Fejezet
1 El| egész embernek azt ismerjük el, aki nemcsak magának élt.~
2 1| megmeneküljön, még aznap el is utazott családostul falura,
3 1| kétkedtem önben, hogy nem jön el.~– Éppen azt feledtem honn,
4 1| egy hölgyi hang –, higgye el, főhadnagy úr, hogy ők együtt
5 1| republikánus társaság, higgye el nekem. Már a szívére veszedelmet
6 1| Társalgónő, ki Szerafint sehol el nem hagyja, s amíg az ébren
7 1| Amellett a horgacsoló tű soha el nem hagyja kezét. Akármilyen
8 1| tekintett. S akkor így szólt:~– El fogja ön nekem azt mind
9 1| mondok?~– Föltétlenül.~– El fogja ön azt hinni ellenségeinek,
10 1| makacs leszek, nem vesz el feleségül.~– Ah, Szerafin –
11 1| hideg borzongás futotta el; nézze, még most is hogy
12 1| okosan tevé. Ahogy jött, úgy el fog múlni.~– Ne higgye ön;
13 1| öntül. Az ön ügye teljesen el van rontva Hargitayéknál.
14 1| Hargitayéknál. Még többet is tudok. El van náluk határozva, hogy
15 1| Oh, kedves Béla, higgye el, hogy ha már nővé kell lenni,
16 2| családra nézve. Egészen el fogja feledtetni a műkedvelői
17 2| őrá várt volna, lépdelt el a félig kész diadalívek
18 2| egész az udvariatlanságig el volt foglalva véletlenül
19 2| Holdadnál fogva viszlek. Neked el kell venned azt a lányt,
20 2| halálomról.~– Akkor vedd el szülői ellenére.~– Tenni
21 2| forintot; légy szemes és – vedd el az anyjukat, akkor mind
22 2| leveleidben írtál, vedd el, ha mezítláb jön is, meglátod,
23 2| életrevalóvá lenni.~– Óh, hidd el, hogy én minden nélkülözésre
24 2| én tehát magam indulok el az útonállás azon nemére,
25 2| gyűjtést nem fogadhatom el; nem érek rá, nem vagyok
26 2| e tervemet, akkor dobja el az ívet, vagy ne tegyen
27 2| rá: „éretlen”, nem veszi el.~Egyébiránt büszke rá, s
28 2| volna?~„Legalább takarnád el a hajaddal, ne látná minden
29 2| baja sincs Bélának, higgye el kegyed – szóla nyers szarkazmussal
30 2| Akik azelőtt alig lehettek el nála nélkül, ha egy nap
31 2| csendesen suttogá: „Ne felejtsd el szegény anyádat.” Pusztafi
32 2| rokkanyéllel megverve nem volt!” El is eblábolt őkelme, alig
33 2| falni?~– Az ördög vigye el! – kiálta az érkező háttal
34 2| Krétai Miló.~– Ördög vigye el a kutyáidat – lármázott
35 2| kedvemért” rendeznek, oda el fogok menni. S már most
36 2| magát se meg ne alázza, se el ne árulja.~– Hát kedves
37 2| vendégemet és barátomat el nem hagyhatom.~Pusztafi
38 2| Akkor hát nem bánom, vigye el, barátja az erénynek, küldeményemet
39 3| sőt egész az előszobáig el lehete jutni Bárzsingnak
40 3| soha. Ma három órára jön el hozzá a bátyám meg Bárzsing,
41 3| honleányi buzgalmát, hozzam el nagysádhoz egy előfizetési
42 3| tréfás meglepetés után jutott el a szárnyajtóhoz, melynek
43 3| lesújtom a porba.~Bárzsing úr el volt ragadtatva e szónoklat
44 3| előfizetési ívét hozzam el Judit kisasszonynak; most
45 3| aki a gyűjtést nem fogadta el, de maga aláírt két forintot,
46 3| hat húszast, majd a hajdú el foga azt neki vinni.~Rögtön
47 3| elmondta, hogy mint járjon el.~Bárzsing nem tudott hozzájutni,
48 4| számára.~A gyaloghíd ezúttal el van mindkét oldalán zárva
49 4| előtt az árvíz pusztította el; a pusztaságnak újra lakói
50 4| szereti, imádja és nem hagyja el szülötteföldét. Uram, e
51 4| te balga! Nagyon jó, hogy el nem mondtad. Hiszen ez szép.~
52 5| alant, és nem bocsátotta el. Érzé, minő erőfeszítésébe
53 5| maradhasson. Mondá neki: „Hagyj el, menekülj magad!” Nem volt
54 6| bók alkalmazására szánta el magát, melyet arcából észrevéve
55 6| és elnézi, milyen szépen el lehet temetni az embert
56 6| iszonyú óra után, azt hiteti el velem, hogy a sors valami
57 6| hitté vált. De nem azt érték el vele, amit akartak. Nem
58 6| akartak. Nem riasztottak el, sőt inkább most már elválhatlanná
59 6| odakinn, nem kívánkozik el hazulról. Judit nagyon alkalmasnak
60 6| bán szavainak.~Ha annyira el nem lett volna mélyedve
61 6| nevű nyomdáknak foglalta el.~Ez a ház volt ama nap történetének
62 6| Valószínűleg nagyon régen el van az már feledve.~Ezen
63 6| kis sánta emberkét fogott el az utcán, aki esernyővel
64 6| mind sorba ugyanazt követik el vele, amit ő egy perc előtt;
65 7| postakihordó érkezése idézte el az ablakból. Két levelet
66 7| fenyegetéseivel megijeszté. Az most el akarja őt magától távolítani,
67 7| voltak hozzá. Pusztafit hívta el s a kis orvost, kiről már
68 7| fogadtam, hogy nem hagylak el soha, s íme egy nap még
69 7| nem várom, s nem fogadom el.~Lávay Béláné.”~Így.~Mindkét
70 7| meggyújtottál, azt én nem olthatom el.”~ ~Hiszitek, hogy
71 7| után?~Aki kétkedik, jöjjön el, én elvezethetem még azokhoz
72 8| intézné szavait.~– Nézd el, nézd, a semmirevaló tacskóját!
73 8| a fehércselédek kezdenek el verekedni. Mindenütt háború;
74 8| ember lefekszik, még jól el sem aludt, már jönnek követelni
75 8| Arra lévén.~– Nem vihetne el engemet a szekerével Kapor
76 8| hónapig és tizenöt napig el nem hagyhatván és addig
77 8| élet.~A zászlóaljparancsnok el nem tudta gondolni, hogyan
78 8| Babilon”-nak kereszteltek el. Hogy ki ide tartozó, ki
79 8| Drága jószág hogyan pusztul el mind?~Kapor uram csendesen
80 8| fordul. A várat borítják el a sziporkák.~– Fel a Babilon
81 8| térre, ahova nem jutott el a tűz, Szerafin kisasszonyt
82 8| Bárzsingnak, hogy olvassa el.~Bárzsing arca haragvörös
83 8| kedveséről lemondani s őt fogadni el férjül. Az előzmények Bárzsing
84 8| kedvét éppen nem rontották el.~Mikor letette a levelet
85 8| végrendelet, tehát az ott el is égett!~Fertőy most már
86 9| okuk volt a négy víz közül el nem meherni: benn voltak
87 9| hullócsillagok nem értek el; úgy híják, hogy cigánymező.
88 9| ember egy sor nádasviskóban el nem fér; aki nem fér, úgy
89 9| szépen.~A fasátor közepén el volt rekesztve deszkával;
90 9| egész tanya.~Cseléd nélkül el lehetett lenni. Volt kezes,
91 9| lehetne köztünk. Ne ment volna el hírt keresni a világba;
92 9| Eszék várában, semmi baja, el van látva; ott ugyan veszedelem
93 9| Szerafint, hogy csak menjen el Blumnéhoz a várba, hisz
94 9| hogy valamit titkolnak, el akarnak simítani, félrevinni
95 9| nem először mondhatta már el a városban, onnan láthattam,
96 9| engesztelő hüledezve maradozott el a felingerült asszonyságtól,
97 9| nélkül pedig annyi ember el tud lenni a világon.~Ilyen
98 9| jelenvoltak valamelyike később el nem beszélte volna, talán
99 10| áldozatainak; innen hangzott el a legelső szó, mely után
100 10| terem, azt is, hogy hol! El is megyek érte, s elhozom
101 10| mankómat csak nem venné el.~A vámos nevetett az elmés
102 10| pengő forintja.”~Mindenki el volt ragadtatva a derék
103 11| rózsaszín virágerdő takarja el a kormos üszköket, zöld
104 11| városban; amik mind ott égtek el a szép kéttornyú templomban.~
105 11| csoportozatából támadt. El a képpel! Ez az őrülésre
106 11| valók beteg embernek.~Tehát el e lázas képpel! Úgyis elmúlt
107 11| melyet a tűz nem hamvasztott el, állt akkor még egy ódon
108 11| akarva bírni, hogy hagyja el veszélyes lakhelyét, s menjen
109 11| földönfutó talál lenni, ha el kell tagadni a nevét, el,
110 11| el kell tagadni a nevét, el, hogy tud róla valamit,
111 12| rekettyésig. Éppen jókor rejtőztek el a sötétzöld zsombikok s
112 12| hogy a vérvesztés miatt el ne alélj. A víz még jobban
113 12| hogy sírt vájhass, temess el… Ujjamon van egy gyűrű,
114 12| vond le ujjamról, és rejtsd el magadnál… Ha azután egyszer
115 12| tudasd vele a helyet, ahol el vagyok temetve… Ígéred-e
116 12| kellett karját tartania, hogy el ne bukjék.~– Kísértsünk
117 12| fog… Óh, bajtárs, gyűrűmet el ne felejtsd.~Az éjszaka
118 12| leszünk – aztán… gyűrűmet el ne felejtsd.~Most hirtelen
119 12| sűrű tüzeléssel riasztá el új ellenségét; a golyók
120 12| levágott kezével vehetnék el erőszakkal. Egy fürtöt levágott
121 12| színi kellett odáig, hogy el ne aludjék, fújni pedig
122 12| Pusztafi pedig nem jutott el Szerafinhez. Eltűnt, elveszett,
123 12| tudni, mely föld nyelte el és mikor.~
124 13| a te kezedet fogom, és el nem bocsátom azt többé.~–
125 13| gyakorlat. Egyet ne felejts el. Mindennek, ami téged ér,
126 13| híják, a nyergest Vidámnak; el ne cserélje őket, mikor
127 13| megújítsa. Szótlanul vágtattak el egymás mellett. Azok is
128 13| jőni; nem is fértek már el az országúton; sok leszorult
129 13| Minek állunk meg az úton?~– El vagyunk veszve – suttogá
130 13| Onnan a felvidékről jött el idáig a szekerével; a rudas
131 13| a lelkemet. Hogy rejtsük el a pénztárt valami faodúba;
132 13| megállíták Judit kocsiját. Arcaik el voltak sápadva, ajkaik elkékülve
133 13| Csak az erdőn túl maradtak el tőlük. Csupán gyors lovaiknak
134 13| szembemenni.~Csak egy erdő takarta el őket még az utazóktól.~Midőn
135 13| országút.~És amilyen messze el lehetett látni az úton végig,
136 13| óra hosszat folyton vonult el mellette a szembejövő hadtest;
137 14| két nap óta nem hagyta el szobáját.~Amint a legelső
138 14| azt, amit hall, nem mondja el senkinek.~Judit egyik rémületből
139 14| Jóvá fogom tenni. Mindent el fogok önnek mondani, kezébe
140 14| bácsi, nem tévedtünk mink el?~– Hallgass, te húgám! Tudom
141 14| álmot szeméből, maga kezdte el Kapor uram sok földet bejárt
142 15| a tudomány lételét sehol el nem ismeré, szótár be nem
143 15| hogy én azt nem mondhatom el, úgy ahogy van. Istenem,
144 15| átvinni. Tehát átviszem. Ha el van szánva, akkor ez az
145 15| menjen ki kegyelmed, lássa el a lovait, azután együtt
146 15| unokámat a múlt hónapban hordta el az ágyúgolyó. Az Úr adta,
147 15| láncáról letépett malom indult el a vízen, azon kiáltoznak
148 15| csónakot fel ne borítsa a szél, el ne rabolja a hullám. A két
149 15| A veszélyben sem veszté el magával hozott kis batyuját.~
150 15| hosszú sor sánckaró zár el ismerős téreket, s törzsvár
151 15| ház mellett nem siethet el anélkül, hogy meg ne állna
152 15| bár vezetője úgy vonná el onnan.~Ez a ház – szülőinek
153 15| azt keresné, merre tűnt el Judit, s hogy jött ide ez
154 15| annyit, hogy „ha nem látnám, el nem hinném”.~Eközben csendesen
155 15| csekély quiproquot bátran el lehetett csúsztatni.~Mintegy
156 15| úgy érzé, hogy mindjárt el fog szédülni, s lelke minden
157 15| hogy e válságos percben el ne árulják gyöngeségükkel.~
158 15| huszonnégyet mond, nem hiszik el; nincs arcán a férfibélyeg.~„
159 15| anyjának háza előtt haladt el.~A ház már be volt födelezve,
160 15| ő kezébe jut, zárkózzál el, ne mutasd magad, mert arcodról
161 16| arra kérve, hogy rejtőzzék el addig, míg ő visszatér.~
162 16| sűrű erdős völgybe jutottak el. A völgy két oldalát meredek
163 16| oldalát meredek hegyek állják el, miken oly óriásokká nőttek
164 16| a hajha egy más völgyben el nem mélyed. Judit idegeire
165 16| most itt oly nyomorultul el kellene veszni! Semmi fegyver
166 16| Valami malomgát szakadhatott el, s itt rekedt meg a víz.
167 16| ki innen a vízből, majd el tudok menni gyalog.~Kapor
168 16| együtt ültünk! Idáig kísért el, midőn elbúcsúzott tőlem;
169 16| fára, s csókjaival halmozá el azt az egyik betűt.~Azontúl,
170 16| összeroskadt, s élettelenül terült el a földön.~Többet megbírni
171 17| meghúzatták a harangokat, holnap el fogják temetni. Tehát itt
172 17| megtalálhatni, mert az jól el van rejtve. Bevarrva halcsont
173 17| egy izmot, nem kiálthatni el egy hangot és viselni az
174 17| Kergetik, és én nem kiálthatom el, íme itt van az oltalom,
175 17| tartott fenn… most hagysz-e el halálom órájában?… Engeded-e,
176 17| fejünk felett, ha fölébred, el vagy veszve. Csókold meg
177 17| halottnak látszassék is, soha el nem hagyod őt temetni, míg
178 17| éj emléke biztosít, hogy el nem felejtem, amit fogadtam.
179 18| Éppen száznyolcvan nap múlt el Zeleji Róbert halála után,
180 18| nem is volt méreg. Azután el akart indulni, hogy fölkeresi
181 18| felvették, s azok nem árulják el azt senkinek.~Az egyedüli
182 18| párában elrepülni, aki el tudna vezetni a körülzöldült
183 18| asszonynál idült betegséggé fajul el, ennél mint hevenyláz tör
184 18| kívül, még sodronyráccsal is el, szokás látni.~Szerafin
185 18| szoktatok ebédelni.~– De hidd el, ő igen jó ember.~– Volozov
186 18| hangos nevetéssel ütötte el a dolgot. E percben ismét
187 18| ismét egyike előtt haladtak el ama rácsos lőréseknek.~–
188 19| bírt volna nem titkolni el egy rettentő gondolatot,
189 19| ha nem hallgatta volna el azt az álomrontó sejtelmet,
190 19| felkeléstől a lefekvésig el lehet némítani; de akkor,
191 19| hozott is valamit a lábán, el volt fáradva, s rögtön ledűlt
192 19| azt a mesterkedést követte el, hogy a szalmaszék lábán
193 19| Miért nem oltotta ön el a tüzet? – kérdé a porkoláb.~–
194 19| felvenni a föld alól, ahol el vannak ásva. Ott az senki
195 19| alatt, Pusztafi temette el; gyűrűje nála van.”~– El
196 19| el; gyűrűje nála van.”~– El tudod-e olvasni?~– El.~–
197 19| El tudod-e olvasni?~– El.~– No hát tedd fel ezt a
198 19| postára, s a címre küldd el.~– Jó. Hisz azért csak nem
199 19| borokat palackokban mi ástuk el a II. kazamata alatti pincének
200 19| Ott azon a helyen kezdd el a földet felvájni. Majd
201 19| Vencel, hogy elébb járj el a postára, azután igyekezzél
202 19| uram, hogy nem felejtem el.~– De mégis kérlek igen
203 19| a gyertyát, hogy megint el ne vigyék a patkányok?~–
204 19| betakarását. Addig ő rejtse el a palackokat a felső bolt
205 19| azt Vencel nem beszélte el senkinek; azt Hubert szavai
206 20| megkeríteni.~Nem is foghatta el hamarább a szekeret, mint
207 20| fogom törni.~– Ejh, hagyja el őrnagy úr, nem kegyedhez
208 20| volt még; a tarisznyát is el kellett volna készíteni
209 20| ellátni, amit ő évről évre el is szívogatott, s elosztogatott.~
210 20| talán a földi bolhát űzik el, hogy ne menjen a dohányra.~–
211 20| András gazda. Kolbay mégis el nem tudta gondolni, voltaképpen
212 21| jövedelme ilyen célokra fogyott el.~A bárónőt százan meg százan
213 21| megfogta kezét.~– Ne forduljon el tőlem. Bírám akart lenni:
214 21| ami megöl, és ez az, amit el nem hallgathattam. Önnek
215 21| nem hallgathattam. Önnek el kell innen menni, el kell
216 21| Önnek el kell innen menni, el kell menni – nem azért,
217 21| kezével annak fejét takarva el. Mintha öntestével akarná
218 21| folyékonysággal recitálta el minden növénynek a nevét,
219 21| neve? Mikor keresztelte el azt a herceg egy igen-igen
220 22| még éjszaka sem maradnak el. A lélek vadászkutyái, akik
221 22| Egy ilyen goromba fickótól el lehetne kérni a térti jegyét.
222 22| beléjük köt, miért hagyják el ily korán az előadást.~„
223 22| kellékre figyelmeztetnie, hogy el ne felejtse majd magával
224 22| a levél sürgős volt, azt el lehete addig olvasni.~A
225 22| ajánlottam neki, hogy menjen el innen gróf Szélaknaynéhoz,
226 22| vezessen. Szinte két hét múlt el már ez esemény után, midőn
227 22| barátnéd jó tanácsát: távozzál el minél hamarább Pestről,
228 22| Judit olyan közel haladt el mellette, hogy ruhájával
229 22| függönyös nyoszolya foglalta el. Az alcovent szőrfüggönyök
230 22| alcovent szőrfüggönyök zárták el egy tágasabb szobától, mely
231 22| külső ajtó nyikorgott.~– El, el! A belső szobába.~Judit
232 22| külső ajtó nyikorgott.~– El, el! A belső szobába.~Judit
233 22| a szobában.~– Nini, már el is ment Tihamér?~– Mi az? –
234 22| vevék észre, sem a temetésre el nem ment, sem későbben a
235 22| Az elsőt sohasem ismeri el senki vetélytársáról; tehát
236 22| úgy sírja le, úgy vérezzék el könnyein keresztül; de lát-e
237 23| maga körül, azokat halmozá el látható kegyeivel, akikért
238 23| azt a gorombaságot követte el, hogy a házigazda pénzét
239 23| az út és mód, melyen ezt el lehete érni, mégis olyannemű
240 23| melybe Szerafin naplóját el szokta zárni.~Hogy Szerafinnak
241 23| kerülgettem ezt a rémet, el akartam magammal hitetni,
242 23| földmívesek voltunk.~Ő így rejté el magát a világ elől, s én
243 23| hegyes kupolájú tornyokat el nem értem, amiket annyiszor
244 23| szűk oldalajtóhoz jutottam el, azon benyitottam, s előttem
245 23| akiért könyörögni jöttem, el a helyet, ahol fogva van,
246 23| egyszer valami meleg kezdett el nyakamra csepegni onnan
247 24| bennünket, hogy fogadjuk el; az sem a mi hibánk, hogy
248 24| nagyon kérem, hogy titkomat el ne árulja. Mi ne zavarjuk
249 24| csóválta a fejét.~– Higgye el ön nekem – monda Fertőy –,
250 25| sima, mint a tök, tolvaj el nem vinné, ha ráakadna,
251 25| szilvás kosarat mindenestül el kell vinni búcsúvétel után.~
252 25| úri embert hogy páholta el egy emberséges szekeresgazda,
253 25| dinnyét, de azért nem ejtette el a fölvett tárgyat.~– Ámbár
254 25| én mégis bajosan hinném el, hogy Judit húgom kedvéért
255 25| útlevélért megyek. De az úr is el fog velem jönni oda.~– Minden
256 25| Hargitay-családét veszem el tőle, s együtt fogjuk őt
257 25| tanácsot adni; ne utazzék el Pestre; maradjon itthon.
258 25| útlevél után járást, ő régen el is küldeté azt a jó asszonyság
259 26| oldalán mohot tenyészt, hogy el ne fagyjanak, gondoskodott
260 26| midőn rajta állt, hogy el ne veszítse kezéből, tehette-e
261 26| amaz irat nem háríthatott el. Ha az iránt megnyugtatást
262 26| barátunk éppen aznap utazott el K…ba, Lávaynét fölvilágosítani
263 26| azzal a szándékkal jöttem el, hogy rettenetes dolgokat
264 26| jelenik meg a világ előtt?~– El fogom hagyni a színpadot –
265 26| bennem. Lássa, azért híttam el magammal Fertőy urat; ő
266 26| ajánlatot nem fogadhatom el.~– Miért nem? Én azért még
267 26| fogadom fiam örökébe, ha el tudta nyerni özvegyét, bírja
268 27| oldalán mohot tenyészt, hogy el ne fagyjanak, gondoskodott
269 27| midőn rajta állt, hogy el ne veszítse kezéből, tehette-e
270 27| amaz irat nem háríthatott el. Ha az iránt megnyugtatást
271 27| barátunk éppen aznap utazott el K…ba, Lávaynét fölvilágosítani
272 27| azzal a szándékkal jöttem el, hogy rettenetes dolgokat
273 27| jelenik meg a világ előtt?~– El fogom hagyni a színpadot –
274 27| bennem. Lássa, azért híttam el magammal Fertőy urat; ő
275 27| ajánlatot nem fogadhatom el.~– Miért nem? Én azért még
276 27| fogadom fiam örökébe, ha el tudta nyerni özvegyét, bírja
277 28| türelmetlenül.~– Dehogy bocsátom önt el, míg hallgatását meg nem
278 28| könyörgök ön előtt: ne árulja el Bélámat; ne tegyen kétségbeesetté.~
279 28| tekinte egyszerre rá.~Fertőy el volt sápadva, a düh kővé
280 28| egy hosszú regét mondott el neki. Egy olyan pillanat
281 28| gyügyögtetésével halmozott el.~Odakinn komoly férfiak
282 28| bölcsőjétől, felesége ölelésétől, el az oltár elől, ha imádkozik;
283 28| ön nálam gyanít. Higgye el ön, hogy a rododendronok
284 29| uraságokhoz; azokhoz ebédre is el szokott járni.~Fiatalabbkori
285 29| elmondani, s csak akkor kezdett el valóban élni, mikor hazajutott
286 29| tetszhalott nejéhez, ha Melchior el nem árulta volna a Judit
287 29| megrántanom, hogy ne fogadd el ennek vagy amannak a köszönését.
288 29| gyermekeié, felhő homályosítson el. Közbeszólt, de természetesen
289 29| keresztül keresé nyomodat; el tudnád-e őt hagyni most,
290 29| világ előtt, midőn előled el volt zárva a világ; most,
291 29| volt, hogy nem pirulhatott el jobban, mint amennyire már
292 29| az önök részére döntetik el véglegesen, e birtoknak
293 29| éles elméjében, mert azt el kell ismernem, ha föl nem
294 29| üzér szokott tenni. Adja ön el az okiratot annak, aki többet
295 29| elfoglalt.~– Itt nem végezhetik el önök, ami ügyük van? – kérdezé
296 29| között, és ne pusztítsd el; mert még szükség lehet
297 29| bogaraktól csípetni, nem hajtja el őket, nem tekint félre,
298 29| kockáztatom azt, hogy az asszonyok el fognak ítélni, amiért egy
299 29| Azt mondtad, hogy tegyem el irataim közé e levelet,
300 30| fogja mondani, hogy fogadd el.~– Azt nem tudom.~– No hát
301 30| így szólt:~– Most fogadd el. Végezd be legfontosabb
302 30| ügyvédférj, aki nem fogadja el a főurat kliensének, ki
303 30| az ügyvéd neje.~„Végezd el ügyét, amiért hívatott,
304 30| megkérnem, hogy vállalja el?~– Az a kérdés, hogy nem
305 30| beszélnem kegyedet, hogy váljék el Fertőytől.~Szerafin arca
306 30| én titkom. De kegyednek el kell hinnie, hogy nem ok
307 30| semmiskedésből mondtam ezt. El voltam szánva kegyedet fölkeresni
308 30| szóval, Szerafin. Én kegyedet el akarom férjétől választva
309 30| ajánlja azt, hogy váljék el férjétől. Egy férfi, akire
310 30| kívánja, hogy hárítson el egy akadályt, mely kettőjük
311 30| örülnék rajta. Ne felejtse el, amit mondtam; nekem lenne
312 30| hiszi ön?~– Mert ő erővel el akar veszni.~– Rejtélyes
313 30| gyermekkori játszótársam el akar engem választani a
314 30| villámvakított, takarta el egyszerre két kezével szemeit,
315 30| egy kavicsot, amit öntől el akartam venni, markába szorított,
316 30| ön az én válóperemet?~– El. Biztosítom róla, hogy ha
317 30| azért csak kérem, mondja el szaporán, hogy mi kifogásai
318 30| milyen szépen zenéztek; el is vagyunk ragadtatva a
319 30| csak más valami!~A herceg el volt ragadtatva cigányai
320 30| társaságra egy villanyfolyam árad el róla. Ezt a fickót katonának
321 30| négy római fáklya kezdte el szórni színes sziporkáit,
322 30| röppentyű azonban nem sült el.~Fertőy odament megnézni,
323 30| kezében.~Ő ijedten dobta el azt a földre, s azzal az
324 30| ugráltak fel a padokra.~El kell taposni! – kiabáltak
325 31| rang és cím nem kapatott el, hogy régi ismerőseit, még
326 31| komédia? No ezt nem engedem el. Kegyedet én meg fogom téríteni.
327 31| büntetését. Én nem felejtettem el, hogy Saul király saját
328 31| volna is, aki velem ilyesmit el akarna hitetni, eleibe tartanám
329 31| felbőszítsenek. Ezek az emberek el akarták veszíteni a fiamat.
330 31| az egy asszonyért kövesse el.~Judit arcához szorítá kisdede
331 31| ellen.~– Micsoda az, aki el tudná felejteni egy halavány
332 32| egymás után hagyogatták el egykor oly mulatságos tanyáikat.
333 32| beköszöngetett; most ezek a jó házak el vannak hagyva gazdáiktól;
334 32| holnap én mentem volna el oda.~– Nagy szerencsémnek
335 32| okos és jó nő – és Béla el tudott róla felejtkezni.~–
336 32| poklokon tört keresztül? ki el merné, el tudná csábítani
337 32| keresztül? ki el merné, el tudná csábítani Judit kedvesét?~–
338 32| jöttem fel Pestről. Kolbay el volt ragadtatva az által,
339 32| utóbbi napokban annyira el volt telve új fantazmáival,
340 32| mondá neki, hogy váljék el férjétől, s azon est óta,
341 32| értem, hogy miért válsz el tőle; akkor azt nem értem,
342 32| tudom, hogy miért válsz el tőle.~Szerafin elég szerencsétlen
343 32| kifejlődés en famille intézhető el; a törlés még most szabad.~
344 32| Azt, hogy kegyed váljék el férjétől, Lávay Béla tanácsolta
345 33| szokott, ha valami munkába el van mélyedve.~A reggelit
346 33| felelt rá anyja.~– Nagyon el voltam merülve a munkában.~–
347 33| szeretném. Azért hoztam el, hogy néhány okmányt, amikhez
348 33| számára az okmányokat, miket el kell olvasnia, azokat egy
349 33| Blum úr nem mulaszthatá el, hogy titokban, sub rosa,
350 33| antedatálva, a későbbi év papírja el fogja árulni. Jurátus koromban,
351 33| közönyös arccal rendeli el a porkolábnál, hogy ettől
352 33| írószert, kést, ártó szerszámot el kell távolítani, mintha
353 33| Hogy jobban futhass, vidd el bérkocsimat, itt áll a kapu
354 33| nagysád az irományokért. El tetszett végezni?~– Igenis –
355 33| akkor ily gúnyosan taszított el magától, midőn az őt fel
356 33| és azt rebegé: „Taposson el engem!” Abban a pompás bársonyruhában,
357 33| vonagló vállakkal: „Taposson el engem!”~Béla még most is
358 33| eltaszítani, maga esett el. Segíteni nem lehet ezen
359 33| nőnek, de ez nem fogadta azt el. Az ott vonaglott lábainál
360 33| szőnyegen.~– Taposson ön el, gázoljon rajtam keresztül.
361 33| ebédelsz. Mármost hitesd el, ha tudod, egy asszonnyal,
362 33| azt, mert más nem fogadta el?~Inkább beteg patkányokat
363 33| méltatlan gyanúja. Vajon el van-e vetve e mag Judit
364 33| Szerencsétlenségében nem hagyhatja el.~– Ah, ez nemes vonás tőle.~
365 33| levelet elébb te olvass el, s aztán, ha nem akarod,
366 33| elébb egész halmazát égette el ugyanazon kéz írásainak;
367 33| egészítik ki, s amiket tán el sem hinne senki, ha e letörölhetlen
368 34| magánéleti botrány miatt el lehetne őt ejteni. Kinek
369 34| azután víg társaságot fogadni el, melynek hőse Volozov herceg;
370 34| kérdő szót nem ejtettem el érte. Elhittem egy ember
371 34| újra visszatért reájok. El tudott mellette ülni óra
372 34| Gyűrűmet, óh kedvesem, el ne felejtsd!~Holt szíve
373 34| kegyetlenséget követett el egy nő iránt, aki neki nem
374 34| csak mégsem felejtetted el a nevemet. Látod, én rád
375 34| kötöttem, az nem szakad el. Van-e sok „új nemzedék”?~–
376 34| magyarázzam magam mindenkinek, aki el nem találta, hogy mit értettem
377 34| megvették? Hová hagyott el büszkeséged?~– Büszkeség? –
378 34| Meg biz az. Én temettem el. Római temetést adtam neki.
379 34| azon rimánkodik, nehogy el találja őt az asszony felejteni;
380 34| hozzám: „Bajtárs, gyűrűmet el ne felejtsd.” Én nem is
381 34| Én nem is felejtettem el; mindig ujjamon hordoztam
382 34| róla semmit; kérlek mondd el.~– Nem mondok biz én egy
383 34| Tréfa volt az egész, aztán el se hinnéd. Beszéljünk másról.
384 34| papucskormány alatt van. Ne pirulj el, fiam, ne szégyelld a dolgodat.
385 34| éppen a kapuja előtt jöttem el, mikor azon kihajtatott.
386 35| Egész estig nem fogadott el senkit, este nem ment sehova,
387 35| ilyen korán feltámadnak?~El fog jönni hozzám, bizonyosan.~
388 35| minden vendég.~Ah, akkor ő is el fog jönni, hogy egy áldomást
389 35| szépasszony különben hamar el fog felejtkezni a nevéről.~
390 35| mutatkozott.~Azt valahogy el ne utasítsák. Be kell vezetni
391 35| helyet senki sem foglalta el. A herceg bal felől ült
392 35| szép asszony nem veszhet el, mert mindjárt megtalálnák.~–
393 35| meghaltam?~– Nem hinném el addig, amíg öntől magától
394 35| házban, nem utasították-e el. Menjen, kérdezze meg a
395 Ut| a regényt akkor kezdtem el megírni, amikor az új alkotmányos
396 Ut| alkotmányosság színe alatt követtek el rajtunk erőszakot, s ha
397 Ut| szerző igen erősen bánt el az uralkodó politikai rendszer
|