Fejezet

 1     5|           kinek jó tanács nem jut eszébe. Egy csoport, mely jó előre
 2     7|          Lávay.~– Veled menni (és eszébe jutott: együtt menni veled
 3    14|         távollevő barátjáé jusson eszébe? Ki tenné azt, hogy egy
 4    14|    megszégyenítse; néha meg aztán eszébe jutott, hogy tekintélyét
 5    15|   órájában a kétséges küzdelemnek eszébe jutottak a sokat szenvedett
 6    16|       embernek is juthatott volna eszébe; a szétszórva bujdokló nagynevű
 7    20|       öreg Lávayné jutott sokszor eszébe. „Megmondta az a kriminális
 8    21|        mint egy sáros kőre, önnek eszébe kellene jutni, hogy „én
 9    21|              talán csak mond, ami eszébe jut.~– Au contraire! Mindennek
10    23|     féltékenynek lenni nem jutott eszébe.~Valóban reszketett a keze,
11    25|            Hogy jutottam éppen ma eszébe? Mi történhetett vele, hogy
12    25|            Vajon hogy jutottam ma eszébe? Nekem nincs kiadó pénzem,
13    29|        vagyok teátrumíró.~Bélának eszébe jutott, hogy egy időben
14    30|          De mit keres ön itt? Tán eszébe jutott, hogy egy alvó szemet,
15    31|          elfogultan, s nem jutott eszébe a kérdés, hogy „Hát kegyed
16    31|           hogy én ott leszek, aki eszébe fogom juttatni, hogy egy
17    32| válogatlan szavú volt, s most még eszébe jut, hogy hírlapi körülírásokat
18    33|       hajadon.~Bélának önkéntelen eszébe jutott, hogy valaha évek