Fejezet

 1     8|          tudni az embernek, hogy merre lépjen, hogyan forduljon
 2     9|         tudná-e megmondani, hogy merre van? Hogyne tudta volna!
 3    10|      hogy együtt ment a ki tudja merre járó hadakkal, s nem lehetetlen,
 4    10| pajtásokról? Hová lett Pusztafi, merre ment Lávay, hová lett a
 5    13|       rekedtes hangon kérdezé:~– Merre hajtsunk tensasszonyom?~
 6    13|  kifogást talált benne.~Már most merre a világba?~Nyugatnak, északnak
 7    14|       aközben a Göncöl szekerét, merre áll már a rúdjával.~Amint
 8    14|    Hallgass, te húgám! Tudom én, merre járok. Ott kell nekünk kimennünk,
 9    15|         késett; a csónak haladt, merre a folyam ragadta, két ellenséges
10    15|      bámult, mintha azt keresné, merre tűnt el Judit, s hogy jött
11    16|      Kapor András maga se tudta, merre mennek. Judit igazgatta,
12    16|    mennek. Judit igazgatta, hogy merre a legközelebbi cél, s onnan
13    21|         pedig lásson hozzá, hogy merre van a kerékvágás!~E percben
14    22|       éjszaka csillagaitól, hogy merre van dél, s egyenesen hazatér.~
15    22| kastélyból, senki sem tudta meg, merre; én egyedül sejtém, hogy
16    25|       aztán körültekintett, hogy merre van az a hivatal, ahol őneki