Fejezet

 1     5|       későre fut végig az utcán egy öregasszony, kezeit tördelve, ez már
 2     8|           kegyes megnyugvással a jó öregasszony –, az én kertemből már eddig
 3     9|           van.~– Jól van – monda az öregasszony –, várni fogok, míg elvégzi. –
 4    15|           asszony.~      ~A bánatos öregasszony még este későn is ott állt
 5    26|             minden íze remegett.~Az öregasszony nagyon megszánta őt, midőn
 6    26|         Kérem – szólt bíztatólag az öregasszony –, ne értsen félre. Nem
 7    26|           hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony meghallá a férfilépteket,
 8    27|             minden íze remegett.~Az öregasszony nagyon megszánta őt, midőn
 9    27|         Kérem – szólt bíztatólag az öregasszony –, ne értsen félre. Nem
10    27|           hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony meghallá a férfilépteket,
11    28|       félénken visszatartóztatá.~Az öregasszony sírt, zokogva szorongatá
12    28|         úrral majd elvégzi Béla.~Az öregasszony Bélára tekinte, mintha kérdené,
13    31|  szellemekére? Nem jutott hozzá. Az öregasszony folytatta haragos elmélkedését.~–
14    31|      százszor: „Itt van az a bolond öregasszony, akinek csak a fiát kell
15    31|            ügyvéd? – pattant fel az öregasszony. – Béla férj, apa és fiú!
16    32|      legboldogabbaknak a földön?~Az öregasszony hosszú szálat eresztett
17    33| végtárgyalása Fertőyvel – mondta az öregasszony menyének –, körmére égett
18    33|          kalapját, és elsietett.~Az öregasszony ki sem kísérte, mint szokta