Fejezet

 1     2| megkérdezni Fertőy uramat, mikor a lelkem férjem életében egyszer
 2     7|         ennyi „Szeretlek, imádlak, lelkem mindenütt veled jár.”~A
 3     8|              Mi? Ah! Maga az, édes lelkem? Adjon isten! Ilyen adta
 4     8|           harkály madár. Képzelje, lelkem, én jövök szép csendesen
 5     8|        mérte ránk!~– Jól van, édes lelkem. Áldja meg az isten. Lássa,
 6     9|     kártyázó szobába.~– Ugyan édes lelkem, menjen be hozzá, és mondja
 7    13|       midőn nem szerethetsz többé. Lelkem, áldásom mindenütt nyomodban
 8    13|          futás, vakmerőség között; lelkem ösztöne vezetett, és fejem
 9    13|     történik azután? az mind titok lelkem előtt; de hisz minden percben
10    14|     mondtam: jaj, Juci kisasszony, lelkem, bizony leesik! -– Uram
11    20|               Ah! Adjon isten édes lelkem. Csakhogy egyszer megkaphattam
12    29|          szendergőhöz:~– Úgy, úgy, lelkem kisfiam, ha te megnősz,
13    31|       szememet megcsalhattad, de a lelkem azért nem hisz.” De hogy
14    34|            készíti a sors. Testem, lelkem csak feloszlása elé megy.
15    35|       eltagadnom, hogy ráismertem.~Lelkem, mint a mentő szalmaszálhoz,
16    35|          állani, csak az én rémült lelkem előtt, s nem fog előtte