Fejezet

 1     2|    bujdosás kenyerét is megossza veled, akkor, ha mind való az,
 2     4|       tudod.~– Hát kívánod, hogy veled maradjak?~– Sőt ellenkezőleg,
 3     7|          jönni? – kérdé Lávay.~– Veled menni (és eszébe jutott:
 4     7|      eszébe jutott: együtt menni veled az utcán; azt mondják, szeretőd
 5     7|    valóban úgy van az!)~– Megyek veled.~Judit hirtelen kalapját,
 6     7|         rám és szeretsz. – Isten veled, s az én örök szerelmem.
 7     7|        imádlak, lelkem mindenütt veled jár.”~A másik levél szólt
 8    12|   veszlek, s keresztülbotorkálok veled a mocsáron.~– Mi haszonra?
 9    12|        szép temetésed van. Isten veled.”~A máglya reggelig égett
10    13|     szólt az örömre gerjedten.~– Veled mindenüvé.~– Megfogadod,
11    13|         szabadítasz, ha elbukol, veled bukom, ha kétségbeesel,
12    29|     Mikor karodba fogózva megyek veled az utcán, hányszor kell
13    30| miszerint már valaha találkozott veled; egyébiránt őt akár esztendőszámra
14    34|           Tán férjed volt az, és veled kíván ~Beszélni föld alatti
15    34|        milyen fatálisan megjárta veled. Már az igaz, hogy prózai