Fejezet
1 1| melyről, dacára annak, hogy most kicsiny és szegény, egy
2 1| meséiben olvasni még valamit.~(Most már ott is „lurida terribiles
3 1| legyenek a világon, mert ha a most meglevőket ma rögtön felszülné
4 1| ennyit tudnunk szabad; és már most, miután az ablakvasra felkapaszkodnunk
5 1| inaugurálva.~– Bizonyosan most vette észre, hogy nem ide
6 1| mit csinálnak odabenn.~Most ugyan azt kérdik: mit nevetnek?
7 1| Lávay.~– Valaha olvasni, most szavalni – jegyzi meg rá
8 1| Magas, szikár vénlegény; ki most is azon divatot viseli mind
9 1| tartja; bajuszát, üstökét most is úgy kiviaszkolja, hogy
10 1| urram – szól az öreg, még most is kettősre véve minden
11 1| egzercíciumot hozott, s most már a vármegye dolgát is
12 1| Az elébbeni főhadnagyhoz most egy kapitány is csatlakozik,
13 1| barátairól beszélnek?~– Nekem most nincsenek jó barátaim.~–
14 1| borzongás futotta el; nézze, még most is hogy reszketek, mikor
15 1| asszonyának; Blumné pedig most mulattatta vele éppen a
16 1| kezét, s hevesen szólt:~– Ön most mélyen gondolkozik valamin;
17 1| menyasszonyát.~Szerafin most azt követte, hogy védelme
18 1| Szerafinre, mint aki előtt most világosodik valami.~– Te
19 2| s fekete kenyeret evett.~Most természetesen minden ember
20 2| magamat, poétává lettem. Most aztán ő kért, hogy hadd
21 2| dicsőülsz meg az Úrban. Most tehát azért jöttem, hogy
22 2| e névnél. Minek hozza ez most azt elő?~– Tudom, hogy kicsoda.~–
23 2| ez egy titkos drámaíró. Most ott járt Pesten, a nyakamon
24 2| napig gyilkolt drámáival, én most megteszem a kedvéért, hogy
25 2| Hanem hát ön is tegyen már most velem egy szívességet. Tudja,
26 2| tréfa-e ez vagy valóság.~– Te most bohóckodol?~– Szoktam. Tudod. –
27 2| megérteni.~Az öreg Lávayné most is azt képzeli, hogy fiacskája
28 2| képzeli, hogy fiacskája most is az a szófogadó gyermek,
29 2| miként egykor közvizsgákon, most is kiáll a közélet nagy
30 2| tudnának maradni!~Lávayné most is maga látott az ebéd után;
31 2| Pusztafi. – Az az egész, hogy most huszonkét esztendős; most
32 2| most huszonkét esztendős; most jönnek a bölcsességfogai,
33 2| helyét sem találta, és aki most azt mondja, hogy már ezentúl
34 2| meg nem látogatta őket, most eltagadják magukat előtte.
35 2| tudod, ezek a bolond emberek most mind azt hajtják, hogy te
36 2| valaki, hogy én megverem!”~– Most tudom már, hogy szivarozni
37 2| Bélához.~– Kedves öcsém, most már bánom, hogy azt a levelet
38 2| hallgassak e szóra, annak én most halálos ellensége volnék,
39 2| oda el fogok menni. S már most beszéljünk másról. Átadtam
40 2| lehet látogatóba menni. Íme most egyenesen oda indulok; nálam
41 2| nő.~Gondolta magában: ezt most bizonyosan Lávay beszélte
42 3| Judit kisasszonyt dorgálá.~„…most van az utolsó óra: ha meg
43 3| magasztalták-e ezért? És most idejön egy ilyen tacskó
44 3| Azt lenyakazzák! – Már most mit csináljon az atyád?
45 3| Bárzsingot oda beültetni. Most már késő a megtérés; ő elzárta
46 3| meglátod, hogy megbánod!”~Itt most hosszasabb válasz érkezett
47 3| magában, ha elgondolá, hogy most egy kisírt szemű társaság
48 3| előfizetőfogdosási talentumairól, most egy poéta által így mellőztetik.~
49 3| Bárzsing úr átlátta, hogy most rossz humorban találta a
50 3| Valaha ez a kép elébb állt, most már függöny alá került.
51 3| el Judit kisasszonynak; most ismét megkapott, hogy mit
52 3| felhívta vendégeit, hogy már most az asszonyhoz jöjjenek át,
53 4| képezi a két bejárásnál, és most még, midőn a nép csendes
54 4| inges és mezítlábos még most a szigetpartokon ácsorog,
55 4| ne tudja venni. Itt van most e diadalút; egyik dicsőséget
56 4| közel van – dörmög Márton.~Most újra három lövés hallatszik
57 5| távol történtek folyamát. Most megérkezett a gőzös. Most
58 5| Most megérkezett a gőzös. Most történik meg az elfogadás.
59 5| történik meg az elfogadás. Most megszólalnak a harangok.
60 5| induló zenéje közbehangzik; most érkeztek a hídra fel. A
61 5| jobban kivehető a part felől. Most egyszerre valami nagy, erős
62 5| Hargitay azt számítja, hogy most áll neje és gyermeke a magas
63 5| Senki sem tud felelni; aki most jár az utcán, az mind a
64 5| segíteni; saját nejét is éppen most fogták ki holtan.~Hargitay
65 5| jámbortól, de ő nem hallott most semmi kérdést, s nem felelt
66 5| szokták meglátni a halált. Most már ő is közöttük van.~S
67 5| De íme a sors maga akarja most. Tehát így történik az legjobban.~
68 5| közte és szerelme között, most még a sírok mélyéből is
69 5| mellén kezeit, és szemeit most már lehunyta. Perc múlva
70 5| volt, az már halott…~És most Judit idegeit megszállta
71 5| volt a zöld mirtuszkoszorú. Most már egészen illett hozzá.~
72 5| hideg, elkékült arcról.~„Most már egymáséi vagytok.”~ ~
73 6| által kitűnni.~– És már most mondja meg kegyed, mi oka
74 6| borzalmát kiaknázom, ez az; most is azt hiszem, hogy aki
75 6| riasztottak el, sőt inkább most már elválhatlanná tették
76 6| is azzal foglalkozott, s most már csak egyes részletein
77 6| kívánta ezt a helyzetet. Most hát benne volt; most helyt
78 6| helyzetet. Most hát benne volt; most helyt kellett állnia abban.~
79 6| átvonult Budára, s ott történik most valami – és hogy semmi se
80 6| minő kétséges dráma folyik most odaát, aminek kimenetelétől
81 6| évtizedet betöltenének, s most össze vannak tömve egyetlen
82 7| fejlődött ki, a kokárdák most már bársonyból is készültek,
83 7| világ előtt nincs titok. Már most én, ezennel hivatalos komolysággal
84 7| fenyegetéseivel megijeszté. Az most el akarja őt magától távolítani,
85 7| a te lelkednek, amire én most gondolok; és ha te azt a
86 7| szerelmem; tudod-e hova megyünk most? – szólt hozzá megindult
87 7| magasba, mint aki érzi, hogy most már nem egy, hanem két ember
88 8| unoka ebben az egyben töri most magát: „Jobbra nézz! Balra
89 8| a világnézet egészíti ki most is.~Oly feszesen ballag
90 8| Oly feszesen ballag végig most is az utcán, pálca nélkül,
91 8| egy-egy korlátfára akad, mely most nemzetiszínűre van festve,
92 8| Erre ő felförmedt, hogy most itt ő parancsol, hogy majd
93 8| egy Dommiguel-káplártól; most már ő a mester.~Van ugyan
94 8| ugye?~– Igenis, meglévén, most is követ hordván az erődítésekhez.~–
95 8| alá.~– Már két utca ég! – Most három helyen gyulladt ki
96 8| paripán, sorozgatá magában: „Most a megyeháza ég; most a városháza
97 8| magában: „Most a megyeháza ég; most a városháza gyúlt ki; most
98 8| most a városháza gyúlt ki; most a szentegyházba kapott bele;
99 8| szentegyházba kapott bele; most mind a két torony lángol;
100 8| mind a két torony lángol; most az egész Duna-sor végig,
101 8| meg ülésében, s arca, mely most a holdfénnyel szembe fordul,
102 8| csak a sűrű vörös szeplők.~Most ráismerhetünk: ez Bárzsing.~
103 8| rumos palackhoz.~– Tehát ott most nagy az ijedség, ugye? –
104 8| nem vagyok ott birtokos. Most jólesik neki.~– Holdvárynét
105 8| bírták megmenteni.~– Ah! Már most hol fognak majd dikciózni
106 8| égett.~Fertőy arcán a mosoly most már gúnyvigyorgássá fokozódott.~–
107 8| keserűség pohara.~– Már most tehát nincs mit tennünk,
108 8| ott el is égett!~Fertőy most már nem mosolygott.~
109 9| lenni olyannál, aki ezt most tanulja.~Sok bajába is került
110 9| nyakamat azzal a késsel, amivel most a laskát metéled?”~Szerafin
111 9| kívánnivalót.~Hanem hát azt most ki tudja, hol jár? Ki tudja,
112 9| kerülje jobban.~Pedig hát most ő is itt lehetne köztünk.
113 9| azt, hogy téged szeressen. Most a te férjed volna, és együtt
114 9| Blumné, kinek férje a várban most is régi hivatalát viseli,
115 9| délutáni ozsonnára, amikor a most jött futár, Bárzsing úr
116 9| remegett egyetlen fia életéért, most egyszerre lángoló orcával
117 9| őtet valamivel ámítják; most Szerafin megszánta, és kitört
118 9| igazán volt mondva. Hol van most az az ember?~Szolgabíró
119 9| Bárzsing urat?~– Óh, igen. Most ment be a kártyázó szobába.~–
120 9| nyílt meg Lávayné előtt. Most már tisztább szobába lépett,
121 9| az embert.~A várkormányzó most már meglepetve kínálta Lávaynét
122 9| tartozik. Rágalom ellen most más védelem nincsen, hírlapok
123 9| szépen az asztalra.~A férfiak most már nem nevettek rajta többé.~
124 10| volna, megtudta, hogy az most olyan jó helyen van, mintha
125 10| iratokkal, arról kinek volna most tudomása? Meglehet, hogy
126 11| városban vagyunk; ah, de most nem látjuk annak romjait,
127 11| Kolbay őrnagyé.~Az öreg most is a régi vén csont. Az
128 11| Kegyed, tündéri szép húgom, most azt hiszi, hogy halálig
129 11| akkor átkozni fogja ön, akit most dicsőít, és a szerencsétlenségben
130 12| állom ki – nyögé társa –, most már érzem a seb lüktetését,
131 12| csak ez az egy gondom van most. Hogy fog engem majd keresni!
132 12| vége… Hallgass arra, amit most neked mondok… Majd éjszaka
133 12| visszatérő kozák csapat most már óvatosan kikerülte a
134 12| szerelmi hűség.~– Talán most rólam álmodik – sóhajta
135 12| gyűrűmet el ne felejtsd.~Most hirtelen lövések hangzottak,
136 12| bátorítva monda neki: „Róbert, most már biztos helyen vagyunk.”~
137 12| emberkínzó álomtündér: „Férjed most is a föld felett jár – és
138 13| és szíved között álljak. Most életed nem a tied többé;
139 13| egy egész világ vagyok; most egy egész világ elveszett
140 13| nézve: hát én mi vagyok most neked…~– Egész világ! –
141 13| kifogást talált benne.~Már most merre a világba?~Nyugatnak,
142 13| nem találta idején, hogy most az ismeretséget megújítsa.
143 13| úgyis veszve van már minden. Most meg forduljunk vissza a
144 13| pénzes ládával.~– Paraszt! Most azt parancsolom, hogy engedelmeskedjél! –
145 13| sors tőreiben elesni, s aki most újra meg fog menekülni.
146 13| megszorítva neje kezét.~– És most ölelj meg, csókolj meg.~
147 14| Ott senki sem rejtőzhetik, most is ég benne a tűz.~– Tűz?~–
148 14| Óh, ne csodálja azt, én most mindenkitől félek. Bocsásson
149 14| kötöztem be.~– Jó. Tehát most csináljon egy hasonló vágást
150 14| Uram és én istenem.~– Még most sem estem le – szólt Judit
151 14| de még!…~– Hm. Csúnya ám most odahaza nagyon. Minden le
152 14| az elkészített; hanem hát most annak is rosszul megy. A
153 14| kicsit félreállt az útból, most nem ír senki újságot.~–
154 15| Az emlékező köznép még most is Csák Mátyás nevéről híja
155 15| és Zsitva annyira ki van most apadva, hogy nem kell a
156 15| jutalmul adom, csak szállítson most rögtön a vízen keresztül.~–
157 15| viselni. Tudja meg, hogy ha most rögtön engem át nem szállít
158 15| tudna evezni!~– No hát jó, most menjen ki kegyelmed, lássa
159 15| Úr adta, az Úr elvette. Most magam vagyok.~E rövid életírásból
160 15| nem engedné elmerülni. Már most induljunk isten szent hírével.~
161 15| nincs rendes észjárása.~Most oldalt fog, majd meg szemberohan,
162 15| kárhozatos sírba.~E kéz szorítása most is elzsibbasztá testét,
163 15| testét, lelkét; e kéz talán most is leskelődik reá ott alant!…~
164 15| felvezet.~– Itt vagyunk már. Most igyekezzünk házamhoz jutni.~
165 15| az utcán. Minek az már?~Most egy szeglethez érnek, melynél
166 15| ablaknál hímzőasztalkája. – Most az embermagasságnyi dudva
167 15| hideg csúszó lesz az, aki most e helyen itthon van.~– Menjünk
168 15| nemzetőri kardja ott függött most is a falon, azt levette,
169 15| invitáció kellett arra, hogy most káromkodni kell; mindjárt
170 15| kézzel védni. Akkor az anya, most a feleség.~Óh, az ég legerősebb
171 15| létezett rá nézve senki.~Most csak az volt aggodalmai
172 15| kérte a háziakat, hogy már most hagyják magára a szobában.~
173 16| éjszaki záporok mosnak. Most ezek az utak is elhagyottak,
174 16| bolond helyre jutottunk itt. Most mindjárt vége lesz a járt
175 16| lázítólap hatott e jelenet. Ha most itt oly nyomorultul el kellene
176 16| fordultunk.~– Mit fogunk most csinálni?~– Itt hálunk.~–
177 16| elkezde csendesen zokogni.~Most már egész éjszaka lett,
178 16| segítségre szüksége többé.~– Most már közel vagyunk. Itt van
179 16| hallanunk. Jerünk, jerünk.~És most már ő ment elöl; könnyeden,
180 16| kétszáz lépés már az út.~És most már valóban lehetett kutyaugatást
181 16| Ez az. Itt hagytam őt!~Most már megvallhatta. Hiszen
182 17| A két halott~Tehát már most mind a kettő meg van halva.~
183 17| benned való hit tartott fenn… most hagysz-e el halálom órájában?…
184 17| istenért! Mit akarsz itt most?~– Mit akarok? Meg akarom
185 17| halottakat támaszt fel.~– Most szólítsd nődet, vigyétek
186 17| itt leszek vele. Te pedig most siess, és menekülj. Nem
187 17| felejtem, amit fogadtam. De most siess.~Egy csókot még, Judit!~
188 18| az asszonyságokat, hogy most már bizonyost mondhat Zeleji
189 18| szükségtelen. És így már most kétségtelen, hogy Róbert
190 18| a szónál összenézett, s most már Blumné nem mondta Szerafinnek,
191 18| jóleshetik az valakinek, aki most tizenhét krajcárt kap naponként,
192 19| szögletekben felhalmozva most is, összeaprított, tépett
193 19| mindent elvesztettek, s most nyugodtan várják, hogy ki
194 19| jegyre csakugyan ráakadtak; most már teljes bizalmuk volt
195 19| palackba arany van eltéve.”~„Most lehet már érteni, miért
196 20| csak tudósítana.~– Nehéz ám most levelet írni, kivált bujdosó
197 20| vele?~– Pest ezer mértföld most. Útlevéllel kell járni,
198 20| Azt hagyja máskorra; most velem kell jönni.~– Aztán
199 20| hallatlan vakmerőséget. Most ment itt végig az utcán,
200 20| elém került egyszer.~– Hát most mit akar vele, őrnagy úr?~–
201 20| is, de azt én nem kérdem. Most csak azt tudom, hogy ő szalad;
202 20| ha tetszik, sáfrányt, de most szalmát sem.~– De hátha
203 20| porzik az úton.~– No András, most már se kocsit, se lovat,
204 20| Nem százezer forintért. Most már nem menekül meg tőlem.~
205 20| Ezt előre kell bocsátanom.~Most megint a másik úr szólt.
206 20| mely osztályba tartozik.~Most Bárzsing kenetteljes hangon
207 20| elfeledte magát eltemettetni, és most itt maradt hazajáró léleknek,
208 21| elvégezték a haza minden dolgát, most azonban vagy annyira megszaporodtak
209 21| százan meg százan áldják most is, és ez áldásokat meg
210 21| értesült körökben, s én most olyan kedvemben vagyok,
211 21| nem várhatni tőlem, hogy most rögtön minden korlátozó
212 21| németül beszélt a kertésszel, most magyarul szólt hozzá, lassan,
213 21| alacsony munkát végezni most! A földet vájni e kéznek,
214 21| volna; ha azt mondhatnám, most már választhatsz ismét;
215 21| állok. Tehetek-e róla? De most hallgassa ön meg, mi tervet
216 21| szabadon találkozhassék.~Most már elfordítá Szerafin tekintetét
217 21| szerencséjét akadályozni.~Szerafin most már visszatalált szokott
218 21| hogy elfogadja.~– S már most „lieber Fritz”, szentimentális
219 21| úgyis annyi szamár van most az iskolákban.~– Hát még
220 21| rendszabályozott volna.~Most Fertőy oly közel állt Bélához,
221 21| alaposságáról. Ez nem Lávay Béla.~Most egy pompás akvárium elé
222 21| hogy erre a genre-ra a most élők közül nem fordítottam
223 22| nem olyat, mint aminőt most viselni divat, selyemutánzatát
224 22| odabenn lenni és látni őt most! és mégis úgy óhajtaná azt.~
225 22| rekvizitum-levél, kegyednek szól, most hozta a posta. Kívül az
226 22| külvárosi sikátor adott most szállást.~Ott egy újon épült
227 22| volt szabad kérdezősködnie.~Most azonban minden lépést meg
228 22| azt hozta vissza.~Judit most értette a mese összefüggését.~–
229 22| isszák a bort.~Judit csak most kapta meg legnehezebb szerepét!~
230 22| Béla halálosan megsértett. Most már nem bízhatta egy darabka
231 23| napvilág van körülem; ha most sötét volna, meg kellene
232 23| milyen állhatatosan kínoz.~Ha most a kanócot lebocsátanám a
233 23| a cárnő mellett; mintha most is szemem előtt állna, fülembe
234 23| gerendái közé tévelyedtem, mely most is le volt nehéz szőnyeggel
235 23| nehéz szőnyeggel takarva.~Most már megtudtam, hogy mi az
236 23| Szemét nem engedte bekötni. Most is olyan villogó tekintete
237 23| naplójában szeretőkről. Most már értette Fertőy, miért
238 23| Az elmaradt indokolást most már ki tudta egészíteni: „
239 23| s bezárta a szekrénykét.~Most még a kulcsot kellett Szerafin
240 24| Fertőy.~A hű tanítvány, ki most már maga kezére működött,
241 24| eltakarja vele.~Bárzsing úr most már a derekán harapta ketté
242 24| valóban kitagadta.~Bárzsing úr most kezdett már valamit érteni
243 24| ellenségeskedésben élni. Én most önöket végveszélybe dönthetném,
244 24| eredetiben bemutattatott.~Most csak egy dologtól aggódott
245 25| Vajon miért látogatott ez most meg engem? Vajon hogy jutottam
246 25| kegyelem után járni; – akkor most ő nem állna ilyen egyedül,
247 25| állna ilyen egyedül, akkor most más élet volna itten.~Az
248 25| elvette a szakácsnéját, s most senki sem akarja látogatásaikat
249 25| Hát ezt mi szél hozta most ide? – suttogá Blumné bosszúsan
250 25| s nem lepte meg, hogy ez most rosszat akar beszélni menyéről.
251 25| asszony még marasztalta, hogy most jön a fagylalt.~– Eléggé
252 25| Fertőynek.~– Lássa, kár volt ezt most itt előhozni. Nekünk az
253 25| adok; máskor sáfrányt, de most egy szál szalmát sem; mert
254 25| mint ezt a pirulást. – Most, asszonyom, visszaadom a
255 25| visszaadom a kölcsönt; most én tanácsolom, ne menjen
256 25| Pestre; maradjon itthon. Most én nem adok – szalmát, én
257 26| minden szakáról előre tudja: „most táncvigalmak vannak; most
258 26| most táncvigalmak vannak; most ismerőseim víg zene hangjainál
259 26| régen, oly igazán szeretett, most egyedül az övé, senkié másé,
260 26| hogy a bálványozott férj most az övé, egészen, egyedül,
261 26| hogy ez iszonyatos kelepce.~Most nem fedezhetett fel napa
262 26| fedezhetett fel napa előtt semmit; most készen kellett lennie a
263 26| megnöveltem tízezer forintra, most átadom kegyednek ez összeget;
264 26| elégítve.~Judit azt hitte, hogy most mindjárt a szíve fog megszakadni.~–
265 26| hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most is büszke. Erről jó lesz
266 26| ki nekem leányom volt; most én ez asszonytól elvettem
267 26| csábító nevét akarom tudni, most már követelem.~S e szóknál
268 26| szobában? Ott van ugye elrejtve most is a becstelen csábító?~
269 26| Anyám – szólt Béla –, most már tudod, amit tudni akartál;
270 27| minden szakáról előre tudja: „most táncvigalmak vannak; most
271 27| most táncvigalmak vannak; most ismerőseim víg zene hangjainál
272 27| régen, oly igazán szeretett, most egyedül az övé, senkié másé,
273 27| hogy a bálványozott férj most az övé, egészen, egyedül,
274 27| hogy ez iszonyatos kelepce.~Most nem fedezhetett fel napa
275 27| fedezhetett fel napa előtt semmit; most készen kellett lennie a
276 27| megnöveltem tízezer forintra, most átadom kegyednek ez összeget;
277 27| elégítve.~Judit azt hitte, hogy most mindjárt a szíve fog megszakadni.~–
278 27| hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most is büszke. Erről jó lesz
279 27| ki nekem leányom volt; most én ez asszonytól elvettem
280 27| csábító nevét akarom tudni, most már követelem.~S e szóknál
281 27| szobában? Ott van ugye elrejtve most is a becstelen csábító?~
282 27| Anyám – szólt Béla –, most már tudod, amit tudni akartál;
283 28| falhoz ígért paskolni, s akit most csókjaival, hízelgő gyügyögtetésével
284 28| tartana mindezen dolgok felett most mindjárt ítéletet.~Fertőy
285 28| elmondani, hogy megsértett, és most elégtételt akar nekem adni;
286 28| ezt a szót tőlem tanulta. Most önön a sor azt mondani: „
287 28| sorsáért a pör a mienk is. Most már én magam fogom vezetni
288 28| nagyon ügyes ember. Ez most nem akarja nekem ez okiratot
289 28| nekem szükségem kegyedre. Most tehát a dolog így áll. Rám
290 28| részben is gyanakodom. És most kérem önt, hogy ha nagyobb
291 28| távozni.~És azzal sietett a most már nyitva levő családi
292 29| elszakad; majd ez, amelyik most nem tetszik, szintén elkopik,
293 29| Ha akkor az volt a divat.~Most pedig olyan tökéletes doctor
294 29| ábrándjait botlásoknak beismerve, most már felcsaptak hidegvérű
295 29| elbeszélésében, ő ugyan még most is viselte azt a barna felöltönyt,
296 29| volt. Mit gondolsz, ha ő most élne, járhatna-e az emberek
297 29| nejére e szavak miatt.~– Te most haragszol? – szólt hozzá
298 29| pólában, és olyan szelíd férfi most, mint az atyja. De azért,
299 29| azután ismét felülkerült, s most neveti őket, mint ábrándos
300 29| mint Béla, az árulók, és most ők az okos emberek, és az
301 29| nyomodat; el tudnád-e őt hagyni most, víg cimborák kedvéért.
302 29| hajótörésből parthoz vezetett; most elbocsátanád-e kezét. A
303 29| voltál, midőn beteg voltál, most megzavarnád-e álmát egy
304 29| előled el volt zárva a világ; most, midőn nyitva van előtted,
305 29| Pusztafit a jeles férfiú, ki most már igen nevetséges embereknek
306 29| Neki nem sikerült. Jól van. Most az a bizonyos másik küld
307 29| maga az a bizonyos, akinél most van, juttathatná önnek a
308 29| porig égett, az eső mossa most is a romjait.~– Tehát a
309 29| eldöntő sikernek tapsolna most, azután felöltözött, s menni
310 29| amit rég kerestünk. Én most ráakadtam. E név „Neuburg”.~
311 29| férjnek, s tudatá vele, hogy most már az átok fele van csak
312 29| valaha? Először teszik-e most?~– Bízol-e bennem?~– Élnék-e
313 30| tökéletesen ráismerek, s most már értem az egész rejtélyt.
314 30| ne légy bolond. Nem vagy most otthon.~– Hát fogadjunk
315 30| ez a bizarr ötleted jött most: az én Fertőy barátom, azon
316 30| hitte, hogy vetélytársnők.~Most már emlékezett arra is,
317 30| végzé leánykoruk regéjét: „Most Judit boldog.” Volozov azt
318 30| beledobtad az akváriumba, hogy most is benne volna, ha ki nem
319 30| találkozol vele. Más arcod is van most, és őnála soha nem fogod
320 30| Béla kezét, és így szólt:~– Most fogadd el. Végezd be legfontosabb
321 30| kap.~– Óh, ne törődjék ön most védencével, ha a herceget
322 30| beszélek. Miért nem nevet most, éppen most a szemem közé,
323 30| Miért nem nevet most, éppen most a szemem közé, még rám ragad
324 30| Miért? – kérdezé.~– Azt most meg nem mondhatom, mert
325 30| Béla! Komolyan beszél ön most velem?~Béla meg volt indulva
326 30| ön, hogy én mit gondolok most?~– Tudom.~– Ön tudja? Nos,
327 30| rabszolgájává tett; már most parancsolhat velem, amit
328 30| fogom. Ez ügyet, melyre most fölkért a herceg, bevégzem,
329 30| időn be is lesz végezve.~– Most isten önnel. Menjen a kastélyba
330 30| tapos. Isten önnel Béla.~Most mind a két kezével megszorítá
331 30| kezet szorítva vendégével. – Most hallom udvarnokomtól, hogy
332 30| Ne tartsd ám azt, hogy most belőlem most a bor beszél,
333 30| ám azt, hogy most belőlem most a bor beszél, s majd holnap,
334 30| Tegnap vályogot vetett, még most is sáros minden körme tőle.
335 30| sötétből.~– Mi következik most?~– „L’eruption du Popocatepetl!” –
336 30| entr’act betöltésére valók. Most jönnek elébb a lámparöppentyűk
337 31| zárt kabinetekben? Hol jár most ez meg az? Hogy híják, aki
338 31| többek között a kis Blumné.~Most már régóta Pesten laknak,
339 31| hogy Judit annyi év óta most találkozik vele először
340 31| szárazon.~– Hová indult most? Elkísérem odáig. Bizonyosan
341 31| megvendégelte, mint hogy most újabban és erősebben föl
342 31| vajon kivel beszélhet most Béla!~– Jó. Kérdezzük meg.~
343 31| és nem nevetett. Hanem most már annál többet akart megtudni.~–
344 31| megtudni.~– Miről beszélhet most Béla?~Az asztalka leírta
345 31| elejére irónos lábával.~– Aha! Most valamelyik betű fölé akcentust
346 31| felelt és írt:~„Fertő.”~– Ah! Most meg éppen egy tónak a nevét
347 31| movingról; azt mondta, hogy most itt hagyja, majd reggel
348 31| mennyire szeretheti, hogy még most is beszél felőle, mikor
349 31| isten megszégyeníté őket, most konkolyt akarnak hinteni
350 31| koporsóba feküdt le érette, még most is él!~– Ne tegyen semmit,
351 31| ne mérgezze vele magát. Most nem tehetem többé, hogy
352 31| kiüthetem a kezéből még most is!~Az anyának minden arcvonása
353 32| ablakon beköszöngetett; most ezek a jó házak el vannak
354 32| hogy az is Pesten lakik most, mióta fiát újra föltalálta.
355 32| vigasztalta őt itt az ablak alatt, most bizonyosan nincs már szüksége
356 32| asszony derék és hű nő; és most is azt mondom, Judit derék
357 32| ő is beleegyeznék abba.~Most már az ifjúkori játszótárs
358 32| meglátogatta, arra unszolá, hogy most festesse le arcképét, s
359 32| vegye tőlem rossz néven (most már nem tegezte többé),
360 32| javítani nem lehet rajta. Még most a kifejlődés en famille
361 32| intézhető el; a törlés még most szabad.~Szerafint meglepte
362 32| válogatlan szavú volt, s most még eszébe jut, hogy hírlapi
363 32| de hogy nem így van, arra most már az ön biztosítása nélkül
364 32| indulatba, se kegyed, se én. Még most szelíden, nyájasan beszélhetünk
365 32| fogok kiabálni. Azért még most csak legyünk csendes vérrel.~
366 32| világ asszonyának ambíciója. Most egyszerre kiesett ön szerepéből.
367 32| miért közelítenek egymáshoz most, azt majd megmondom én.
368 32| titulus, de még mindig jó. Most elválik kegyed férjétől,
369 32| én kaptam az apámtól. – Most mondhatja, hogy menjek;
370 33| égett az úrfinak a dolog, most már aztán siethet.~Béla
371 33| éghajlat alatt bizonyosan most is nagy tiszteletben részesülnek,
372 33| B, és így tovább. Ha már most valaki egy hamis okiratot
373 33| kell távolítani, mintha most hoztak volna neki egypár
374 33| ijedségtől megéhezett; éppen most küldött a Komlókertbe egy
375 33| delnő termében várt reá.~Most már egészen elfogadáshoz
376 33| előtte álló férfi felé:~– És most tudja meg ön uram, ami felől
377 33| akkor közelített hozzám. És most – én kinevetem önt.~Béla
378 33| üdvtelen gondolatot? Én most jövök a törvényszéktől,
379 33| Ön pedig asszonyom, már most viselje férje nevét, s a
380 33| Taposson el engem!”~Béla még most is szánta őt.~– Ellenem
381 33| börtönben ül. Mi fog ön most lenni? Egy hamisító neje.
382 33| mind ki van fizetve. Béla most az én fiam megint! Asszony,
383 33| édesanyánk – szólt napához –, most már azt is tudjuk, miért
384 33| Szerafint megszabadítád. Őt most nem éri a csapás.~– Érni
385 33| elhatározás Szerafintől.~Béla még most is kimenté őt a világ előtt.~
386 33| mindig ott volt homlokán.~– Most jut eszembe – szólt Judit –,
387 33| úgy megszomorított valaki (most már könnyen kitalálhatom,
388 33| szerelmük új korszakára, azoknak most már minden gondolatjuk azon
389 34| volna neki parancsolni: most örülj, most vigadj, most
390 34| parancsolni: most örülj, most vigadj, most légy csendes,
391 34| most örülj, most vigadj, most légy csendes, most aludjál;
392 34| vigadj, most légy csendes, most aludjál; de az nem fogad
393 34| titkolja, s mert a publikum most hazafiúi bánatában semmi
394 34| meghalt; egy hamisító szavára!~Most még Fertőy bűne is az ő
395 34| nehezült.~Aki hamisított most, hamisíthatott akkor is,
396 34| búcsúzástalan.~Ha látnál most, vajon mit mondanál? ~Rajtam
397 34| vajon mit mondanál? ~Rajtam most minden megfordítva áll: ~
398 34| megfordítva áll: ~Hajam fehér most s ruhám fekete, ~Ilyen furcsa
399 34| Hajdan sas volt a jelvényem, ~Most bogár szól dalaimba; ~Hajdan
400 34| rongyos tolvaj…) ~… Te még most is olyan szép vagy…~Minden
401 34| kioldani. Úgy tetszett, hogy most is vagy bor, vagy égett
402 34| hétre behoztak, s aztán már most minden disznótoron elmondja,
403 34| beleedződtetek már a munkába; de én most estem le a felhőkből ide;
404 34| kigondolni már.~– Azonban most adass innom; nono, félre
405 34| vizet; nem látod, hogy még most is részeg vagyok?~Szegény
406 34| annak a háznak, ahova én most megyek, odatalálok magamban
407 35| jól jártál volna vele, ha most elgázoltatsz fényes hintóddal!”~
408 35| elgázoltatsz fényes hintóddal!”~Most is előttem áll az arca.~
409 35| te a túlvilágon jártál; most te visszajöttél, most én
410 35| jártál; most te visszajöttél, most én megyek amoda át.”~Hogyan
411 35| előadásukat akarják kezdeni, hanem most már kétszer-háromszor megrántotta
412 35| alakot.~– Biz öcsém, én most jövök egy bal parée-ból,
413 35| és ott helyet foglalni.~Most már Vencel nagyon nyájas
414 35| ez a csizmámon? Ne üsd.~Most már a vén szolga is kezdett
415 35| egymáshoz egy kicsit valaha; de most már éppen nem hasonlítunk.
416 35| monda a kis doktor –, most tartottunk orvosi tanácskozást
417 Ut| tartogatott az emlékei között).~Most azután módomban volt a Politikai
418 Ut| humorisztikus történet volt; de most következik a szomorú része –
419 Ut| attól is tartottak, hogy most már a prenumeránsokra kerül
420 Ut| közcsendháborítás miatt. Most már veszteséggel folytattam
|