1-500 | 501-502
Fejezet
1 El| légkörünk ez. Ezt leheljük ki, ezt leheljük be, mint éltetőt,
2 El| különösen saját divatjai.~Ki ne tudná, csak másfél évtized
3 1| többnyire katonatisztek jártak ki és be, kik azon időben szolgálaton
4 1| volt egy hajadon leánya, ki az illető táncvigalmakban
5 1| meggyőződésre lehet jutni, úgy tűnik ki, hogy a sárga kapu pártja
6 1| az, hogy midőn ** herceg, ki a portugalli királlyal rokon,
7 1| megkülönböztetést, hogy ki az igazi koldus és ki a
8 1| hogy ki az igazi koldus és ki a kontár.~Az eszme igen
9 1| megtartattak, az előadás napja is ki volt már tűzve, midőn éppen
10 1| többet be nem megy; hiszen ki van tiltva a háztul.~– Óh,
11 1| huszártul tudom, akinek ki van adva a rendelet, hogy
12 1| megjelenése (ez a házi inas), ki a belső szobából jön ki,
13 1| ki a belső szobából jön ki, ahonnan nagy hahotahang
14 1| viaszbáb-bódéban; egy nagy tálcát hoz ki feldarabolt dinnyehéjakkal,
15 1| igazat? Egy perc alatt talált ki a számukra valamit.~– Hát
16 1| közben magasztalna.~Lávay úr, ki néhány perc múlva kesztyűsen
17 1| társaság közepett, ha Szerafin ki nem segítené.~– Kérem. Lávay
18 1| Magas, szikár vénlegény; ki most is azon divatot viseli
19 1| ügyetlen jószívűség néz ki.~– Mutasson be hát bennünket
20 1| szorítnak, míg a kapitány, ki leveses kanállal pusztít
21 1| kellene őt fogadnunk.~– Ki az a Pusztafi? – kérdé Kolbay
22 1| elöl-hátul nagybetűvel megy ki, ha tud.~Lávay arca, mely
23 1| csak Lávay nem, amiért ki is kapott az öregúrtól.~–
24 1| Charlotte foglalt helyet, ki nyomban követte a távozókat.~
25 1| felvigyázója. Társalgónő, ki Szerafint sehol el nem hagyja,
26 1| Én megígértem önnek, hogy ki fogom tudni, s őszintén
27 1| igyekeznek. Nem találta ön még ki?~– Túljár minden képzelődésemen.~–
28 1| szólt nevetve Szerafin –, ki annyit játszottam önnel,
29 1| minthogy ön nem találja ki, mit vétett, én megmondom.
30 1| egyik magas állású úr, ki éppen önnek brochure-jét
31 1| vissza azt Hargitaynak, ki mellette ült: „Úgy látszik,
32 1| Aznap délután ez a Fertőy, ki a nőnek unokatestvére, odament
33 1| máshoz.~– Igen?~– S találja ki, kihez. Gondoljon ki valami
34 1| találja ki, kihez. Gondoljon ki valami nagyon képtelent,
35 1| hadnagy hangja megszólalt, ki tréfásan leskelődve dugá
36 1| tálcán poharakkal lépett ki a teremből.~– Min nyerítenek
37 1| mendemonda a kiadott vőlegényről, ki a zöld asztal mellett eldikciózta
38 1| termetű, eleven asszonyság, ki olyan apró és mozgékony
39 1| első nem, a második nem, ki lesz a harmadik? Szerafin
40 1| macskaláb-kezeit.~– Ah! ah! Hisz azt te ki nem állhatod.~– Nos aztán?~–
41 1| aztán?~– Én sem állhatom ki.~– Te ne is menj hozzá.~–
42 1| világon senki sem állhatja ki.~Szerafin néhány percig
43 1| le a parányi asszonykára, ki karjába kapaszkodva, magas
44 2| megnéztük az olyan embert, ki viseletében tizennégy évvel
45 2| tábornok vagy.~Szerafin, ki figyelmesen nézte a két
46 2| nincs ellenszere.~– Van; ki kell elégíteni a szerelmet,
47 2| akarod, hogy nőd legyen, ki egykor, ha kell, a bujdosás
48 2| megkérem, hogy terjessze ki rám becses pártfogását.~–
49 2| mert egyedüli barátom; s ki nekem azért egyedüli barátom,
50 2| Ma megtudtam ez embertől, ki levelemet kegyednek kézbesíti,
51 2| emberi alakot nyertek. – Én, ki mindennemű zsarnokságnak
52 2| szülői önkényt sem veszem ki a többiek sorából; s ha
53 2| mennybeli üdvéről az apa, ki poklot készített itt lenn
54 2| szülői új vőlegényeül tűztek ki. Az utcákon ilyenkor nagy
55 2| azzal küldje vissza hozzám, ki itt leszek, a nevével aláírt
56 2| tekinte barátjára, mint ki nem tudja, hogy tréfa-e
57 2| regénybeli jámbor szűcsmester, ki a tigrisek farkát is meg
58 2| háziasszony mégsem fogy ki a kínálkozásból; baja, hogy
59 2| vesz háromszor!! Hát Béla, ki semmiből sem eszik igazán,
60 2| féltse őt kegyed. Béla férfi, ki ellenségeinek meg tud felelni.~–
61 2| szerencsés átnyújtani.~Pusztafi ki se engedte a kérdéses jegyet
62 2| Pusztafi, felsóhajtva –, ki még istenében s kedvesében
63 3| lehetett volna az az újságíró, ki tudósítását ekként kezdené: „
64 3| is nem atyád volt-e az, ki az ,örökváltság’ elve mellett
65 3| tudja minden ember, hogy ki az a Pusztafi, meg annak
66 3| elől az ajtókat, s neked ki kell őt verned a fejedből.
67 3| úr egy szót sem vehetett ki belőle, pedig úgy odatapadt
68 3| mint akit az ajtón dobnak ki; ott megint meggondolná
69 3| magát, s az ablakon hajítaná ki, nagyot ütve utána az öklével.
70 3| éppen a leányommal, tán ki is hallatszott az előszobába,
71 3| elő, mint egy idvezült, ki már repül a levegőkön keresztül.~–
72 3| Pesten jártomban Pusztafi, ki régi ismerősöm, kért fel,
73 3| mecénási elhatározással vevé ki kebléből a Pusztafi által
74 3| sértve érezte magát, hogy ő, ki annyira hírhedett lett a
75 3| Hargitay, a pipát sem véve ki szájából. Pedig a dolog,
76 3| társaságban magán Hargitayn kívül, ki Vörösmartyt nagyon szerette,
77 4| látni, hanem a kisasszonyt, ki pompás díszöltözetben a
78 4| minden szem tekintetét.~Ki tehetne az ellen, ha ennyi
79 4| pillanatban Hargitaynénak, ki leánya oldalán állt, az
80 5| ragaszkodó hűség szavai azok. Ki tudja, mi lesz, ha ezek
81 5| gyermeke a magas vendég előtt, ki kegyteljes mosolyát árasztja
82 5| termekben; – „Tűz ütött-e ki?”~A magas épület ablakaiból
83 5| nejét is éppen most fogták ki holtan.~Hargitay János lekiáltott
84 5| nagy sokára bontakozott ki a lassan húzódó tömegből
85 5| vesztek!…~Hargitay János, mint ki haláldöfést kapott, elordította
86 5| gerendák alá szorult, emelkedik ki a víz alól; ájult női alakok
87 5| semmi gondolatja. Kedvesét, ki őt eddig karjánál fogva
88 5| siettek, ő volt a legelső, ki a vész helyére sietett.~–
89 6| falusi ismerője a költőnek, ki hozzá látogatóba feljött,
90 6| Desmoulin”~„Hát a negyedik ki lesz?”~Fel-felkel, egyet
91 6| A kis eleven asszonyság, ki évei dacára igen sok kellem
92 6| korszakhoz idomítani, némelyiket ki is kell vasalni. A királyné
93 6| gondol rá, bárcsak ne hínák ki annyit, hogy kapuzárás előtt
94 6| lássa, mire mehet egy nővel, ki életét intézni akarja. Amint
95 6| szüksége lesz valakire, ki őt kétségei közt buzdítsa,
96 6| kétségei közt buzdítsa, ki balsorsában védje, ki, ha
97 6| buzdítsa, ki balsorsában védje, ki, ha rászorul, oltalmazza,
98 6| holnap kellene kezdődni.~– Ki tudhatja azt? Holnap fölkeresem
99 6| örömmel. Van szerencsém. Ki ne ismerné önt? Kérem. Méltóztassék.~–
100 6| vagy kedvese fejét.~Már ki volt világítva a színház,
101 7| minden ember a kalapján; ki fehéret, ki feketét, sokan
102 7| a kalapján; ki fehéret, ki feketét, sokan rózsaszínűt
103 7| valódi fényűzés fejlődött ki, a kokárdák most már bársonyból
104 7| szokás különbséget tenni: ki a lány, ki nő. Ez nem vétetik
105 7| különbséget tenni: ki a lány, ki nő. Ez nem vétetik ott szigorúan.
106 7| furfangos módját találta ki e végrendelet kijátszásának.
107 7| ingerelné, veszélynek tenné ki, és ami legfőbb, figyelmeztetné
108 7| bevárni nem lehet! Nem szabad! Ki adhat jó tanácsot itt?~Nagynénje
109 7| tanácsot itt?~Nagynénje jött ki a szomszéd szobából. Látszott
110 7| vette; nagynénjének köszönt, ki azt igen hidegen viszonzá;
111 7| lehetetlen, hogy a te szemedből ki ne csorduljon a könny.~És
112 7| Pusztafi s a kis orvossegéd, ki ama nevezetes napon Juditnak
113 7| koldusasszony.~És az Isten!~ ~Ki hinné azt, mennyi poézis
114 7| házi kör prózáját illeti; ki minden apróságot beszerzett,
115 7| hullott-e rá több, mint csók; ki számlálhatta meg?~És azután
116 8| ugyanaz a világnézet egészíti ki most is.~Oly feszesen ballag
117 8| pedig sáncásni robotba, ki a monostorra. Hénh! Phatrolra
118 8| beszélik, hogy azokat is ki fogják vágni pallizádáknak.~–
119 8| megint ott vannak rajta.~Ki ez a gonosz ellenség? Óh,
120 8| szalmás lábad! Ne lépj ki a sorból, te lakatos!~Bárzsing
121 8| nak kereszteltek el. Hogy ki ide tartozó, ki nem, azt
122 8| el. Hogy ki ide tartozó, ki nem, azt a világért sem
123 8| utcai földészekből telt ki, kiket itt „szekeresgazdáknak”
124 8| mozduljon.~A sáncon állt egy őr, ki a városra onnan lelátott,
125 8| Megyercsi utcában ütött ki!~Ott Kapor András uram háza
126 8| Most három helyen gyulladt ki egyszer re! – Már a város
127 8| rémes fáklyák emelkedtek ki a templomok, a kolostorok,
128 8| nem hallották azt, hogy ki az, aki otthon oly hangosan
129 8| most a városháza gyúlt ki; most a szentegyházba kapott
130 8| köpönyegbe burkolt férfi ül, ki azalatt, míg a négy paripa
131 8| éjsötét és a hold.~– Állj! Ki vagy? – hangzik egyszerre
132 9| tűzhely, sőt ablaka is, amin ki lehet látni. Azonban annyi
133 9| zöldséget tisztítani, ott benn ki hagyta futni a húslevest,
134 9| válogatott bajokat találva ki magának, mintha a valódi
135 9| kívánnivalót.~Hanem hát azt most ki tudja, hol jár? Ki tudja,
136 9| most ki tudja, hol jár? Ki tudja, hogy él-e? Ki tudja,
137 9| jár? Ki tudja, hogy él-e? Ki tudja, mi sorsba jutott?
138 9| hozott? Mi van a parton túl? Ki él? Ki halt meg? Látta-e
139 9| van a parton túl? Ki él? Ki halt meg? Látta-e ezt, beszélt-e
140 9| engem nem ismer, nem tudja, ki vagyok, én majd kikérdezem.”~
141 9| Szerafin a várban reked, ki fogja utánavinni a fehérneműit?~
142 9| anya szemeit nem kerülheté ki az izgatott felhangoltság,
143 9| testimonium, hogy mondjon ki valamit, aminek ellenkezőjéről
144 9| öregasszonynak ez a kérdése, ki úgy remegett egyetlen fia
145 9| maguk közül elüldözik, hogy ki is van adva a rendelet a
146 9| az embert! – tört aztán ki egyszerre, az anyai düh
147 9| vissza. Lássanak utána, hogy ki ne fusson a lábasból a tej.
148 9| embert magam is. Nem repül ki innen a víz közül.~A két
149 9| felingerült asszonyságtól, ki zajos szavával már az őrjáratok
150 9| ajtaján.~A tisztes agg nő, ki soha egy kávéház belsejét
151 9| vissza a pincér Lávaynéhoz, ki egy szegletben a falhoz
152 9| ért, az őr útját állta.~– Ki az? Mit akar?~– Asszony
153 9| Erre már egy tizedes vált ki a többi közül, ki tisztelettel
154 9| tizedes vált ki a többi közül, ki tisztelettel hajtá meg magát
155 9| futárja érkezett ma a várba, ki itt hazug híreket terjeszt.~–
156 9| híreszteli, hogy az én fiam, ki a felső táborban szolgál,
157 9| ébredt fel szívében ekkor, ki neki e szókat sugallta,
158 9| inte segédjének, hogy hívja ki Bárzsingot a mellékszobából.~
159 9| barátja él, senki sem akadt, ki e rágalom ellen szót emeljen –
160 9| szembeszállni.~Bárzsing úr ki akart bújni e jelenet alól,
161 9| zsebkendőbe takargatva.~– Mármost ki vagyok elégítve. Bocsánatot
162 9| Az Úr az én erősségem.”~Ki gondolta, ki hitte volna,
163 9| erősségem.”~Ki gondolta, ki hitte volna, hogy egy asszony,
164 10| ott új hatóságot talált, ki nem akarta ismerni, s ha
165 10| Amit azonban a városban ki bírt nyomozni az akkori
166 10| meglehet, hogy együtt ment a ki tudja merre járó hadakkal,
167 10| segíteni; de hátha megvan. Ki tud ennek nyomára akadni?~
168 10| romanticizmus fölött; innen indult ki a taps és pissz – előbb
169 10| egy kicsi sánta ifjúval, ki a közvélemény asztalánál
170 10| igen jó fiúnak tartottak, s ki merész szocialista volt,
171 10| magukkal az istenekkel?~Ki volt a világ forgatva a
172 10| Óh, azt majd eszközlök én ki önnek. Meddig marad ott?~–
173 10| éppen csak akkor gondolta ki.~Bárzsing nem hagyott neki
174 10| bámulatának martalékát, ki sehogy sem tudta elképzelni,
175 10| klbvlblznczju cbkix noa” ki lehet betűzni e sort: „Guyon
176 10| sánta ember kapaszkodott le, ki minden motyóját legnagyobb
177 10| mohó készséggel forgatá ki zsebeit, adta át tárcáját,
178 10| vissza a kérdezőnek.~– Az ám. Ki van vájva belől.~– S mi
179 10| tartom benne. Akárki rabolna ki az úton, a mankómat csak
180 10| embernek a fejében adta ki a természet, amit a lábában
181 10| a tréfát, hogy a galamb ki van cserélve.~Akadtak gyöngédtelen
182 10| alunni ment, s reggelig ki sem nézett szobájából.~Korán
183 11| Olyan vagyok, mint a búvár, ki a tenger fenekén jár; odafenn
184 11| harangoztak benne ünnepre, pedig ki tudja, tán nem is ünnepnap
185 11| bevonulásának napja.~De ki volna képes álomlátásokat
186 11| voltak? Az első lovast, ki keresztülvágtatott a hídon,
187 11| kerítésen át nyújtogatják ki csonka, félig száraz karjaikat,
188 11| kapujából nem bámészkodik ki látvágyó nőcseléd, az ő
189 11| tűzvészben, s Kolbay nem mozdult ki belőle az egész ostrom alatt.~
190 11| rémeit kiállta volna, de ő ki nem mozdult onnan.~Tizennégy
191 11| udvaron megszólalt: „No, ki az? mit akar itt?”~– Én
192 11| végig a fiatal katonán, ki barna, vörös zsinóros egyenruhában
193 11| Ezredes kapitány, amint látom. Ki kérne éntőlem valamit? Tessék
194 11| van vele küzdelme; erővel ki akar rohanni, hogy amint
195 11| gyermek is kinevet. Egy múmia. Ki ért engem? Ki kérdezi az
196 11| Egy múmia. Ki ért engem? Ki kérdezi az én tanácsomat?
197 11| feltámadás trombitáját.~Szerafin ki hagyta tombolni a rosszkedvű
198 11| akart ezzel mondani? Mondja ki világosan.~– Kimondom világosan.
199 12| Olyan vagyok, mint a búvár, ki a tenger fenekén jár…~Tört
200 12| sásliliomok között két arc látszik ki félig a vízből, hanyatt
201 12| előlük.~– Én nem soká állom ki – nyögé társa –, most már
202 12| lüktetését, amint a vér tódul ki rajta.~– Várj, én majd kendőmmel
203 12| emberhez halálig.~– Ejh, verd ki fejedből ezt a gondot.~–
204 12| mocsárból magányosan emelkedik ki itt-amott egy olyan özvegy
205 12| a három őrtűz közül már ki is oltottak így szépen.~
206 12| izzó parázsszem fénylett ki belőle.~Az égett szérű közepén
207 12| szárnyán hordozott a hír.~Ki találna itt reá? Ki tudhatná
208 12| hír.~Ki találna itt reá? Ki tudhatná meg ezt?~És ha
209 12| évek múlva a vadszederinda ki fog hajtani az égett fa
210 13| félreeső helyet keresett ki levélírásra.~A regényes,
211 13| fejem fölött volt az isten, ki a víz fenekén is megőrzött
212 13| idáig eljutottam, innen ki is jutok: ahhoz nem gyávaság
213 13| ha egy eltűnt közülük, ki gondolt vele.~A mezőre kiérve,
214 13| nevetni való ez! Egy férj, ki beszegődött saját feleségéhez
215 13| még útitársra nem talált, ki vele egy irányban haladt
216 13| rajta; azt nemrég üthették ki a viadalban.~A közlovasok
217 13| tojásának története. Egy utazó, ki egész bizalommal jő szemközt
218 13| szemközt az ellenségre, ki annak közeledtére nem fordul
219 13| elvezette a menekülőket.~Ki tudja, hol pihentek meg
220 14| színház előtt, őt lelte ki a hideg e látványtól – talán
221 14| leereszté az ablakán, s többet ki nem nézett az utcára. Nem
222 14| de ő csak nem nyitotta ki; könnyű azoknak, akik csak
223 14| nem vehette lelkére, hogy ki ne nyissa azt, és be ne
224 14| zavarral a kis sánta férfi.~– Ki hát az ott? Ki van ottan?~–
225 14| férfi.~– Ki hát az ott? Ki van ottan?~– Óh, ne nézze
226 14| Az neki keveset használ. Ki tenné azt, hogy saját személyét
227 14| barátjáé jusson eszébe? Ki tenné azt, hogy egy mentő
228 14| szemeivel az orvosra tekintett, ki e tekintéstől egészen azon
229 14| valaki elfog az utcán?~– Ki is kapartam volna a két
230 14| elregélni útitársnéjának, ki azt hallgatta nagy figyelemmel,
231 14| idefenn vagy; csak hiába, ki tudják fáinítni a leányt
232 15| Nyitra és Zsitva annyira ki van most apadva, hogy nem
233 15| eszterhajra; de ebben a zivatarban ki merne azzal a Dunára szállni?~–
234 15| minden kincsét, ami még ki sincs ásva a földből, nekem
235 15| No hát jó, most menjen ki kegyelmed, lássa el a lovait,
236 15| kérdé Judit a halásztól, ki azalatt, míg komája kinn
237 15| visszatért András; a ladik is ki volt tatarozva.~– No komám,
238 15| hullám tajtékot túrva járt ki. Itt legelőször beszállt
239 15| elejével, hol hátuljával tűnve ki újra a haláldajka ringatásából.~
240 15| megáll, s megint megfordul. Ki bírná szeszélyét kitanulni?~
241 15| fenekén térdelve meríté ki folytonosan a vizet, mivel
242 15| örömtől sikoltozva rohant ki a házból, mikor az atyja
243 15| nem vagyok magam.~– Hát ki van még itt kegyelmeddel?~–
244 15| megmondom, ha elment. Nyisd ki az első szobát, s te maradj
245 15| Tensasszony, máskor nyisd ki jobban a füledet, hunyd
246 15| kiosztani. Ha az első osztja ki, s ott valaki által felismertetik,
247 15| könnyeden elnéztek. Mindenkinek, ki a várőrséghez tartozott,
248 15| vegyes bizottság osztja ki az oltalomleveleket.~Nemigen
249 15| vele tovább? Hogyan jutott ki abból a szobából, hogy ért
250 15| szakállú tüzértisztnek, ki egy pohár vízzel kínálta?~–
251 15| bekesben. Miért nem gombolod ki?~– Nem, nem – tiltakozék
252 15| meglepetés sikoltása tört ki ajkán, midőn egy pillantást
253 15| az utcán Kolbay őrnagy, ki a sors merő fordultával
254 16| hosszú útra Kapor Andrással, ki azt ígérte neki, hogy elviszi
255 16| volna; férfitól pedig ez ki nem telik.~Azért Kapor András
256 16| kezével, s kérdezi: találd ki, ki van itt? Vagy talán
257 16| kezével, s kérdezi: találd ki, ki van itt? Vagy talán útban
258 16| farkasordítás.~Alig mondta ki, hét darab ordas ugrott
259 16| hét darab ordas ugrott ki a bozótból, s keresztülbaktatott
260 16| félnék rajta. Csak vigyen ki innen a vízből, majd el
261 16| helyre nem érünk – fakadt ki a nyers, nyakas szekeresgazda.~–
262 16| gyermekek mind odanéztek, hogy ki jön, s amint Judit a sötétből
263 16| tétovázva tekinte férjére, ki fölkelt azalatt a zsámolyról,
264 17| viselt öltöny vállfűzőjébe. Ki jönne ott valaha rá? Ki
265 17| Ki jönne ott valaha rá? Ki találhatná azt ki? Hogyan
266 17| valaha rá? Ki találhatná azt ki? Hogyan juthatna az az üldözött
267 17| zörgetni, akkor szökött ki Béla az ablakon.~A belépő
268 17| csendőr gyanúsan kérdezé:~– Ki volt itt? Mi történt?~–
269 17| megelőzni házigazdáját, ki szekéren járt gyors hajtással,
270 18| autentikus vallomása, ők kutatták ki a zsebeit, meglelték a tárcájában
271 18| senkinek.~Az egyedüli ember, ki őt valóban látta meghalni,
272 18| muszkák, s magukkal vitték, ki tudja hová? Vagy talán legrövidebb
273 18| bársonyszalag díszítmény fejezi ki.~Szerafinnek igen jól illett
274 18| az utcára senki sem vitt ki hasonló érzelmeket; Fertőy
275 18| mindenféle emberek néznek ki a távol napfény után, s
276 18| a beszédet –, hogy dugja ki valamelyik az ujját ott
277 19| volna magát, amit később ki kellett szenvednie.~Ha Szerafin
278 19| kérdést tesz aziránt, hogy ki van odabenn, akinek az ujján
279 19| faggyúgyertya volt téve.~Pusztafi, ki idáig gyalog jött, s még
280 19| most nyugodtan várják, hogy ki vehetne még rajtuk valamit.~
281 19| hangyva hátra, hogy takarítsa ki a szobából azt a sok papírlomot.~
282 19| a patkányok?~– Csak vidd ki magaddal; én aludni fogok.~–
283 19| felügyelete alatt állt, ki ott tartotta a lisztet.~
284 19| kérdés, hogy mit válogassanak ki. A megkezdett muskotályhoz
285 19| őrült vakmerőséget gondola ki ezzel a fiatalember, azt
286 19| Hubert szavai nyomán tudjuk, ki azon pillanatban, hogy a
287 19| levegőbe. A várparancsnok, ki a lobbanásra szobája ajtaján
288 19| kazamatákba.~Ő volt az, ki miután hiába törekedett
289 20| asszonyság azután olyankor ki szokta nyitni az ablakát,
290 20| panasza az ifjú asszony ellen, ki nem tudatja vele, él-e vagy
291 20| öreg asszonyság hangja, ki már negyedszer kívánt szerencsés
292 20| ábrázatával! Igaz, hogy ki volt borotválva az álla,
293 20| Én tudom legjobban, hogy ki az a Bárzsing. Ellenségem
294 20| akarok lenni! – pattant ki az öregúr, s nagy indulatosan
295 20| velkomozsnye földeire mentek ki együtt.~– Mit csinálnak
296 20| benyújtmányi ívén világosan ki van nyomtatva, hogy az illető
297 21| sebesültek kaszárnyája volt, ki később menekültek rejtegetője,
298 21| nemes keblű férfi volt, ki még a hatodik hónapban is
299 21| játszott szerep mögött: ki ismerhetett volna rá e helyzetben,
300 21| hegyesre köszörült kést vont ki kebléből Béla, s megmutatta
301 21| hiú asszonyi cselszövény. Ki tudja, mi nem lehet még
302 21| összébb kötözni segítek.~– S ki az, aki őt rágalmazza? –
303 21| meg, mi tervet gondoltam ki, hogy ön megmeneküljön,
304 21| társalkodónét fog a grófné keresni, ki őt utazásaiban kövesse,
305 21| neki szólt.~– És ezután ki fog tehetni róla, ha a nevelő
306 21| nimródok elé, s követelte, hogy ki volt az a szerencsétlen,
307 21| Fertőy meg akart tudni tőle; ki eleinte csak arra szorítkozott,
308 21| szinte „us”-ra igazítgatta ki, s Béla bírt annyi önmérséklettel,
309 21| hímporbojtjával magasan emelve ki a víz színe fölött, míg
310 21| szép asszony nevére? Valld ki. Segítsek az emlékezeteden?~
311 21| megakadályozza a büntető kezet. Ki értene ebből valamit? A
312 22| másféle parasztnak adta ki magát.~Ha pedig aztán nagyon
313 22| észrevegye.~A kapu előtt ki volt függesztve a színlap,
314 22| figyelemmel, mint Béla ott künn, ki nem lát, és nem hall belőle
315 22| egy másiknak, harmadiknak, ki a lámpa nimbuszba lépett,
316 22| játékot adnak?~Egy királynét, ki kedvesét elítéli halálra,
317 22| szórakozott; magyarázgatták, ki jobbra, ki balra.~Annyi
318 22| magyarázgatták, ki jobbra, ki balra.~Annyi bizonyos, hogy
319 22| innen gróf Szélaknaynéhoz, ki őt, mint fia nevelőjét,
320 22| megakadályozá e tervet, ki Béláddal szerencsétlenül
321 22| ajtaja, s egy női alak lépett ki rajta, kit Béla a félhomályban
322 22| egyedül jött, egy cselédjével, ki jelmezeit vitte előtte,
323 22| kilépni, korsóval kezében, ki dalolva ment le a lépcsőn;
324 22| szánva volt.~Fiatal özvegy, ki még amellett színésznő is,
325 22| úrnő is szokott megjelenni, ki erősen titkolózik kiléte
326 23| Ő maga volt a kísértő, ki a tetőről megmutatta a vidék
327 23| nagyobb erszényű pártfogó, ki a felismert házibarát minőségében
328 23| evégre határidő is tűzetett ki a bíróság által, a per alatti
329 23| Tökéletesen beszélt. Csak ki kellett Fertőynek a kezét
330 23| soha egy nap sem maradt még ki.”~„Sokáig kerülgettem ezt
331 23| kenyér. Jólesett.~Nekem ki kellett mennem Róberttel
332 23| parasztasszonyok daloltak: „Ki az urát nem szereti: Kopotnyikot
333 23| fölébredsz. Jer, tűzzük ki a fehér zászlót. Nézd, ingfodromat
334 23| Szibériába.~Egy szökevény, ki onnan visszatért, hozta
335 23| feszes ceremónia-mester, ki a csoportokat rendezi; a
336 23| volt; sok ember van így, ki istent nem hisz, de kopogó
337 23| elmaradt indokolást most már ki tudta egészíteni: „mert
338 24| üldözzön.~Mióta megtudta, ki van neje hálószobájában
339 24| élet prózája fantomokkal ki nem elégíthető.~Fertőynek
340 24| Fertőy.~A hű tanítvány, ki most már maga kezére működött,
341 24| befolyású principálisánál, ki őt ezúttal a szokottnál
342 24| helyeselné.~Bárzsingúr azonban ki akarta belőle ezt a szót
343 24| adott kezeinkbe, nem csaltuk ki, nem erőszakoltuk az illetőtől,
344 24| megboldogultnak tartozunk, ki azt, mit ember holta után
345 24| levéltárába, nem vétetett-e ki általa onnét ismét ama zivataros
346 24| meghalt.~– Vagy úgy?~– Vajon ki lehet a szép kis magzatkának
347 24| Én jól ismerem.~– Ugyan ki lehet?~– Mindhogy ön is
348 24| az természetes. De hát ki legyen Judit nagysám fiacskájának
349 24| kiterjedt amnesztia őt is ki fogná szabadítani. Hanem
350 25| hivatalnok kíséretében jött, ki nem tudott magyarul; Lávayné
351 25| kínálgatólag tekingetnek ki az útra szép gyümölcsfái;
352 25| kegyeteknél melegágyban keltik ki a dinnyét, üvegharang alá
353 25| emberséges szekeresgazda, ki ottkapta a tilosban. – Hogy
354 25| leugrik belőle egy férfi, ki a szőlőlugason keresztül
355 26| ember előtt, aki abban élt, ki barátokat, mozgalmas mulatságokat
356 26| mozgalmas mulatságokat ismert, ki az év minden szakáról előre
357 26| mind nem mehetek, az mind ki van lopva az életemből.
358 26| megválnia.~És végül mondjuk ki őszintén, mert annyi csábító
359 26| s ha találkozik férfi, ki őt e kegyetlenségéért elítélheti,
360 26| gyermek mellé, míg ő megnézi, ki jő.~A kis rejtekszobán kívül
361 26| öreg asszonyság van itt, ki magát Lávaynénak nevezi,
362 26| meghallva anyja hangát, ki talál jönni. Erőt vett magán;
363 26| viselni? Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed színésznő,
364 26| vénasszony kedvéért elhagyni, ki lármát csap a fia nevéért,
365 26| tegyünk, hogy kölcsönösen ki legyünk elégítve.~Judit
366 26| megmondom, miért. Ha megtudom, ki ez az ember, odamegyek hozzá,
367 26| szerencsétlenné tett egy asszonyt, ki nekem leányom volt; most
368 26| azt visszatartani, hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony
369 26| az elfojtott indulat.~– Ki van abban a szobában? Ott
370 27| ember előtt, aki abban élt, ki barátokat, mozgalmas mulatságokat
371 27| mozgalmas mulatságokat ismert, ki az év minden szakáról előre
372 27| mind nem mehetek, az mind ki van lopva az életemből.
373 27| megválnia.~És végül mondjuk ki őszintén, mert annyi csábító
374 27| s ha találkozik férfi, ki őt e kegyetlenségéért elítélheti,
375 27| gyermek mellé, míg ő megnézi, ki jő.~A kis rejtekszobán kívül
376 27| öreg asszonyság van itt, ki magát Lávaynénak nevezi,
377 27| meghallva anyja hangát, ki talál jönni. Erőt vett magán;
378 27| viselni? Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed színésznő,
379 27| vénasszony kedvéért elhagyni, ki lármát csap a fia nevéért,
380 27| tegyünk, hogy kölcsönösen ki legyünk elégítve.~Judit
381 27| megmondom, miért. Ha megtudom, ki ez az ember, odamegyek hozzá,
382 27| szerencsétlenné tett egy asszonyt, ki nekem leányom volt; most
383 27| azt visszatartani, hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony
384 27| az elfojtott indulat.~– Ki van abban a szobában? Ott
385 28| ragadta meg Fertőy kezét, ki a háta mögött állt.~– Uram!
386 28| mosollyal nézett Judit arcára, ki férjét az ajtóban még mindig
387 28| meg, hogy Béla nagyon jól ki van mentve minden személyes
388 28| indulathevében egy embert, ki nejét rágalmazza, arcul
389 28| ön érdekében barátnéival; ki akarta önt külföldre szöktetni,
390 28| különben semmi oka sem volt. Ki elől bujdosott ön? Volt
391 28| Hihettem-e én azt, hogy ön, ki oly gyöngéd fiú volt, szegény
392 28| illetőségnek átengedni annak, ki az okmányt bírja, vagy kegyeddel
393 29| hogy egyik táncvigalomból ki, a másikba be. Egyszer az
394 29| amit akkor írt, aligha ki nem lelné tőle a hideg e
395 29| emlegessünk. De hát ugyan, ki vetné neki ezt szemére!
396 29| tónust; akit akar, ő hívatja ki, s ha kedve ellenére tapsol
397 29| hogy sok ember van, aki ki nem állhatja; azokkal, ha
398 29| hozni. Hol járt, miket állt ki? Minő viszályokon ment keresztül
399 29| annyiszor a mogorva hadastyán, ki Juditra férje ruhájában
400 29| mi is le akarunk feküdni, ki marad akkor állva? Éppen
401 29| igen jó emberek vagyunk. S ki tudja, talán erényünk ez!~
402 29| szólt Judit, és arca egészen ki volt pirulva –, ha „csak”
403 29| nyáron telve a lég gőzzel, ki sem tud tisztulni, be sem
404 29| Béla tudni fogja azt jól.~Ki tudja, mi lesz még ennek
405 29| Pusztafit a jeles férfiú, ki most már igen nevetséges
406 29| kérdésre nem terjedt már ki eszmeköre. Hisz itt egy
407 29| Bélát az asztal mellett, ki a végrendeletet figyelmesen
408 29| mikorra jön haza. Nem tudom, ki adta a nőknek ezt a jogot;
409 29| midőn barátját meglátta, ki éppen akkor szándékozott
410 29| kérdé az öreg asszonyság, ki mindent elhitt, amit fia
411 29| denunciálnak előtted.~– De ki? – szólt Judit elábrándozó
412 29| Súlyos vád. Hogy nem egyezem ki pörlekedő rokonaiddal. Majd
413 29| Majd megtudod egyszer, hogy ki írta ezt a levelet. Addig
414 30| Elemér, mondd meg nekem, ki az a fiatalember ott a földszinten,
415 30| ilyenkor ügyvéd.~– Te? De ki ne nevess azzal, amit mondok.
416 30| hajdani cselédemre ismerni, ki politikai okokból öltött
417 30| ha Lávay Bélát nevezem ki jogigazgatómnak, s jövőre
418 30| jószágain, s a bécsi doktor, ki eddig minden peres ügyét
419 30| most is benne volna, ha ki nem húzták volna. Ezt tudja
420 30| fejed van; amit az egyikkel ki nem találtál, megkérdezed
421 30| amiből az ember jó híre ki nem igazodik. Pedig vannak
422 30| el a főurat kliensének, ki koszorúkat szokott hajigálni
423 30| a kombináció nem elégíté ki Fertőyt.~Föltette magában,
424 30| valamennyié között.~Fertőy gondolt ki valamit, ami által Juditot
425 30| Összeakasztott Fertőyvel, hogy ki issza le a másikat – fogadásból.
426 30| foglalva Szerafin mellett, ki egy leszakított szőlőkacsot
427 30| amit rám akar kegyed bízni. Ki ellen van?~– Az egész világ
428 30| melyet tennie kell, ha ki akar térni egy olyan balsors
429 30| azt, hogy nő, mint kegyed, ki a tisztelet napsugarában
430 30| s ha valami tűzkerékkel ki találná lőni az egyik szemét,
431 30| beeresztette, a másikon ki.~A mulató társaság odalenn
432 30| egész világon. A könyöke ki van szakadva, de az őt nem
433 30| karóról a röppentyűt, s ki akarta húzni a kanócát,
434 31| a kedves Amerika talált ki valami szép játékot: a táncoló
435 31| politikai divattá nőtte ki magát.~A szellemek természetesen
436 31| valódi vakmerőséget fejtenek ki.~Annálfogva is rövid időn
437 31| quid optat, cito credit”: ki mit óhajt, könnyen hiszi.~
438 31| könnyen hiszi.~Hát aztán ki vehette volna rossz néven
439 31| meg hogy mi számok jönnek ki a lutrin; mert azokra nem
440 31| ennek az a teóriája, hogy ki mennyire míveli ki szellemét
441 31| hogy ki mennyire míveli ki szellemét életében, annyira
442 31| úgynevezett szellemhez.~– Hát ki ellen ez a válóper?~Az asztalka
443 31| az egy csodagyümölccsé nő ki, belül hamu van és penész.
444 32| gazdáiktól; élelmes faj vette ki azokat bérbe; ajtót töretett
445 32| öreg asszonyság sietett ki vendége elé, s erősen csitítá
446 32| vetélytársa merne lenni egy nőnek, ki férjéért a poklokon tört
447 32| poklokon tört keresztül? ki el merné, el tudná csábítani
448 32| hercegnél?~– Én nem tudom, ki az; nem is akarom tudni.
449 32| röviden azzal fizetett ki, hogy minden rendben van
450 32| mutatja azt senkinek. Judit, ki oly híven tud szeretni;
451 32| híven tud szeretni; Judit, ki oly büszke, nem mutatja
452 32| öreg, mint mi, összefog, ki állhat nekünk ellent? No,
453 32| életpír derülni. A herceg, ki őt néha meglátogatta, arra
454 32| mindegy, akárki jön megy ki s be küszöbén?~A nagybátya
455 32| a nagyságos asszonyhoz, ki budoárjában vár reája.~Az,
456 32| gondossága nagybátyjától, ki különben nyers, válogatlan
457 32| összecsődülnek rá, mikor kegyed ki fog löketni innen az inasaival,
458 32| kegyetlen hozzám.~– Dobasson ki, kérem; mert még kegyetlenebb
459 32| drága unokahúgom, hogy én, ki az ön anyjának unokatestvére
460 33| elsietett.~Az öregasszony ki sem kísérte, mint szokta
461 33| nagyobb igyekezetet fejtettek ki a pontos megjelenésben,
462 33| Azután csenget. Két drabant, ki az ájult Fertőyt kivitte,
463 33| becstelensége egész életére ki fog hatni. Én siettem kezemet
464 33| azt egy pörös fél ellen, ki börtönben ül. Mi fog ön
465 33| prókátor, te nevetséges figura! Ki futsz, fáradsz, koptatod
466 33| Hallgatott, nem beszélte ki, mit akar; nekünk sem szólt
467 33| volt a rováson, de ez mind ki van fizetve. Béla most az
468 33| engedheté, hogy egy nő, ki „nekem” régi barátném volt,
469 33| már könnyen kitalálhatom, ki), arra kértelek, hogy ezentúl
470 33| hogy íme a kisgyermek már ki tudja mondani ezt a szót: „
471 33| egymást csodálatosan egészítik ki, s amiket tán el sem hinne
472 34| megtaszigálják azok, akik ki akarják irtani a világ emlékéből,
473 34| vígság, könnyelmű élet! Ki mondaná, hogy rosszul használta
474 34| mely valami hetilapban jött ki. Ez volt a refrénje: „Minek
475 34| vissza, kit már eltemettek?…”~Ki retteg ama hideg kísértettől
476 34| legélesebb szarkazmusokban tört ki; egy utcára kitaszított
477 34| kitaszított őrjöngő volt az, ki sárral dobálja be azon ház
478 34| kacagása hangzott rímeiben, ki az itthon maradtak örömeit
479 34| Csak gyűrűs ujja maradt ki a földbül.~Nézd, gyűrűdet,
480 34| magába zárt pók szövevénye, ki gyűjtött mérgéből szivárványos
481 34| Talán nem is született soha. Ki venné szorosan a keresést
482 34| vagyok kéjutazáson. Mondd ki igazán: nagyon rezes lett
483 34| ölelte rég látott barátját, ki oly büszke volt, hogy még
484 34| a jövő posványából dugja ki egyszarvú fejét valami mítoszi
485 34| bolond, vízbe esett ember, ki amíg él, mindig a víz fenekére
486 34| hogy melyikünk bosszantja ki a világból a másikat. Ha
487 34| szőnyegész Josefstadtban, ki együtt volt velem bezárva,
488 34| fehér volt, úgy nézett ki vele, mint egy ausztráliai
489 34| amit csak azok gúnyolnak ki, akik irigykednek rá. Én
490 34| keserű pohártól, amit fenékig ki kelle innod!~– Tehát maradj
491 34| magamnak a házat és odatalálok. Ki van ugyan írva a kapu alatt,
492 34| azért tán csak nem dobnak ki. Bízom az inasának a protekciójában,
493 35| mentem magamat? Hogyan állom ki vádoló tekintetét?~Megöl.~
494 35| üdvözölni jőnek.~Nem kerülhetem ki a fényt, a mulatságot, mert
495 35| sem.~Elhagytam egy férjt, ki hős volt és szeretett, s
496 35| kezemet nyújtám egy másnak, ki arcát és lelkét kendőzi.~
497 35| öltönyű alak és egy asszony, ki előtte térdre roskad, s
498 35| magad is az fogsz lenni. Ki tudja, hátha nagyapád pora
499 Ut| a pennájára, hogy valami ki ne cseppenjen belőle.~Az
500 Ut| országgyűlés volt elnöke, ki már egy halálítéletet tartogatott
1-500 | 501-502 |