Fejezet

501    33|          egyszer kezét nyújtá a nőnek, de ez nem fogadta azt el. Az
502    33|         csakugyan vétett volna ellene.~De a nő nem jött szemrehányó
503    33|                Óh, sok volt a rováson, de ez mind ki van fizetve.
504    33|            Bélát átölelé, megcsókolta.~De a férj homlokán még egy
505    34|           azért délig zárkózva maradt.~De nem azért, hogy az újkori
506    34|            légy csendes, most aludjál; de az nem fogad szót, az gondol,
507    34|             meg, fehérrel tért vissza.~De hát azok a szomorú alakok,
508    34|           kiadótól kiadóhoz vándorolt, de mert nevét átalkodottan
509    34|              is, én is, mind a ketten ~De jól jártunk volna.~Én nyugodnám
510    34|               pihenj meg, lakjál jól; ~De ha a szíved fáj; – nem bánom:
511    34|                 én is adtam pazaron; – de egy jó szót, egy kérdő szót
512    34|       aprópénzt adni, ha megszólítják, de nem szokott rájuk nézni.
513    34|               olyan félig megszürkült, de azért egy kissé ismerős
514    34|            vagy bor, vagy égett szesz, de valami erősen érzik rajta.~–
515    34|               nagyon jól élnek.~– Nem, de megőszültél.~– Azt tudhattad.
516    34|            pofám, amióta nem láttál.~– De jer hozzám, menjünk innen
517    34|           Könnyű neked. Eleget jártad. De énnekem tetszik az utca.
518    34|            ember ott, ahol én utaztam. De hát a mennykőbe is, azt
519    34|               az utca igen szép ugyan, de nagyon szűk.~Béla szomorodva
520    34|               hogy tükörbe nem néztem. De megint csak magamról beszélek;
521    34|             hadsereg.~– Fiúcska?~– Az, de nagyon fiatal még.~– No,
522    34|                no hát leszek dajkája”. De magam is dajkaságon vagyok.
523    34|                a víz fenekére megy le, de ha meghalt, akkor fenn tud
524    34|          beleedződtetek már a munkába; de én most estem le a felhőkből
525    34|            mint te; sokat járok benne, de csak e négy fal között élek.
526    34|             amik kígyót hajtottak fel, de nem mernek hozzákapni, az
527    34|            előíze-e az vagy kárhozaté; de az valami túlvilági mulatság! – -
528    34|              kilencből hercegileg élt. De kérlek, tedd meg azt, hogy
529    34|       élvényeimről beszéljek, üss jól, de jól oldalba. Nekem úgy látszik,
530    34|               kalappal ment a dívánba. De kérlek, üss oldalba, hogy
531    34|            neki eljegyezve. Hej, pedig de sokszor lett volna alkalmam
532    34|          meghalt, s gyűrűje nálam van, de sohase jött érte, vagy meglehet,
533    34|            együtt a levegőbe repültem? De ihol van ni, már megint
534    34|        barátságát, azt megsüvegelitek; de ha egy asszony, akinek szívét
535    34|              előttem a világot szidni, de senki oly kegyetlen kritikát
536    34|             ember: „Ugyan jól járt.” – De nem, nem. Ne legyünk igazságtalanok
537    34|            maradsz te már mindhalálig; de nem a bortól, hanem attól
538    35|              ami azelőtt nem volt ott, de azért mégis lehetetlen magam
539    35|            mintha én azt láttam volna; de emlékezetem elhagy; ezt
540    35|                egy szembehunyás alatt; de ne ölne meg szemrehányó
541    35|                e lassan emésztő tűzön.~De miért nem jő hát, ha rám
542    35|             már tetszenék, mert meleg; de mivel egyúttal ez az alsó
543    35|               hát csak hagyd rajtam.~– De talán mégis a csizmáiról
544    35|           egymáshoz egy kicsit valaha; de most már éppen nem hasonlítunk.
545    35|       komornyik az ajtón hallgatózott, de olyan csendesen végeztek
546    Ut|             Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék egy hazudott
547    Ut|          beszélni, ha németül tudtunk; de Schmerling ránk eresztette
548    Ut|                Hát csak írjon újságot. De vigyázzon a pennájára, hogy
549    Ut|             meg ezzel az emlékirattal, de Kemény Zsigmondnak nem volt
550    Ut|                lefizette Zichy Nándor; de a börtönt bizony együtt
551    Ut|               a hadügyminisztériumtól; de majd kérdést fog intézni
552    Ut|           humorisztikus történet volt; de most következik a szomorú
553    Ut|           sorsának jobbra fordultában. De ez csak nem következett