hasztalan maradt, a halál fehér színe örökkévalónak
14    17|    élet titkának megfejtője, a halál.~Aki maga olyan titok, melynek
15    17|   vegytani alakulásfolyam, s a halál semmi más, mint hogy egy
16    17|        le a víz fenekére… Az a halál nem volt oly irtózatos,
17    17|        hasztalan küzdelem ez a halál ellen!”~– Nézzed, nézzed;
18    29|      megátkozta és kitagadá. A halál meggátlá az apát, hogy átkát
19    35|      nem törli azt onnan még a halál keze sem.~Elhagytam egy