1-500 | 501-552
Fejezet
1 El| is eszméikhez, midőn azok már kimentek a divatból?~E korszakot
2 1| olvasni még valamit.~(Most már ott is „lurida terribiles
3 1| előadás napja is ki volt már tűzve, midőn éppen a határidő
4 1| ennyit tudnunk szabad; és már most, miután az ablakvasra
5 1| sírnak? mit pörölnek? s ugyan már minek mondaná ő meg ezeknek
6 1| üdvözli.~– Hozta isten. Már kétkedtem önben, hogy nem
7 1| színészhez hasonlítani.~Már erre egy mély gordonkahang
8 1| csizmát, pedig nem tudja már maga se fel-, se lehúzni;
9 1| egzercíciumot hozott, s most már a vármegye dolgát is megegzercírozza.
10 1| gyerekeknek, s ihol van ni; ma már a zsidóemancipációrul beszél!~
11 1| én nem leszek itten.~– Az már más.~– Azért is itt fogok
12 1| társaság, higgye el nekem. Már a szívére veszedelmet hozott
13 1| különben a jó kisasszony már húsz év óta nagyon süket;
14 1| mégis: – az atyámat.~– Mert már meghalt.~– Azért, mert?…
15 1| állna ott, akinek a feje már le van vágva s ismét helyére
16 1| akarsz te nőül menni? Akinek már feje felett függ a pallos.
17 1| Béla, higgye el, hogy ha már nővé kell lenni, akkor nagyon
18 1| kihallgatni?~Szerafinnek már akkor a nyitott költeményfüzér
19 1| átment a társasághoz, mely már azalatt zongorához és whistasztalhoz
20 1| teremből.~– Min nyerítenek már megint odabenn? – kérdé
21 1| kifogyhatatlan a beszédben, mint az; már csak azt nem tudni, vajon
22 1| rezgő fürteivel, s minthogy már az úton nem volt kivel beszélnie,
23 2| dália vitézkötéssel; azt már senki sem kérdi, hogy mi
24 2| Az egész programot tudom már. Hargitayék tegnap este
25 2| szereztem.~– Azt elhiszem, te már tábornok vagy.~Szerafin,
26 2| vendégünk fog lenni, ezt már megígérte Lávay.~– Tehát
27 2| élethalálharc lesz belőle. Azt már tudod, hogy mit mondott
28 2| mifelettünk. Házas emberekkel már lehet beszélni, de a mátkások,
29 2| sok embert kényszerített már életrevalóvá lenni.~– Óh,
30 2| hacsak én nem mondom; azt már tanuld meg. Te azt hiszed,
31 2| Hanem hát ön is tegyen már most velem egy szívességet.
32 2| kategorikus intéssel:~– Hagyjátok már abba a trécselést; a derelye
33 2| gyerek még szótagolt, ő már olvasni tudott; hogy dicsérték,
34 2| hogy eleget evett, aki már meghalt. De bizony valami
35 2| bajod van. Vagy nem szereted már az itthoni ételt? Ugye nem
36 2| szó.~– Óh, az én Bélámnak már nincs szüksége bölcsességfogakra.
37 2| helyembe jön. Előre tudom már, mikor a barátnéim látogatnak,
38 2| aki most azt mondja, hogy már ezentúl kancellistájának
39 2| magát, s harmincéves korában már bevégezte az életet.~A jámbor
40 2| megverem!”~– Most tudom már, hogy szivarozni szeretne,
41 2| Bélához.~– Kedves öcsém, most már bánom, hogy azt a levelet
42 2| ijedtségből, Bélára. – Mondtam már, hogy egyszer zsírban főtt
43 2| rendeznek, oda el fogok menni. S már most beszéljünk másról.
44 2| beszéljünk másról. Átadtam már a bíráló választmánynak
45 2| Igenis? Kinél vannak már?~– Vörösmarty már olvasta.~–
46 2| vannak már?~– Vörösmarty már olvasta.~– S mit mondott
47 2| dörmögte rá, hogy „brávó”. Ez már diplomatának született fickó:
48 2| mentség. Tegnap este megjöttek már.~– De, de, én nem mehettem
49 3| csinál? Azt lenyakazzák! – Már most mit csináljon az atyád?
50 3| Bárzsingot oda beültetni. Most már késő a megtérés; ő elzárta
51 3| látogatásokhoz alkalmas pillanat!~De már be kelle menni Bárzsing
52 3| mondaná: te filkó! nem tudtad már még azt a mirtuszt is odamarkolni?~
53 3| elő, mint egy idvezült, ki már repül a levegőkön keresztül.~–
54 3| tekintetes úr felől.~– Férjem már várja kegyedet – biztosítá
55 3| ez a kép elébb állt, most már függöny alá került. A falon
56 3| vasát is nehezen lehete már a rozsda miatt kihúzni a
57 3| szorítanak vele. Vártak már rá. Ő menti magát, hogy
58 3| m. k.«„~Az eredeti levél már le volt pecsételve, azt
59 3| teljes sikere legyen.~Ez már csak érthető beszéd.~– Rögtön
60 3| megkapott, hogy mit végeztem már; én át is adtam Judit kisasszonynak,
61 3| felhívta vendégeit, hogy már most az asszonyhoz jöjjenek
62 3| ebéd ideje; közel négy óra már.~Az ebéd pompás volt, vidám
63 4| a magas vendéget hozza, már látható.~Lávay sietett a
64 4| sietett a hídra jutni, melyhez már akkor fegyveres hadsorok
65 4| gyaloghídon is annyi volt már a szabadalmazott néző, hogy
66 4| cselédektől, azt mondta, hogy már ezután olyanhoz akar szokni.~
67 4| egyszerre összeszorult. Itt már erősen meg is szaporodott
68 4| nyújtott koszorú mellé.~Már ekkor Lávayt és Mártont
69 5| öregasszony, kezeit tördelve, ez már a part felől jő, s lázhidegtől
70 5| minden ablakból kérdezték ezt már a jámbortól, de ő nem hallott
71 5| meglátni a halált. Most már ő is közöttük van.~S ha
72 5| forogtak üregeikben… és az már a halál országa volt.~Judit
73 5| világosabb kezdett lenni, s már látni kezdé, amint fölötte
74 5| kezeit, és szemeit most már lehunyta. Perc múlva érzé,
75 5| vonszolta lefelé.~Többször volt már fejével a víz alatt, mint
76 5| midőn a test és a lélek már különválva élnek; a lélek
77 5| szavát; a lélek nyugodt már, de a test halálküzdelemben
78 5| egészen; nem eszmélt semmire már; ekkor a vele küzdő alak
79 5| belé; – akárki volt, az már halott…~És most Judit idegeit
80 5| szokta meglepni. Nem volt már semmi gondolatja. Kedvesét,
81 5| sietett.~– Ide Béla! Ide!~Már messziről megismerte barátját,
82 5| segélyükre. Béla nem hallotta már szavát; az őrült ölelés
83 5| zöld mirtuszkoszorú. Most már egészen illett hozzá.~Egyik
84 5| elkékült arcról.~„Most már egymáséi vagytok.”~ ~
85 6| mondani szokta, mert negyedik már nincs.~Egy előszoba, melyben
86 6| és ír tovább.~Félig kész már a költemény, de a vége nem
87 6| volna. Elolvassa, amit írt már: „nyomorúság!” dörmögi magában;
88 6| vén cseléd –, tizenegy óra már délnek.~Azzal kinyitotta
89 6| apjukkal Apollóval egyben, már Arachne és Marsyas idejében
90 6| igyekezet által kitűnni.~– És már most mondja meg kegyed,
91 6| Visszahozott az életre, midőn már a halálban célt értem, mármost
92 6| sejtve, hogy a holnapi nap már az örökkévalóság napja.
93 6| beteljesült szerencsétlenség már látnokká tett. Amivel szülőim,
94 6| riasztottak el, sőt inkább most már elválhatlanná tették sorsomat
95 6| azzal foglalkozott, s most már csak egyes részletein kellett
96 6| Valószínűleg nagyon régen el van az már feledve.~Ezen a napon két
97 6| Milyen régen elhangzottak már azok is, mindazzal együtt,
98 6| tegnap be volt tiltva. Ma már nincs betiltva. Lássa, nekem
99 6| abban.~Délután hat óra volt már, és Budáról még semmi hír.~
100 6| hajítani vagy kedvese fejét.~Már ki volt világítva a színház,
101 6| volt világítva a színház, már gyülekezett a közönség,
102 6| fényes közönség előtt! Már csengettek az öltözőszobák
103 6| előtt; a színfalak között már gyülekezni kezdtek a fényes
104 6| nagyon meg fog bukni! – Már elsőt csengetnek a színfal
105 6| történt; aki rá nézett, tudta már.~Egy pillanat múlva úgyis
106 6| felgördült.~A színház tömve volt már; mindenki elégülten, jókedvvel
107 6| fölvonás vége felé több volt már a taps odalenn, mint idefenn
108 6| A színház előadás elején már tele volt, egy óra múlva
109 6| többi helyiség, és mikor már a Rákóczi-indulót sem lehete
110 7| fejlődött ki, a kokárdák most már bársonyból is készültek,
111 7| fölvétetett a kokárdába; ami már csakugyan elég ragyogó volt.~
112 7| világ előtt nincs titok. Már most én, ezennel hivatalos
113 7| nagyon is egyszerű; te már előkelő színésznő vagy,
114 7| keveredjék.~Tehát ennyire meg van már rágva jó hírneve? Tehát
115 7| el s a kis orvost, kiről már tudjuk, hogy Glanz Melchiornak
116 7| egész dolgot igen jól tudta már előre Béla csodálatos bevásárlásaiból,
117 7| időnek lenni, mert Béla már nincs honn, vagy nagyon
118 7| lesz meglepetve maga, ha már őt szemközt jönni találja!~
119 7| dolgozószobájába.~Ott senki sem volt már, hanem a gyertya égett még
120 7| egy nap még le sem telt, már megszegém eskümet. A trombitaszó,
121 7| mint aki érzi, hogy most már nem egy, hanem két ember
122 8| csapatrendekkel találkozott; azoknak már igazi puskáik voltak, de
123 8| jönnék többet. De nem tudok már megválni innen; úgy megszoktam
124 8| öregasszony –, az én kertemből már eddig is kivágtak minden
125 8| ilyenkor mindenét odaadja.~– Már azt látom. Csodálatos világ.
126 8| közlegénynek ex propriis, az már nagyon sok.~– Ha az isten
127 8| lecsendesülése után –, mi lesz már a világból! Tegnap a hízó
128 8| másikat a kalickában, s ma már a fehércselédek kezdenek
129 8| lefekszik, még jól el sem aludt, már jönnek követelni a véréből
130 8| mit kapott e várban mikor már benne volt. Megmérhetetlen
131 8| Dommiguel-káplártól; most már ő a mester.~Van ugyan a
132 8| innen-onnan kétezred magával ült már a várban, egészen elfoglalta
133 8| kálvinista toronyban ugyan már elütötte ám a tizenkettőt
134 8| No annyi óra nincsen. Ez már nem lehet igaz. Kondult
135 8| tudósításokat üvölte alá.~– Már két utca ég! – Most három
136 8| gyulladt ki egyszer re! – Már a város közepén a tűz! –
137 8| láng. A szél viharrá nőtt már, s forgó tölcsérré kavarta
138 8| ez ismerősünk, hogy ezt már láttuk valaha. A rémlátványra
139 8| az égő város nem látszott már; az utas vissza-visszanézett
140 8| Nem is tudakozódott; tudta már a szoba számát, ahova be
141 8| bírták megmenteni.~– Ah! Már most hol fognak majd dikciózni
142 8| Fertőy arcán a mosoly most már gúnyvigyorgássá fokozódott.~–
143 8| Tehát Judit kisasszony?~– Már nem kisasszony. Férjhez
144 8| rajta a keserűség pohara.~– Már most tehát nincs mit tennünk,
145 8| keresztül.~– Meg is tettem már az intézkedéseket – biztosítá
146 8| el is égett!~Fertőy most már nem mosolygott.~
147 9| imádott, a másik farsang már csak álarcnak viseli, s
148 9| nagy süstörgésre szaladt már be, akkor volt mit hallani
149 9| mindenesetre ott van, mert onnan már csatadalt is írt.~Az öreg
150 9| itthon!” Másnapra fordult már az idő, midőn egyszer ismét
151 9| hogy nem először mondhatta már el a városban, onnan láthattam,
152 9| ocsúdott, a csodálatra méltó nő már kinn volt az utcán, és sebesen
153 9| asszonyságtól, ki zajos szavával már az őrjáratok figyelmét kezdte
154 9| bízta rám, hogy mondjam, már ő a várba ment; s azzal
155 9| Lávayné a másik percben már kinn volt az utcán, s sietett
156 9| rontani a várba.~Alkony volt már, a sötét fasorok között
157 9| menni a várba.~– Nem lehet már.~– De nekem be „kell” mennem.~
158 9| alá be ne hatoljon; ott már többen állták útját.~– Hová
159 9| hirtelen feltalálva magát.~Erre már egy tizedes vált ki a többi
160 9| meg Lávayné előtt. Most már tisztább szobába lépett,
161 9| embert.~A várkormányzó most már meglepetve kínálta Lávaynét
162 9| kérek öntől – fegyverrel.~De már erre mindenki kacagni kezdett.
163 9| rosszak a szemeim, nem tudok már célozni. Itt ez a zsebkendő:
164 9| asztalra.~A férfiak most már nem nevettek rajta többé.~
165 9| magamnak; mindent elvesztettem már. Férjem rég halott, házam
166 9| elhagyja.~Késő idő volt már, mire Lávayné a közös gunyhóhoz
167 10| megint más hatóság volt már ott, aki meg az új álláspontot
168 10| azt szélnek is eregették már; talán eláshatta valahol
169 10| is kétszer találkoztunk már e kis bicegő alakkal; egyszer,
170 10| Judit régóta nem hallott már Béla felől semmit. Ennek
171 10| járt fel s alá, s mikor már hozzászoktak ismerői, hogy
172 10| lehajtsa: úgy tele volt már minden zug hírneves férfiakkal
173 10| tudott.~– Ön többször is volt már itt, nemde? Jól van, jól
174 10| évi gyakorlat tanítá meg már mindazon fortélyokat, mik
175 10| felváltják; különben is este van már, előfogatot reggelig nem
176 10| levelet aztán elégette.~Ez már aztán erős munka volt.~Hanem
177 10| meglehetősen elfogyasztának már minden megehetőt. Éppen
178 10| tízpengőst, s átadta neki.~De már ennek az üres lapjára fel
179 10| volt, bevitte Melchiornak.~Már akkor mindenki tudta odabenn
180 10| lelkiismeretes eljárása fölött.~Már erre Melchiornak is kezet
181 11| felszínére, új lélegzetet venni, már akkor se vihar nincs, se
182 11| üszköket, zöld fű is sarjadt már a falakon.~És a természet
183 11| képpel! Úgyis elmúlt az már régen.~Távol a főutcák zajától,
184 11| felől. Kapuján alig látható már (tán idő mosta le, vagy
185 11| ezt a magányos bagolyodút, már csak az élet unalmai végett
186 11| visszazuhant az; olyan volt már a járása, hogy magától is
187 11| kezemhez se, az is fáj. Tudja már, hogy minden tagom fáj.
188 11| mikor észrevette, hogy már meghalt…~– Hát édes bácsi,
189 11| jelenlegi feje, adja ránk, ha már ennyire vagyunk, áldását.~–
190 11| öreg csontom?~Ez a fordulat már bántotta Szerafint.~– Szóljon
191 11| bántotta Szerafint.~– Szóljon már ön is, Róbert, talán ön
192 12| partot.~Mindennek vége van már, az utolsó ágyúszó elhangzott,
193 12| összeterelte őket; mikor már vége volt mindennek, akkor
194 12| közé; a vad kozák csapat már ott zajgott fejük fölött
195 12| egyre közelebb hangzott már.~Hirtelen egy loccsanó zuhanat,
196 12| ki – nyögé társa –, most már érzem a seb lüktetését,
197 12| haszonra? Ott is vége van már mindennek.~– Ejh! A nap
198 12| alkonyodik, de az én szemem előtt már igen. Homályos foltokat
199 12| tested nem akar az lenni.~– Már vége… Hallgass arra, amit
200 12| arc olyan halálsápadt volt már. E szomorú ígéretet egy
201 12| mocsárból, beljebb nem törhettek már.~– Gyorsan merüljünk a víz
202 12| visszatérő kozák csapat most már óvatosan kikerülte a veszélyes
203 12| menekülés.~És Róbert életereje már végfogyatékán volt; vízből
204 12| szenvedő bajnok idegein már a láz képzelődése vett uralmat,
205 12| szólít, s talán ez órában már ott fogok állni nyugágya
206 12| Nézd, bajtárs, az ég már pitymallik… Az ugye ott
207 12| monda neki: „Róbert, most már biztos helyen vagyunk.”~
208 12| feleségről; nem felelt az már semmire. Ott tartá kezét
209 12| Kettőt a három őrtűz közül már ki is oltottak így szépen.~
210 12| mely csak izzó parázs volt már. A csóva lobbot vetett.~
211 12| odáig.~Midőn oly messze járt már a nádcsalitban, hogy nem
212 12| gyorsan emészt, nem lett volna már emberi erő, mely azt elfojtsa
213 12| eltart reggelig, s a napvilág már nem a menekülőké.~„Bajtárs,
214 13| Midőn soraimat olvasod, én már azzá lettem, amivé sorsom:
215 13| hogy minden veszve van már. Semmim sincsen, csupán
216 13| sok ravaszságra tanított már a kénytelen gyakorlat. Egyet
217 13| sok kifogást talált benne.~Már most merre a világba?~Nyugatnak,
218 13| veszély körös-körül ért már!~Az országút észak felé
219 13| mikor meggyőződtek, hogy az már lehetetlen.~A vágtató szekerek
220 13| szemközt jőni; nem is fértek már el az országúton; sok leszorult
221 13| rudas lova bele is veszett már a nagy útba; a lógóst kötötte
222 13| faodúba; úgyis veszve van már minden. Most meg forduljunk
223 13| tekintélyét az aranyzsinóros úr.~– Már én, ugye? – kérdé nyugodtan
224 13| kimondta ezt a fenyegető szót, már a következő percben lent
225 13| magát, Kapor uram szekere már a távol múltban vágtatott;
226 13| biztos martalékul látott már a sors tőreiben elesni,
227 13| elkékülve a félelemtől. Ezeket már üldözték a kozákok, lövöldöztek
228 13| legközelebbi falu határán túl már aztán nem volt semmi veszély.
229 14| csüggedten felelt.~– De ő már nem lehet ott.~– Messze
230 14| elgondolkozva Melchior.~– Az már megtörtént– szólt Judit,
231 14| homlokáról a köteléket; már akkor egy hosszú rózsaszínű
232 14| színlapon, a nyolcadikon már fel kellett lépnie. A sebhelyet
233 14| Előadás vége után tíz perccel már üres a Kerepesi utca – különösen
234 14| is egy kérdés lesz, amit már száz embertől, fűtől, fától,
235 14| is kell ismét térni.~– No már az más. Hogyne vinném; igen
236 14| indulni?~– Akarni akarnék én már kettőkor éjfél után, de
237 14| Göncöl szekerét, merre áll már a rúdjával.~Amint a józsefvárosi
238 14| akadály. A leányzó értette már azt nagyon, látszott, hogy
239 14| Egyszer meg is szólítá már a hátulsó ülésben kapaszkodó
240 14| mondtam én, hogy hallottam én már ezt a hangot valahol. Úgy
241 14| jóízűen evett belőle.~– Ha már borfélét nem iszol, hát
242 14| bírták futással.~Mikor aztán már jó messze voltak minden
243 15| úriasszony.~Bátorkeszin alól már letért Kapor uram a rendes
244 15| folyókon keresztül. Ismert ő már itten minden bokrot.~Amint
245 15| Odabenn gyertyavilág volt már. András gazda hátraszólt
246 15| törődném; úgysem sokat ér már ezután az élet; de a más
247 15| akar menni.~– Óh, de akkor már késő; akkor már hasztalan
248 15| de akkor már késő; akkor már hasztalan menni. Óh, hogy
249 15| elé fogta. Ekkor azonban már Kapor András gazda kitört
250 15| nagyot sóhajtott lelkéből.~– Már hiszen, ha „muszáj”, akkor
251 15| volna azt, ha engedé.~– Már hiszen, tensasszonyság,
252 15| Ez nem engedné elmerülni. Már most induljunk isten szent
253 15| rettenetes percek, miket egyszer már e hideg sírnak fenekén töltött;
254 15| felvezet.~– Itt vagyunk már. Most igyekezzünk házamhoz
255 15| senki sincsen. Nem őrizte már az előőrs állomását, hiszen
256 15| állomását, hiszen vége volt már mindennek. Az érkezőket
257 15| találkozhatni az utcán. Minek az már?~Most egy szeglethez érnek,
258 15| elhallgatva.~A tűz vígan pattogott már, a serpenyőben süstörékelt
259 15| melegedjünk meg a tűznél; ott főzi már a reggelit Katica leányom.~
260 15| lesz; eszem a lelke!~– De már azt kikérem, mennykőhordta!~–
261 15| amabilis confusio” uralgott már, ahol ily csekély quiproquot
262 15| lélegzve a szabad levegőből –, már semmi bajom, köszönöm.~–
263 15| háza előtt haladt el.~A ház már be volt födelezve, csak
264 15| újravakolva.~Az ablakok azonban már be voltak rakva újból.~Ez
265 15| arra kérte a háziakat, hogy már most hagyják magára a szobában.~
266 15| És hátha minden csalás már fogamzásakor magában hordja
267 16| végzet~Kivel nem történt már az, hogy valakit, valamit
268 16| A láz minden érben dúl már, az idegek érzik jelenlétét,
269 16| tovább, pihenés nélkül.~Mikor már harmadnapi járóföldön utaztak,
270 16| keresztülvezet; de hidak már ott nem ismeretesek.~Az
271 16| szánnal.~Déltől estig jártak már, és mindig mélyebben jutottak
272 16| ismételnie gondolataiban: „már közel vagyunk, nemsokára
273 16| csendben. – Menjünk arra, már közel vagyunk.~András fejet
274 16| alig volt jártányi ereje már.~És úgy szeretett volna
275 16| földre – rebegé Judit.~– De már azt, úgy segéljen, nem teszem,
276 16| csendesen zokogni.~Most már egész éjszaka lett, csak
277 16| Igen, igen, ez az! Ismerem már; itt a patak a rózsabokrokkal;
278 16| segítségre szüksége többé.~– Most már közel vagyunk. Itt van a
279 16| Jerünk, jerünk.~És most már ő ment elöl; könnyeden,
280 16| leszünk. Alig kétszáz lépés már az út.~És most már valóban
281 16| lépés már az út.~És most már valóban lehetett kutyaugatást
282 16| az. Itt hagytam őt!~Most már megvallhatta. Hiszen már
283 16| már megvallhatta. Hiszen már helyben voltak.~Szíve oly
284 16| abból mind siralom lett.~Már a falu előházainál meglepte
285 16| melynek hátulsó ablaka már az erdőre nyílt.~– Itt fogunk
286 17| A két halott~Tehát már most mind a kettő meg van
287 17| kísérteteké.~A másik pedig – már a ravatalon fekszik.~A jó
288 17| akik mindent kimagyaráztak már a kémiából, kifejtették,
289 17| újra bor?!~A vér megállt már, a szív nem dobog; az idegnek
290 17| működésnek, midőn az anyag már bevégzé halálát, s odabenn
291 17| mirtuszlevelek szúrását már nem érzi homlokán; hallja,
292 17| ilyen időben.~– Tetszett már valami nyomot felfedezni?~–
293 17| őrmester úr.~– Köszönöm, de már inkább feküdni mennék.~–
294 17| az odvas kőbe ne menj, az már fel van fedezve; siess északnak,
295 17| holttal ne törődjél többé; ő már boldog. Ő már nem érez semmit.~–
296 17| törődjél többé; ő már boldog. Ő már nem érez semmit.~– Hagyj
297 17| elébb, ha tovább folytatom, már sikerül… Hiszen már az érverést
298 17| folytatom, már sikerül… Hiszen már az érverést hallották füleim.~
299 17| saját szemei is kápráztak már. Ez észvesztő jelenet, hol
300 17| tapasztalá, hogy az orvos már mindenről értesülve van,
301 17| eszmélete, életereje visszatért, már akkor Bélának híre sem járt
302 18| volt. Biz én nem is tudom már micsoda? Annak az uraságnak
303 18| viszonyok kulcsával bírt, az már aztán tudta, hogy ez a vigasztalás
304 18| asszonyságokat, hogy most már bizonyost mondhat Zeleji
305 18| egyébiránt szükségtelen. És így már most kétségtelen, hogy Róbert
306 18| kacag valaki.~Aki látott már ilyen ágyúlőréseket belül,
307 18| egészen itt veszett. Pedig már egy árva szotnyája sincs
308 18| Volozov is azt mondja.~– Már hogy tudná azt Volozov?
309 18| Szerafin azt tartotta, hogy ez már a határa annak, amit tréfának
310 18| látja.~– Talán te is tetted már?~– Nem biz én. A pénz, tudod,
311 18| szónál összenézett, s most már Blumné nem mondta Szerafinnek,
312 19| Néhány hónappal elébb is volt már ott, tulajdonképpen a vár
313 19| éppen szükségesek ugyan, de már szokásosak ilyen helyeken;
314 19| folyosóról világosságot kapott; már amennyit éppen kaphatott.~
315 19| asztalra feküdjék, ahová már nem mehetnek utána; s miután
316 19| csak azok ismernek, akik már voltak abban a helyzetben,
317 19| megírni, hogy férjhez mehet már megint.~– No, azt meg lehetne
318 19| csakugyan ráakadtak; most már teljes bizalmuk volt Pusztafi
319 19| van eltéve.”~„Most lehet már érteni, miért volt a többi
320 20| tintát és papírt is kap.~Már úgy is csúfolták a szegény
321 20| öreg asszonynak való az már.~Erre aztán nagyot köszörült
322 20| öreg asszonyság hangja, ki már negyedszer kívánt szerencsés
323 20| szó.~– De hát kit látott már, őrnagy uram?~– Hát kit
324 20| elcsípem, és visszahozom, azt már fogadom.~– S hát aztán mit
325 20| előtt ment át a hídon.~Tehát már egy negyed órával közelebb
326 20| úton.~– No András, most már se kocsit, se lovat, se
327 20| százezer forintért. Most már nem menekül meg tőlem.~Amint
328 20| Amint a fűzfásból kiértek, már meglátszott a közelben a
329 20| szürke köpönyeges ember?~– Már nincs rajta, mert leszállt,
330 20| tapasztalá, hogy a zöld bricska már visszafelé van fordítva;
331 20| a másik úr szólt. Ennek már nem voltak ismeretei a hadastyán
332 20| nem jött; és akik között ő már a legutolsó.~És akkor még
333 20| olyan vén csontnak, aki már régen meghalt, rég kimaradt
334 21| hercegnő meghalt. Akkor már olyan törvények voltak,
335 21| Az egész világ beszélt már róla, hogy Szerafin és a
336 21| ijedten tekinte rá.~– Önre már két ember ráismert; az egyik
337 21| ha azt mondhatnám, most már választhatsz ismét; de nem
338 21| van szorulva. Átadja-e ön már azt a kést?~Béla kivonta
339 21| szabadon találkozhassék.~Most már elfordítá Szerafin tekintetét
340 21| Ön még az éjjel általam már előre küldött szekéren elutazik
341 21| akadályozni.~Szerafin most már visszatalált szokott gunyoros
342 21| intett, hogy elfogadja.~– S már most „lieber Fritz”, szentimentális
343 21| az urak az ajtóhoz értek, már akkor Szerafin egészen szerepénél
344 21| Zinnia.~– Az hazugság! Ezt már ismerem. Amaz a Zinnia,
345 21| szigete.~– Az hazugság. Ezt már én jól tudom. Ez az Antillákról
346 21| Ficus elastica.~– Volt-e már gyümölcse?~– Kérem, ennek
347 21| tulajdon felügyeletem alatt, és már virágzik.~– Hát ennek mi
348 21| valamit? A másik percben már eltűnt a gonosztevő a kert
349 22| elérkezett. Az utolsó napot már a kerepesi téglavetők agyagvermeiben
350 22| Azok nem néztek őrá.~Judit már rég itt van és öltözik.~
351 22| taps. Talán nem is Juditnak már, hanem bizonyára egy másiknak,
352 22| harmadik felvonás után jött is már kifelé egypár maraudeur
353 22| rekvizitumok.~Judit fel volt már öltözve az első felvonásban,
354 22| Szerafin kezét.~Odakünn már a zenészek számára csöngettek,
355 22| Szinte két hét múlt el már ez esemény után, midőn levelet
356 22| ébreszte föl; Béla nem fog már sehol megállapodni az országban:
357 22| lebegett, olyan közel volt már. Ott járt alá s fel a színház
358 22| utca egészen csöndes volt már, midőn utolszor nyílt az
359 22| lépcsőn.~A házicselédet már nehezebb volt e szereppel
360 22| étel elhűlt, megfagyott már; az élő szobor megmozdult,
361 22| a cseléd belépett volna. Már akkor estebédje előtt ült
362 22| szét a szobában.~– Nini, már el is ment Tihamér?~– Mi
363 22| amit a sors úgyis bevégzett már. Hulláját majd kivetik a
364 22| közlönyök úgy beszélnek már, mint megszokott újdonságrovatról.
365 22| emeltetett fölé, de mint sokan már akkor botránkozva vevék
366 22| mutatott; hisz a halottat már nem kell félteni, míg szívében
367 22| a féltékeny nő.~Annyira már mindenki rájött, hogy a
368 22| halálosan megsértett. Most már nem bízhatta egy darabka
369 22| van, kinek kevés napja van már hátra élni, s kegyetlenség
370 23| hálószobájába hamarább, mint mikor már virradni kezd; akkor sem
371 23| hogy ez csak álom; de ma már mindennapos ez a lét, érzem,
372 23| együtt.~Egyedül voltunk már csak, én és ő; a többit
373 23| Szolgálnom kellett, mert már az asszonyok is elhulltak
374 23| Róbert, csak ketten vagyunk már, mire az ellenállás. Adjuk
375 23| szőnyeggel takarva.~Most már megtudtam, hogy mi az a
376 23| Reggel fekszem le, mikor már világosodik. Az egész éjszakát
377 23| kis szobánkban voltunk. Én már ágyamban feküdtem, ő ágyam
378 23| vánkosaimon aludni, mikor te már meg vagy halva?’ De nem
379 23| naplójában szeretőkről. Most már értette Fertőy, miért történt
380 23| elmaradt indokolást most már ki tudta egészíteni: „mert
381 23| tudta egészíteni: „mert már azon valaki ül!”~Fertőy
382 23| szunnyadt, s másik éjjel már az urak báljában táncolt.~
383 24| A hű tanítvány, ki most már maga kezére működött, s
384 24| vagyok felőle. Hallotta ön már, hogy Judit húgomnak fiacskája
385 24| eltakarja vele.~Bárzsing úr most már a derekán harapta ketté
386 24| Bárzsing úr most kezdett már valamit érteni Fertőy nagylelkűségéből.~–
387 24| utolsó csutakját is megette már; annálfogva fölkelt, és
388 25| Lávaynénak fiacskájáról, aki már azóta prókátor is volt,
389 25| három kisasszonyáról, akik már azóta voltak heten.~Negyvenkilencben
390 25| kímélem a kezemtől a munkát.~– Már az igaz, hogy pompás reine
391 25| dinnyeágyak felé sétáltak –, nálam már érett dinnyék is vannak,
392 25| rokonságunk erősen bomladozni kezd már.~– Nem gondolnám – felelt
393 25| róluk pletykáznak, hanem már én mégis bajosan hinném
394 25| Nekem csak a névhez van már közöm, a személyhez semmi.
395 25| fagylalt.~– Eléggé át vagyok én már lelkemig fagylalva.~A házinő
396 25| fűrészelve, egyik sem terem már, koronáját nem győzi újra
397 25| lesárgul. A fű sem akar már benne nőni, s a virágok
398 25| vén ember tanácsát, akinek már semmi oka sincs senkinek
399 26| megóvja; de midőn kedvese már tulajdonává lett, midőn
400 26| nevét akarom tudni, most már követelem.~S e szóknál durván
401 26| Anyám – szólt Béla –, most már tudod, amit tudni akartál;
402 27| megóvja; de midőn kedvese már tulajdonává lett, midőn
403 27| nevét akarom tudni, most már követelem.~S e szóknál durván
404 27| Anyám – szólt Béla –, most már tudod, amit tudni akartál;
405 28| hazaérkezett, hogy itt van már. Nem szóltam senkinek; hagytam
406 28| a hatóságok nem törődnek már a feladásokkal. Én azt nagyon
407 28| sorsáért a pör a mienk is. Most már én magam fogom vezetni a
408 28| ajánlana nekem egyezkedést.~– Már pedig megkísértem. Legyünk
409 28| És azzal sietett a most már nyitva levő családi paradicsomba,
410 29| magában maradt.~Láttam én már excellenciás urakat olyan
411 29| Természetesen arra sem emlékezik már nagyon sok ember, hogy miért
412 29| botlásoknak beismerve, most már felcsaptak hidegvérű kozmopolitáknak;
413 29| tegnapelőtt okos volt, az ma már bolond, s ami ma képtelenség,
414 29| nagyapák küzdelmét; nálunk már csak pecsovicsok és kubinszkiak
415 29| mélység miköztünk!~Erre már az öreg asszonyság is hevülni
416 29| Béla szobájába nyitott, már akkor Bárzsing ott ült a
417 29| a jeles férfiú, ki most már igen nevetséges embereknek
418 29| önnel beszélni.~– Tudok már mindent, Fertőy itt volt,
419 29| Erre a kérdésre nem terjedt már ki eszmeköre. Hisz itt egy
420 29| roncsolt állapotban, amikor már a szavakat olvasni nem lehetne
421 29| el jobban, mint amennyire már veresnek termett; mert biz
422 29| szegény a színház, rongyosak már a színfalai, csak úgy csügg
423 29| nem valami rossz tréfa. Már uram azzal a tisztelettel
424 29| diadal! – kiálta Melchior, s már készült az egészet elbeszélni,
425 29| férfiú régi szolgája volt már a közönségnek, nemcsak a
426 29| s tudatá vele, hogy most már az átok fele van csak elengedve,
427 29| Annak a sírkövét pedig már régen befutotta a folyondár
428 29| vadakra; nyomukra talált már, megtalálta a hullát, amit
429 29| óra múlva neje utána ment. Már akkor nem volt oly halavány.~–
430 30| fehérebbé festi orcáját; olyan már, mint a liliom.~Volozov
431 30| tökéletesen ráismerek, s most már értem az egész rejtélyt.
432 30| hogy vetélytársnők.~Most már emlékezett arra is, hogy
433 30| alapítja meg. Mai világban már nem élhet az ügyvéd másképp,
434 30| emlékezik rá, miszerint már valaha találkozott veled;
435 30| szeszélyei inkább untatók már, mint bámulatra méltók.
436 30| ültették a szőlővesszőket. Azok már terebély lugassá nőttek
437 30| meglepetések ellen.~Béla ismerte már ez utat; maga nyeste eleget
438 30| Ezóta egész terebélyfa lett már.~Béla kíváncsibb volt e
439 30| ültetett hibikfák összeborultak már, s a vadszőlő elszabadult
440 30| vették észre egymást, midőn már szemtől szemben álltak.~
441 30| több rosszat, mint amit már tett? Nem volnék-e miatta
442 30| szóval rabszolgájává tett; már most parancsolhat velem,
443 30| ember. Sok asszony mondta már azt felőle, hogy olyankor
444 30| szólt Béla. – Voltam én már nagyobb urakkal is per tu,
445 30| rendezését, aki pedig oly részeg már, hogy mindent kettőnek lát;
446 30| prédául az új vendéget a már „elkészült” seregnek. Nincs
447 30| vérben forgó szemű bús hazafi már szorongatni is kezdé Béla
448 30| cigány rákezdi odakinn, az már csak mégis egészen más.
449 30| kacsint le ránk, de azért már kitalálta, hogy melyikünk
450 30| a mexikói tűzokádók? Én már ilyen Vezuviust akárhány
451 30| Mikor mindennek vége volt már, egy szögletben sikoltás
452 30| őt megmentse, a másikban már a legnyomorultabb halállal
453 31| asztalokat.~Ha a földön már nem volt mit tanulni, áttértünk
454 31| között a kis Blumné.~Most már régóta Pesten laknak, s
455 31| csinál a kicsike? Jönnek-e már a fogai? Vigyázzon rá, mert
456 31| meg fogom téríteni. Óh, én már sokakat megtérítettem, okos,
457 31| erre a mai napra. Először már Blumnéban sem nagy hite
458 31| szellemprodukciót.~Azonban Judit már kíváncsivá volt téve; a
459 31| nem nevetett. Hanem most már annál többet akart megtudni.~–
460 31| szeráfokkal pörös ügyekben. Ez már csakugyan tréfa.~– Miféle
461 31| bosszankodva Blumné. – Ez már kiállhatatlan! Szeráf, válópör,
462 31| Perflexné asszonyom, arra már egy kicsit korán születtem.~–
463 31| is beszél felőle, mikor már az egy más nő férje! S aztán,
464 32| magát az élők közé.~Pedig már alig van egy ismerőse a
465 32| búsulnak faluikon, s akkor már nagyon nagy bajuk lehet,
466 32| szomorúan számlálgatja magában: „Már itt is boltajtót törnek,
467 32| kurtakereskedők boltja lesz már.”~Ez persze nagyon jól van
468 32| törődik ócska emlékekkel. Ezt már a vén csont nem érti; neki
469 32| alatt, most bizonyosan nincs már szüksége rá.~– Meg se látogatná
470 32| pedig csak inkább tátogott már, mint ugatott.~Az öreg diadalmasan
471 32| Bizony, nagyasszony, már azt hittem, végképp odamarad
472 32| Asszonyom, asszonyom egyszer már csalódott kegyed; gondolja
473 32| mit mond. Azt az asszonyt már egyszer félreismerte, és
474 32| hogy minden rendben van már. És a nő sejt mindent, mert
475 32| beleegyeznék abba.~Most már az ifjúkori játszótárs volt
476 32| nagybátya pontosan megérkezett. Már a szalonban hallá Szerafin
477 32| nagyon feltűnő; ez őneki már típusa volt. Azért Szerafin
478 32| választ nyertem, hogy ti már több hónap óta külön laktok.~–
479 32| tőlem rossz néven (most már nem tegezte többé), nem
480 32| szemmel; egyéb dolgom sincs már a világon, mint azt a regényt
481 32| veszi bonckése alá, akkor már javítani nem lehet rajta.
482 32| igaz oka volt rá, hiszen már azóta nyolc év lefolyt.
483 32| hogy nem így van, arra most már az ön biztosítása nélkül
484 32| lenni.~– Meghallgatom. Mert már tudom előre.~– Óh, kedves
485 32| könnyelműségére bízni; hanem mikor már a világ előtt nem tartozunk
486 32| hogy „szépasszony”. Ez már rossz cím. „Szépasszony”
487 32| tartom, s hogy az egyik lába már belépett ama régióba, ahol
488 33| az úrfinak a dolog, most már aztán siethet.~Béla csakugyan
489 33| a ház, a komornyik tudta már, hogy őt mindenkor be szabad
490 33| másodikon a B, és így tovább. Ha már most valaki egy hamis okiratot
491 33| úron kellett eret vágnom. Már magához tért, de még mindig
492 33| kenni. Annál rosszabb. Te már tudsz mindent, ami itt történt?~–
493 33| egy utam van délig, de oda már gyalog is elmehetek.~Melchior
494 33| találkozott Kolbayval.~Az már jött visszafelé.~Az öreg
495 33| termében várt reá.~Most már egészen elfogadáshoz volt
496 33| az asszony elég nyomorult már arra, hogy szeretetre méltó
497 33| azt mondhassa: „Ez a név már nem az enyém, megváltam
498 33| közöd.” Ön pedig asszonyom, már most viselje férje nevét,
499 33| szólt napához –, most már azt is tudjuk, miért kellett
500 33| megszomorított valaki (most már könnyen kitalálhatom, ki),
1-500 | 501-552 |