Fejezet

 1     7|       e hét folytán leend azon szomorú nap évfordulója, melyen
 2     8| sértetlen, és hangoztatá egyre szomorú kondulásait. A szép város
 3    12|        halálsápadt volt már. E szomorú ígéretet egy kézszorításban
 4    13|       valaki meglőtte magát.~A szomorú kastély egyik vendége volt
 5    15|     elmélázót, s elvonszolta a szomorú képtől.~Judit nagyot sóhajta
 6    20|      még inkább érezte, milyen szomorú dolga van egy olyan vén
 7    22|        Emlékeztek-e még arra a szomorú divatra? Mikor az ember
 8    23| örömmel, élvezettel tele; emez szomorú, ijesztő, siralmas.”~„Amazt
 9    24|     aminek neve „bukás”.~Még e szomorú felfedezés reggelén elküldött
10    25|        előtt ereszté Lávaynét.~Szomorú kert volt biz ez, éppen
11    31|  semmit, jó anyám – engesztelé szomorú hangon Judit az öregasszonyt.~–
12    34|     Bélának, mikor Szerafint e szomorú bölcsességre megtanítá.~
13    34|     tért vissza.~De hát azok a szomorú alakok, akikre senki sem
14    34|     érte.~Bélának pedig azon a szomorú síron akadtak meg eszméi,
15    Ut|     volt; de most következik a szomorú része – rám nézve.~Amint