Fejezet

 1     1|             mind kívül, mind belül, amivel nyolcszáztizenhatban elmaradt,
 2     2|         rosszat tud valaki mondani, amivel megkeseríthet, azzal helyembe
 3     3|             amit mondani lehet; az, amivel Vörösmarty Szép Ilonkájában
 4     6| szerencsétlenség már látnokká tett. Amivel szülőim, ismerőim fenyegettek,
 5     9|            nyakamat azzal a késsel, amivel most a laskát metéled?”~
 6    18|           visszaemlékezik az ember, amivel játszani szeretett.~Az is
 7    22|           dacoló mosollyal fogadni, amivel a bukott angyalok valaha
 8    25|           Nekem nincs kiadó pénzem, amivel uzsoráskodnám, nekem nincsenek
 9    26|    mulatságaira; boldog volt azzal, amivel a hazajáró lelkek boldogok,
10    27|    mulatságaira; boldog volt azzal, amivel a hazajáró lelkek boldogok,
11    28|             sikerült. Azt a lökést, amivel ön engem a tengeri növények
12    30|           velük van elég parachute, amivel a levegőbül megint leszállhatnak.~
13    31|           még az a bizonyos dinnye, amivel őt egyszer Blumné a kis
14    31|        evett még abból a dinnyéből, amivel egyszer Blumné a jó napaasszonyt
15    32|           morzsolásával az eszközt, amivel ez elhallgattatás történt),
16    34|           hiszen, ha igaz volna az, amivel az anyag bölcsei oly szépen
17    34|           olyan pofa van a világon, amivel nem örömest találkoznám;
18    34|           hajlik erre, hajlik arra, amivel senkit se bántott; az becstelen
19    35|           mondaton törik a fejöket, amivel odabenn előadásukat akarják