Fejezet

 1     1|            írni, míg ön ősi „y”-át régen felváltotta a köznépies „
 2     3| országháborító, akit más országban régen láncra kötöttek volna. Ha
 3     6|          volt. Valószínűleg nagyon régen el van az már feledve.~Ezen
 4     6|          Lávay Béla neveit. Milyen régen elhangzottak már azok is,
 5    11|        képpel! Úgyis elmúlt az már régen.~Távol a főutcák zajától,
 6    11|           tréfálózás napjai nagyon régen elmúltak. Nekem ez az egész
 7    14|           hideg tárgya, egy nagyon régen hallgató ember, de aki azt,
 8    14|           a megszólító.~– Pedig de régen látott.~– Hiszen sokszor
 9    20|          rettenetes asszony.~– Azt régen tudják felőlem.~– Hát igazán:
10    20|        olyan vén csontnak, aki már régen meghalt, rég kimaradt a
11    24|       dohánylevelek közé.~– Ezt én régen jól tudom – folytatá Fertőy –,
12    25|    asszonynéném, úgy látszik, hogy régen hallott valamit Judit húgom
13    25|          az útlevél után járást, ő régen el is küldeté azt a jó asszonyság
14    26|           az, akit oly hévvel, oly régen, oly igazán szeretett, most
15    27|           az, akit oly hévvel, oly régen, oly igazán szeretett, most
16    29|            kedvesen várták egykor, régen megátkozta gyermekeit, és
17    29|         Annak a sírkövét pedig már régen befutotta a folyondár repkény!~
18    35|         kezdett. – Ilyen derültnek régen láttam önt, szép asszony.~–