Fejezet

 1     2|         hanem – még jobban az anyád. Látod, mikor én magam az én százszor
 2     2|         hangra fordítani beszédét. – Látod, kedves barátom, miért is
 3     4|           zavarja a beszélgetőket.~– Látod, fiú – szól Pusztafi –,
 4    14|   hátramutatott az ostora végével.~– Látod azt a lámpást ott a hátunk
 5    17|       kedvese keblébe.~– Nézzed! Nem látod?~– Mit?~– Mit? Azt a verítékgyöngyöt
 6    17|             mellyel élőket ijeszt.~– Látod! Látod! Ő él! – rebegé magánkívül
 7    17|              élőket ijeszt.~– Látod! Látod! Ő él! – rebegé magánkívül
 8    23|         magunkat; írjuk alá a békét. Látod, mégis szép élni! Te tudhatod
 9    33|               Tégy vele, ahogy jónak látod.~Béla egy percre dolgozószobájába
10    34|            felejtetted el a nevemet. Látod, én rád ismertem.~– Nagyon
11    34| selyemzsebkendővel megtörülgetett.~– Látod, milyen bolond az élet,
12    34|              fiú. „Megadod magadat?” Látod, énnekem folyvást innom
13    34|           könnyen. Ne fordulj félre. Látod, tinektek többieknek igazatok
14    34|             Csak folytatása lesz ez. Látod, én is úgy vagyok a világgal,
15    34|          üvegkorsóval kiitta.~– Így; látod, mármost még arra is emlékezem,
16    34|       oldalba, hogy ne politizáljak. Látod, milyen vén fecsegő lettem. –
17    34|             még egy korsó vizet; nem látod, hogy még most is részeg