Fejezet

 1     4|                 üldözé, maga az alattuk álló föld is. És ím e házsorok,
 2     5|                 teljesíteni; a távolabb álló tömeg hullámzott előre-hátra,
 3     5|       ezüstmarkolatú kardjával kezében, álló helyében összeroskadt; előbb
 4     7|           természet szerint legközelebb álló rokon, törvényesen helybenhagyott
 5     8|                 s felgyújtva a szemközt álló falut.~És e pokoli látványhoz
 6     9|                A várkormányzó kapujában álló őrök nem tudtak magyarul.
 7    10|                A rendkívüli idők minden álló tárgyat kiforgattak sarkaikból.
 8    10|               csak egy ilyen magányosan álló szótagocskát kell kitalálni,
 9    11|           ablakodúkba tűzve, magányosan álló tűzfalakra felvonva, tornyok
10    15|                 belemegyünk az előttünk álló veszedelembe, az isten megsegíthet
11    15|              hosszasan nézett az előtte álló arcába; Judit a kétségbeesés
12    18|   kürtőnyílásból állanak, ostrom idején álló lövegekkel vannak felszerelve,
13    19|              földrendítő pukkanás által álló helyéből a dercés ládába
14    23|                 palota kapuján; egy őrt álló kozák észrevett, s rám kiáltott.
15    28|              egy ugrással a háta mögött álló síron keresztül, vagy abba
16    29|                megtett, hogy a szemközt álló fali tükörből szüntelen
17    33| szemvillogásával fordult a nő az előtte álló férfi felé:~– És most tudja
18    34|                 Szemébe nézett az útját álló férfinak.~Nagyon elhanyagolt
19    35|             szemeit fölemelni az előtte álló kopott, zilált alakra. Pedig