Fejezet

 1     2|        magához az ijedtségből, Bélára. – Mondtam már, hogy egyszer
 2     2|  Pusztafi aggodalmasan tekinte Bélára; ő ismerte emberét: tudta,
 3     2| jelentékeny tekintettel nézett Bélára.~Béla íróasztalának támaszkodott,
 4    16|    enged betegnek lenni.~Judit Bélára gondolt; Bélával találkoznia
 5    21|       senki. Hanem ennek vége.~Bélára fájdalmas hatása volt e
 6    21|        Szerafin aggódva nézett Bélára, hanem annak legelső mozdulatánál
 7    22| városban nem lenne oly veszély Bélára nézve, ha rád találna, mintha
 8    22|      körül egy halottban sokan Bélára véltek ismerni; Judit azt
 9    22|      nem tartá elég oltalomnak Bélára nézve az oly küzdelmesen
10    28|   elvégzi Béla.~Az öregasszony Bélára tekinte, mintha kérdené,
11    29|    hallgatta ezt a beszédet, s Bélára veté nagy sötét szemeit.~–
12    30|   Összetette kezeit, fölnézett Bélára, s oly könyörögve, oly benső
13    33|      csábító bizalmasan nézett Bélára, mint még sohasem.~– Én
14    33| rémülettel, esdekléssel voltak Bélára meresztve.~– És ön nem látott
15    34|        azokat visszahajigálom.~Bélára nagyon tréfásan hatott Pusztafinak