Fejezet

501    33|             korszakára, azoknak most már minden gondolatjuk azon
502    33|           jár, hogy íme a kisgyermek már ki tudja mondani ezt a szót: „
503    34|      felszínre emelte, avulóban volt már, más készült helyébe; s
504    34|        rögtöni balesetében alig volt már kinél segítséget keresnie.
505    34|            egy közönséges bűnöst? Ez már így szokott lenni. Aki elbukott,
506    34|           egy szépasszonyból, akinek már nem kell „nagyobb” szégyentől
507    34|              ő maga.~Ismét azt vette már fel, hogy nappal aludjék.
508    34|        alakok, akikre senki sem várt már? Hát azok, akiknek visszatérésétől
509    34|             Minek jön az vissza, kit már eltemettek?” Álnév volt
510    34|             Minek jön az vissza, kit már eltemettek?”~Kinek szólhatna
511    34|             Minek jön az vissza, kit már eltemettek?…”~Ki retteg
512    34|              rajzolni:~„Találkoztunk már az utcán: – ~Azt mondtad,
513    34|    Némelyiknek talán ősz haja is van már és fekete ruhája, amely
514    34|              írta; talán meg is halt már! Talán nem is született
515    34|              e költeményeknek. Utóbb már gyalog nem is mert kimenni
516    34|           Szegény asszony! Alszik az már.~      ~Egy hideg októberi
517    34|      valamelyik törvényszéktől, ahol már napi munkát végzett, s igyekezett
518    34|         megszólítás által. Rég ideje már, hogy őt „fiú”-nak nevezték,
519    34|      szakálla torzonborz, több közte már a fehér, mint a fekete szál;
520    34|              hétre behoztak, s aztán már most minden disznótoron
521    34|            miatt.~– Ah, hiszen neked már úri szállásod van – szólt
522    34|           aggódom.~– Lásd, ezt nekem már sokan mondták, akikről azt
523    34|         szétzúzott, s beleedződtetek már a munkába; de én most estem
524    34|              dolog. Régi történet az már miközöttünk, hogy mikor
525    34|              Pusztafi, s arcát, mely már lágyulni kezdett, újra az
526    34|              azt tán újra kigondolni már.~– Azonban most adass innom;
527    34|           hittem, hogy rég kiveszett már annak a faja is, mint a
528    34|            fatálisan megjárta veled. Már az igaz, hogy prózai egy
529    34|              azt mondta, hogy „szólj már te is”. Mindig talált elég
530    34|            ennyiből áll: „Violám; én már meghaltam, elfelejthetsz.”
531    34|            repültem? De ihol van ni, már megint a börtöni élményeimről
532    34|             csillaga.~– Lehullott az már. Csillagok csak az érdemes
533    34|           írok, maró méreg; nem ének már az, csak rímes káromkodás.
534    34|             te, részeg is maradsz te már mindhalálig; de nem a bortól,
535    35|       kívánnak, késő évekkel, amikor már a mostani tósztmondók azt
536    35|         mintha azt hinné, hogy ezóta már talán ott ül.~Az pedig,
537    35|            volt. Talán említettük is már egyszer.~Szerafin a szokottnál
538    35|          akarják kezdeni, hanem most már kétszer-háromszor megrántotta
539    35|            ott helyet foglalni.~Most már Vencel nagyon nyájas és
540    35|       levetni a felső kabátját?~– Az már tetszenék, mert meleg; de
541    35|              csizmámon? Ne üsd.~Most már a vén szolga is kezdett
542    35|              mondja, hogy porrá vált már egészen, s nem engedi ruháiról
543    35|           egy kicsit valaha; de most már éppen nem hasonlítunk. Én
544    35|        mondom neked, olyan jó por az már, mint az, amit a csizmámról
545    Ut|              hogy ezt mind föl lehet már támasztani a hamuból, a
546    Ut|              fogja.~– Kérem: itt van már a zsebemben a reverzális.
547    Ut|         országgyűlés volt elnöke, ki már egy halálítéletet tartogatott
548    Ut|              is tartottak, hogy most már a prenumeránsokra kerül
549    Ut|        közcsendháborítás miatt. Most már veszteséggel folytattam
550    Ut|           egyre apadt. Írni sem mert már bele senki a neve alatt.
551    Ut|      folytattam a lapot. Mikor aztán már a nyomdai hitelem is teljesen
552    Ut|         holnap reggel nálad leszek.” Már nyolc órakor ott volt. Rövid