Fejezet

 1     2|          rokonokat, kik kegyedet úgyis biztos kíséretben hiendik.
 2     3| részvéttel Fertőy –, ha az egész úgyis csak pro forma történik;
 3     4|    horgászom. Hanem megállj. Még úgyis korán az idő; nincs mért
 4     6|          már.~Egy pillanat múlva úgyis kiragadták Bélát Judit karjaiból,
 5    10|         nem vonszolta. Akkoriban úgyis nehéz volt egy éjszakára
 6    10|          evett volna, arra nézve úgyis mindegy.~A korcsmáros látva,
 7    11|         Tehát el e lázas képpel! Úgyis elmúlt az már régen.~Távol
 8    13|      szólongatni, mert a nyerges úgyis nagyon serény; aztán az
 9    13|         pénztárt valami faodúba; úgyis veszve van már minden. Most
10    15|       viszem én – monda Judit –, úgyis az én dolgom lesz az.~–
11    19|       ásva. Ott az senki jószága úgyis.~– Hát hol van az?~– Ráutasítlak,
12    21|         professzorrá nem lettél, úgyis annyi szamár van most az
13    22|         bevégzi azt, amit a sors úgyis bevégzett már. Hulláját
14    31|           miután rövid idő múlva úgyis megtudnak mindent.~– Hja,
15    32|        mondtam magamban; ez a nő úgyis büszke valakitől tanácsot