Fejezet

 1     1|         inas egy tálcán poharakkal lépett ki a teremből.~– Min nyerítenek
 2     6|       ajtaján.~– Szabad!~Két hölgy lépett be; egy fiatal és egy éltes.~–
 3     6| diadalmámorral telt közönség előtt lépett fel Judit a színpadra, ő
 4     9|           belőle.~Mint a kívánság, lépett be a sátorba éppen a kis
 5     9|          Most már tisztább szobába lépett, bár azt is jellemzé a bútorzat
 6    12|        azon feneketlen örvényeknek lépett, mik a mocsárok hínárjában
 7    16|         sötétből a pattogó tűz elé lépett, s a burkoló nagy kendőt
 8    16|           a zsámolyról, s Judithoz lépett.~– Az istenért, mondják
 9    19|      rémülten, midőn amaz ablakhoz lépett, s őszinte kérdést tesz
10    21|      megmondom.~A kertész közelebb lépett.~– Figyeljen rám.~Szerafin
11    22|  harmadiknak, ki a lámpa nimbuszba lépett, de Béla minden tapsra oly
12    22|      öltöző ajtaja, s egy női alak lépett ki rajta, kit Béla a félhomályban
13    22|            a nyitva maradt ajtóhoz lépett, s besuhant rajta, mint
14    23|      skarlátvörösbe öltözött férfi lépett oda mellém, és fölkért egy
15    23|        legutolsó a foglyok sorában lépett elő. Ráismertem. Róbert