Fejezet

 1    El|                    Előszó~Hiába mondják nekünk, válasszátok külön
 2     2|         s ha az írás szavai azt mondják: „Tiszteljed atyádat és
 3     2|        Eleget eszem.~– Óh, arra mondják, hogy eleget evett, aki
 4     4|        e templomok beszélnek és mondják, hogy e nép még csapásaiban
 5     7|         egy ifjú legénnyel, azt mondják rá: „ez menyasszonya”; ha
 6     7|        színésznő teszi ezt, azt mondják rá: „szeretője”.~Mit tegyen?
 7     7|       menni veled az utcán; azt mondják, szeretőd vagyok). Igen;
 8     9|      hát mit hallottak Béláról? Mondják meg hát, az isten is áldja
 9    11|     mert hízeleg önnek, ha majd mondják az utcán: íme itt megy Zeleji
10    16| Judithoz lépett.~– Az istenért, mondják meg, hol van Béla.~A házigazda
11    17|         homlokán; hallja, midőn mondják: „Jegygyűrűjét vonjuk le
12    21|       valami ajándék öntől. Azt mondják ugyan, hogy barátok közt
13    30|         naptérítője, amikor azt mondják: vége van a nyárnak, kezdődik
14    30|         vagyunk mindnyájan; azt mondják: mars! kusti! Elértjük:
15    32|      egész Erdélyig, ahol, mint mondják, könnyebben megy az elválás.
16    32|         hízelgés, és akinek azt mondják, az nem lesz többé büszke
17    34|           Egy ember, akinek azt mondják, hogy keljen fel, s ő azt
18    35|        önt, szép asszony.~– Azt mondják az emberre ilyenkor, hogy „