Fejezet

 1     1|        tart, s majd az bevezet bennünket mint tisztes látogatókat
 2     1|      néz ki.~– Mutasson be hát bennünket egymásnak – sürgeti Szerafin
 3     9| konyhában; legalább megőriznek bennünket.”~Fiskális úr, szolgabíró
 4    12|      bajtársának. – Itt elárul bennünket a ló hullája.~– Én nem siethetek –
 5    13|   hozok; s ha úgy körülhálózna bennünket a sors, hogy nem volna más
 6    15|    után csónakon átszállítanak bennünket szépen. Kocsi, ló ott marad
 7    15|       Isten akárhová tegyen is bennünket.~Judit örömében magánkívül
 8    18|   magukra.~– Hátha valaki, aki bennünket ismer; valami ismerősünk
 9    24|   illetőtől, önként hívott meg bennünket, hogy fogadjuk el; az sem
10    24|    azon végrendelet nem csupán bennünket érdekel, hanem közhasznú
11    31|      egy kunyhóban kényszeríte bennünket lakni egy hosszú siralmas
12    31|     mint a cseléd, úgy szolgál bennünket.” Azután meghalt a hősemlékezetű
13    31|  mostan idejönni? Látott ő meg bennünket ez ideig? Pokolba dobom
14    32|       Az emberek nem szerettek bennünket, azt mondták, hogy kevélyek
15    32|       a haute volée. Gúnyoltak bennünket vele, de ez a gúny nekem
16    Ut|    hazánkfiait, akik gyűlöltek bennünket (mert gyűlölni a magyart
17    Ut|  azonfölül, hogy mortifikáltak bennünket, még gúnyt is űztek belőlünk:
18    Ut|   katonai törvényszék elé kell bennünket állítani, s mindkettőnket