Fejezet

 1     1|      nyolcszáztizenhatban elmaradt, folyvást ugyanazt a meggyszín huszárruhát,
 2     1|           vajon a kanári madarak is folyvást a szomszédaikat rágalmazzák-e,
 3     2|            aztán írtam ott őelőtte (folyvást állt a kalappal kezében,
 4     2|            atyját eltemették; azóta folyvást viselte az anya az özvegyi
 5     5|             őt, de az erőszakos kéz folyvást tartotta alant, és nem bocsátotta
 6     5|              Az erőszakos kéz pedig folyvást vonszolta lefelé.~Többször
 7     9|       fekhelyéről meg nem mozdulva, folyvást nyögött és panaszkodott,
 8     9|         pedig a kereszttűz közepett folyvást derült, és kifogyhatatlan
 9    10|            az is meglehet, hogy még folyvást őrzi, s valaha vissza is
10    13|           vissza, mint a többiek, s folyvást nyugodt, közönyös arcot
11    15|       férfiak szokták.~András gazda folyvást elégülten nevetett magában,
12    22| kétfogantyús fehér kosárban.~Az eső folyvást esett; Juditnak magának
13    31|              leült, és elmélázott a folyvást előtte fekvő teleírt papírlap
14    34|           mai találkozásunk órájáig folyvást ittam. Hol bort, hol pálinkát.~–
15    34|            magadat?” Látod, énnekem folyvást innom kell, hogy jó, csendes,
16    Ut|    örökségemet ráköltöttem a lapra, folyvást bízva a haza sorsának jobbra