Fejezet

 1     2|     is ajánlom magamat. Béla, kérlek, füttyents a kutyáidnak,
 2    10|     Óh, akárhányszor.~– Ugyan kérlek, nem láttál ott valami komáromi
 3    10|   hogy látta biz azt.~– Ugyan kérlek igen nagyon. Egy igen jó
 4    18|      Ne rágalmazd a férjemet, kérlek – szólt Szerafin azzal a
 5    19|   magamra vállalok.~– De arra kérlek, édes szép Vencel, hogy
 6    19|       felejtem el.~– De mégis kérlek igen szépen, hagyd utoljára
 7    29|        Teszem-e én azt?~– Óh, kérlek. Mikor karodba fogózva megyek
 8    29|       ezt a levelet. Addig is kérlek, tartsd meg ereklyéid között,
 9    30|     súgá:~– Ne beszélj velük, kérlek, ostoba mind a kettő, mint
10    33| jegyző elmondta nekem.~– Úgy, kérlek, légy szíves nőmhöz sietni,
11    34| Hahhaha! Nem magyaráznád meg, kérlek, mi az? Város az, vagy vármegye?
12    34|  kilencből hercegileg élt. De kérlek, tedd meg azt, hogy valahányszor
13    34|      alatt sajátommá lettek. (Kérlek, üss oldalba, ha renommírozni
14    34|    mely telelármázta füledet. Kérlek, Béla fiam, nem ütsz még
15    34|   kalappal ment a dívánba. De kérlek, üss oldalba, hogy ne politizáljak.
16    34|        Nem tudok róla semmit; kérlek mondd el.~– Nem mondok biz
17    34|       magát.” – Hahaha!~– Óh, kérlek, ne szólj, ne nevess így.~–
18    34|       szánt magának.” – Ugyan kérlek, adass még egy korsó vizet;