Fejezet

 1    El| ábrándozónak volt ideálja, az csak félig töltötte be a szívet, s
 2     2|           várt volna, lépdelt el a félig kész diadalívek alatt, s
 3     3|             s végre egy függönytől félig eltakarva egy régi ritka
 4     6|           ismét leül és ír tovább.~Félig kész már a költemény, de
 5    11|            nyújtogatják ki csonka, félig száraz karjaikat, mintha
 6    12|          között két arc látszik ki félig a vízből, hanyatt fordulva.~
 7    15|         midőn az első szoba ajtaja félig felnyílt, s Judit kiszólt
 8    18|      sodrony rostalyukai között.~A félig kidugott ujj a hölgy közeledtére
 9    25|           Nincs ám – szólt Lávayné félig elszomorodva, félig szégyenkedve.~–
10    25|        Lávayné félig elszomorodva, félig szégyenkedve.~– No azt meg
11    25|            elporlott.~Ott volt egy félig elszáradt jerikói rózsalugas,
12    31|        tárgytalan semmibe, s ajkai félig megnyílva látszottak hallgatni
13    31|         odafutott gyermekéhez és a félig alvó csecsemőt ölébe vette.
14    34|            ritkaság, egy-egy olyan félig megszürkült, de azért egy
15    34|       ausztráliai töviskes disznó, félig fehér, félig fekete tüskékkel.
16    34|      töviskes disznó, félig fehér, félig fekete tüskékkel. Én szépen
17    35|       tetszik? – kérdé a komornyik félig mérgesen, félig elámultan.~–
18    35|          komornyik félig mérgesen, félig elámultan.~– Bizony, fráter,