Fejezet

 1    21|        elnézte, hogy dolgozik a kertész a virágágyak között; ültetgeti
 2    21|       gonddal és figyelemmel.~A kertész is egyike volt azon cselédeknek,
 3    21|    virágnak a neve, mi amazé. A kertész felelgetett neki mindenre
 4    21|  Szerafin leszakítá a rózsát, a kertész dolgához látott.~– Kedves
 5    21|       ide, majd én megmondom.~A kertész közelebb lépett.~– Figyeljen
 6    21|          rosszul van álcázva…~A kertész ijedten tekinte rá.~– Önre
 7    21|      lett volna még itt, mint a kertész, okvetlenül odaájultam volna
 8    21| csakugyan nincs itt más, mint a kertész? – kérdezé fürkésző tekintettel
 9    21|         Fertőy, utána Béla mint kertész, azután a herceg és Szerafin
10    21|      Zinnia, emez a Gloxinia.~A kertész meghajtotta magát, s nagy
11    21|       való, másutt nem terem.~A kertész megadta magát: „a bizony
12    21|     sietett egyszerre herceg és kertész megfelelni, mintegy neheztelve
13    28|          Rosszul tudja ön; az a kertész én vagyok.~Fertőy gúnyosan
14    28|     volna itt más ember, mint a kertész, keblére rogytam volna.”~–
15    29|           Nem volt semmi bajom. Kertész voltam egy úri háznál, jó
16    30|       Midőn ő a vélt gonosztevő kertész után akart lőni, Szerafin
17    30|       valódi szenvedély, amit a kertész fái iránt érez; szenvedély,
18    30|      hogy egy alvó szemet, amit kertész korában kötve felejtett,