Fejezet

 1     2| fiacskája most is az a szófogadó gyermek, aki meg szokta kérdeni,
 2     6|       gondolt, hogy az a szegény gyermek nem lesz itt jó helyen;
 3    11|           akit a felvilágosodott gyermek is kinevet. Egy múmia. Ki
 4    13|         hogy ne sírjon, mint egy gyermek, midőn ezt a nőt karjai
 5    22|           annyit evett, mint egy gyermek; s amióta gyászol, annyit
 6    26|     tökéletesen, mint az anyáé a gyermek, mielőtt született volna!
 7    26|         hogy üljön addig az alvó gyermek mellé, míg ő megnézi, ki
 8    27|     tökéletesen, mint az anyáé a gyermek, mielőtt született volna!
 9    27|         hogy üljön addig az alvó gyermek mellé, míg ő megnézi, ki
10    28|        várt reá: anya, hitves és gyermek!~      ~Ekkor írta azután
11    29|    könnyen ingadozó ember. Kicsi gyermek korától ismerem én, mert
12    30|         önt, hogy védjen. Mint a gyermek a mesében, aki éppen attól
13    31|           Meggondoltam. Béla nem gyermek többé, hanem úr. Mikor kicsiny
14    31|          hanem úr. Mikor kicsiny gyermek volt, maszlagot szedett
15    32|   beszélek. Kegyed is oly büszke gyermek volt. Óh, én azért soha
16    32|      Szerafin remegett, mint egy gyermek, és elhalaványult titkának
17    33|       Olyan volt benne, mint egy gyermek, mint egy hajadon.~Bélának
18    34|        Hazatérők örömünnepe. Nő, gyermek, testvérek, barátok vártak
19    34|      mienk: – a nő, az anya és a gyermek. És aki azt föl nem tudja