Fejezet

 1    11|         tetszik, mintha mind csak álom volna. Várostrom, hulló
 2    11| csörömpölő hadcsapatok: mind csak álom és álmodás. Azután a diadalünnep,
 3    11|            az ujjongó tömeg: mind álom, ami fejemet elkábítja.
 4    11|        azoktól hallok, az is mind álom, álom; elmúló álom.~– De
 5    11|          hallok, az is mind álom, álom; elmúló álom.~– De az, amit
 6    11|           mind álom, álom; elmúló álom.~– De az, amit mi mondtunk
 7    11|     mondtunk e percben, az mégsem álom; az, hogy mi szeretjük egymást,
 8    11|       közbeszólni Róbert.~– Az is álom!~– Ah, bátyám! – szólt neheztelve
 9    11|      neheztelve Szerafin.~– Az is álom. Ti nem szeretitek egymást;
10    17|         Én nem hiszek a halálnak! álom ez! fölébredésre vár. E
11    23|        mindennap más, változó; az álom mindennap ugyanaz.”~„Mindennap
12    23|           folytatja azt tovább az álom.”~„Állandóul, állandóul
13    23|    magammal hitetni, hogy ez csak álom; de ma már mindennapos ez
14    23|        igzi története, és amaz az álom.”~      ~„Ma Róberttel a
15    30|     jogigazgatóságát csak úgy egy álom alatt elnyerni egy fiatal
16    30|           hit. – Ez a gyermekkori álom.~Megszorította Béla kezét.~–