Fejezet

 1     1|         Bélához –, ne hallgasson rájuk! – s átsétált vele a mellékterembe,
 2     2|         okot, ha Béla anyja maga rájuk nem nyit, ebédelni híva
 3     2|        magadat? Nem szorultál te rájuk, nem fogsz te közöttük igaz
 4     2|         olvasta.~– S mit mondott rájuk?~– A vígjátékra azt mondta,
 5     4|           de amint sűrűbb lett a rájuk nehezülő tömeg, akként kelle
 6     5|          addig kereste őket, míg rájuk talált. A lyányka akkor
 7     8| tanítványaival, folyton kiabálva rájuk:~– Egy kettő, egy kettő!
 8    12|          parancsoló szó kiáltott rájuk; arra egyszerre megindultak
 9    12|  veszélyt.~Egyik kozák egyenesen rájuk hajtott. A ló prüszkölése
10    12|       kezében volt, azzal rohant rájuk; a szikrázó fáklyával csapva
11    13|    mintha láthatatlanok volnának rájuk nézve, vagy mintha mindez
12    15|         észrevette a csónakot, s rájuk kiáltott. Mit? Talán azt,
13    24|     feldicsérem, nem szűntem meg rájuk haragudni.~Bárzsing úr a
14    34|     megszólítják, de nem szokott rájuk nézni. Ezután, ah, ezután
15    34|         arról, hogy nem szorulsz rájuk. A méreg eszi őket miatta.