Fejezet

 1     1|     ifjúság aztán nevetett az öregúr zélusán, csak Lávay nem,
 2     8|    festés új még és ragad.~Az öregúr nem vitáz senkivel, enged
 3     8|     Hazáig dohogott a mogorva öregúr végig az utcán: „Még engem
 4     8|       tudja, barátom, hogy az öregúr végrendeletében, ahol ő
 5    11|    helyet foglalni – szólt az öregúr egy rozzant bőrpamlagra
 6    11|   legyen nekem násznagyom.~Az öregúr erre csikorgó térdekkel
 7    11|       nem akarok – ismétlé az öregúr házsártosan. – Nem vagyok
 8    11|     Áldást! – csattant fel az öregúr, megrázva merev nyakát.~–
 9    20|     fordultak elő, amikben az öregúr azt hitte, hogy lám, őneki
10    20| akarok lenni! – pattant ki az öregúr, s nagy indulatosan felkapaszkodott
11    25|          Igazán? – kérdezé az öregúr, nagyon felindulva azon
12    32|      elmond – csattant fel az öregúr haragja teljességében. –
13    32|       szerettem – folytatá az öregúr, még keményebben tartva