Fejezet

 1     2|         Szerafin, ki figyelmesen nézte a két beszélő arcát, e megjegyzést
 2     8| felsőbbség, magas megelégedéssel nézte az evolúciókat, s megvárta,
 3     8|    rólunk megemlékezik.”~És amíg nézte a siralmas nagy pusztulást,
 4    11|      ablakában könyökölve, amint nézte nagy gyönyörűséggel, hogy
 5    13|        kiáltott utánuk, s sokáig nézte bíráló tekintettel, hogyan
 6    15|          ott állt az ablakban, s nézte kisírt szemekkel a járókelőket.~
 7    19|        aztán azzal a nyugalommal nézte, hogy mi történik körülötte
 8    19|      összetört ember flegmájával nézte csendesen.~A patkány belevitte
 9    19|      kezét sem mozdította utána. Nézte, hogy gyullad meg apródonként
10    20|    utamban; ugyan megvert.”~Csak nézte, hogy írnak előtte rovatokba
11    22|          a színmű elkezdődik, és nézte az arcokat, amiket egy percre
12    22|      állt előtte; a lámpa üvegét nézte merően, és kezeit öléből
13    29|         Béla igen nagy flegmával nézte végig az okmányt, megvizsgálta
14    29|         az iratot.~Pedig nem azt nézte az okiraton, hanem a merített
15    30|        ülve, szokása szerint nem nézte az előadást, hanem a közönséget;