Fejezet

 1     2|   magamhoz, s azt mondtam neki: „Hallja maga vadtulok…”~– Ezt csak
 2     8|    szemközt jövő hadastyánnal, s hallja, hogy egy kis idő múlva
 3     9|    Bárzsingot helyre utasítani: „Hallja Bárzsing, maga igen szépen
 4    13|        faragott embert többet.~– Hallja kend, ne gorombáskodjék.~–
 5    14|        Búsul-e szegény nagyon?~– Hallja kigyelmed, csak arra az
 6    15| tenyereivel mentegette keblét.~– Hallja kegyelmed! – szólt Judit
 7    17|       minden vércseppje jég, még hallja azt, amiről fölötte beszélnek;
 8    17|        amiről fölötte beszélnek; hallja, midőn az öltöztető asszonyok
 9    17|  szúrását már nem érzi homlokán; hallja, midőn mondják: „Jegygyűrűjét
10    17|        érzi, mikor azt lehúzták. Hallja a virrasztók énekét, hallja
11    17|      Hallja a virrasztók énekét, hallja a gyászharangszót, a látogatók
12    17|        suttogását egymás között; hallja, hogy a függönyöket leeresztik
13    19|          dercés láda nyikorgását hallja, s csak akkor nyúlt a rejtélyes
14    23|        Ha lett volna valaki, aki hallja, kacagott volna ezen a gondolaton,
15    25|         sem keresi, senkitől sem hallja, minő híre van fia özvegyének
16    29|       hogy mesét hall, mikor ezt hallja.~
17    Ut|         a hazára nézve üdvös”.~– Hallja, barátom, maga nagyon ravasz