Fejezet
1 El| már kimentek a divatból?~E korszakot igyekezett visszatüntetni
2 El| alakokat egyébiránt ne keressen e regényben az olvasó. A fényképezés
3 1| kék betűkkel volt felírva e két szó: „SALVA GUARDIA.”~
4 1| fehér-veres lapidár betűkkel írva e szavak: „NEMES TELEK.”~Ezek
5 1| ellenfél számára.~Ahogy e divatlapi adatok nyomán
6 1| Lávay úr híres szavaló! – E magasztalással egy magas,
7 1| tűzijáték rakétái elpattogtak. E napon túl nincs történet,
8 1| ha lehetne.~– Engemet is e rablók közé ért? – kérdi
9 1| Zelejihez.~– S nekünk nem szabad e konspiráció titkaiba beavatkoznunk? –
10 1| válasszal ne volna készen. E napokban fogja városunkat
11 1| eddig egészen közönyös volt, e szóra át kezde melegülni.~–
12 1| szeretett senkit.~Szerafin e találó szemrehányásra szomorún
13 1| hazai börtönök reformjáról”, e szókkal nyújtá vissza azt
14 1| egyúttal gondja van rá, hogy e csorbát eklatáns cserével
15 1| Blumnénak mondva útféli bókokat, e kérdést kockáztatá hozzá:~–
16 2| előkészületeiről beszél. E tárgy színe alatt Szerafin
17 2| Minket ünnepélyesen kihagytak e jelenésből.~– Az nem jó
18 2| elméjű öregurat szólítani fel e célra?~– Úgy? Tehát még
19 2| nézte a két beszélő arcát, e megjegyzést tevé Lávayhoz:~–
20 2| Lávay arca tűzveres lett e névnél. Minek hozza ez most
21 2| előfizettetésnek hívnak. E célra szükségem van nagy
22 2| hogy hosszú életed legyen e földön”, én azt mondom: „
23 2| kegyedet, és hozzám jön. E pillanatban barátom, kegyed
24 2| pedig nem találja helyesnek e tervemet, akkor dobja el
25 2| bizony citoyen Picotin!~Béla e gúnynévre felpattant.~–
26 2| ebédelni híva a perlekedőket, e kategorikus intéssel:~–
27 2| súgja, az égiek nem értik e tárgyban a tréfát; a költő
28 2| szerencse? – pattant fel e szóra Pusztafi. – Tartsa
29 2| gyűle szemébe ez emléknél; e könnyragyogáson keresztül
30 2| hogy Pusztafi nem bírta e tekintet fájó varázsát kiállani,
31 2| volna, hogy ne hallgassak e szóra, annak én most halálos
32 2| tehát nem is üldözhetem.~E pillanatban a kutyák ugatni
33 2| saját mondásától; Lávay e szóra nagyon leráncolta
34 2| előfizetési ívei mellé?~Pusztafi e szóknál jelentékeny tekintettel
35 2| elfogadta-e azt, vagy nem.~– E pillanatban itt leszek!
36 3| mert az politika. Atyád e megye legszabadelvűbb férfia.
37 3| elkészíteni. Tudod jól, hogy e végrendeletben úgy meg lesz
38 3| üdvözletül jót csapott a hátára e szókkal:~„Jó napot Jankó!”~
39 3| nagyot ütve utána az öklével. E jelentékeny némajáték után
40 3| levegőkön keresztül.~– Tehát e mellett maradok.~Hargitayné
41 3| Bárzsing szükségesnek találta e csendes bukás után szilárdabb
42 3| palacsintává nyomta, s csak e tréfás meglepetés után jutott
43 3| térnek. En hiszem, hogy e végrendeletem súlya nem
44 3| akarja tenni. Én nem gyűlölöm e fiatalembert, de meg akarom
45 3| Bárzsing úr el volt ragadtatva e szónoklat által. Ilyen szépen
46 3| okiratot –, tessék megérteni az e tárgyra vonatkozó pontot:~„…
47 3| és kitagadom; hogy pedig e részben mit jelentsen e
48 3| e részben mit jelentsen e szó: »kinyilatkoztatott
49 3| ön kellemesnek találandja e küldetését, s önön függ,
50 3| férfiak voltak; mert hisz e megyében csak két párt volt
51 3| honfi, s nem is törődött e kérdéssel többet, hanem
52 4| szigetet képez; a városból e szigetre állóhíd vezet,
53 4| szent Nepomuk János szobra; e rendkívüli napon pedig ugyanaz
54 4| elzárva, hogy a néptömeg e díszes csoportozatot az
55 4| tudja venni. Itt van most e diadalút; egyik dicsőséget
56 4| városba léptél, melyre nézve e hon földe egyedül mostoha
57 4| odábbment, és újra fölépült. E kis tér lakóit minden csapás
58 4| alattuk álló föld is. És ím e házsorok, e templomok beszélnek
59 4| föld is. És ím e házsorok, e templomok beszélnek és mondják,
60 4| beszélnek és mondják, hogy e nép még csapásaiban is szereti,
61 4| el szülötteföldét. Uram, e csodás honszerelem bűvkörébe
62 4| huszárral összetalálkozva, e kellemes társaságban megmaradt.~
63 4| nyilván gyönge oltalom volt e közeledő ár ellenében. Amint
64 4| arcán függött figyelmük.~S e terhes pillanatban Hargitaynénak,
65 5| eldördül.~„Amíg én élek, amíg e test össze nem roskad, addig
66 5| roskad, addig ez eszmék, e szavak is élni fognak.”~
67 5| ahol a kagylók teremnek!~E szerencsétlen tömeg között
68 5| rég meg volt barátkozva e hideg, bántalmas gondolattal;
69 5| így történik az legjobban.~E keserű nyugalomban egészen
70 5| minden arc és alak.~És még e száz meg száz arc és alak
71 5| dicskör képződött itt alant.~E szivárványos glóriából egyszerre
72 5| megjelent a leány előtt, midőn e mentő kéz megragadta karját,
73 5| mintha rögtön válasz jönne e kérdésre onnan a hullámsírok
74 5| kínosan megharapta lábát.~E fájdalomra önkénytelenül
75 5| rándulással felveté magát: e rándulástól az üldöző elmaradt
76 5| abban. Az volt Pusztafi.~E csónakban leste ő a halakat
77 6| költő, sietett útját vágni e készületnek, egyenesen a
78 6| után szerényen él, s én e szerény sorssal beelégszem.
79 6| mi gyakorlati kezdete van e szándéknak. Kihez és hová
80 6| úgy tetszék neki, mintha e zsibongás, mely Jeruzsálemi
81 6| regényt és divatokat.~Tehát e napon divat volt mindenkinek
82 6| elégülten, jókedvvel jött. E diadalmámorral telt közönség
83 6| dalhang sem zavart meg.~De e nyugodt éj Juditot nem tudta
84 6| egyetlen napba!~Csoda-e, ha e napnak nem tudott lenni
85 7| fog rá kegyed talán, hogy e hét folytán leend azon szomorú
86 7| borítékára a megdicsőült e szavakat írta: »Halálom
87 7| felbontandó.« Kegyed tudja e végrendelet tartalmát, mert
88 7| furfangos módját találta ki e végrendelet kijátszásának.
89 7| négy nap alatt válaszoljon e kérdésemre: »Neje-e kegyed
90 7| Judit lelke le volt zúzva e sorok alatt!~Mily alacsony
91 7| meneküljön?~Megmutassa-e e levelet Bélának? Soha!~Kedvesét
92 7| nincs számára itthon senki?~E kérdésre nem volt idő választ
93 7| is volt más a templomban e szokatlan órában, mint a
94 7| konyha, ez az éléstár, itt e szekrényben állanak az asztali
95 7| tulajdonnév megszűnt.~És mind e prózai csekélységen keresztül
96 7| íróasztalon, melynek címlapján e szót olvasá:~„Juditomnak.”~
97 7| Bélád.”~Judit visszament e levéllel szobájába, s levetve
98 8| vette észre, mit kapott e várban mikor már benne volt.
99 8| szemközt álló falut.~És e pokoli látványhoz az iszonyat
100 8| mintha vértengerben úsznék.~E rém világította környéken,
101 8| Csónakon hozattam át magamat.~E szóra Fertőy nem mosolygott,
102 8| Bárzsing arca haragvörös lett e sorok olvasásakor; ő még
103 9| jólesik szívének, ha Szerafin e néma szemrehányást megértette,
104 9| elhitték minden szavát. E ritka hírgalambokat rendesen
105 9| férfi szörnyen elvörösödött e kérdésre. Zavarba jött;
106 9| szívében ekkor, ki neki e szókat sugallta, azt ő maga
107 9| vizsgálatot fogok rendelni e tárgyban.~– Óh, uram, nem
108 9| él, senki sem akadt, ki e rágalom ellen szót emeljen –
109 9| Bárzsing úr ki akart bújni e jelenet alól, s nagy röviden
110 9| félbeszakítá Lávaynét.~– Én e helyet sokkal jobban tisztelem,
111 9| egy jó expedienst küldött e percben számára. Mi lenne
112 10| tanácsosabbnak mutatták e hadtesttől jó nagy lőtávolban
113 10| kétszer találkoztunk már e kis bicegő alakkal; egyszer,
114 10| izenetet tőle.~Judit mosolygott e szóra, s Melchior ezért
115 10| Hisz ő rég be volt avatva e végrendelet titkába, amit
116 10| emberi furfang sokat kitalált e nemben anélkül, hogy módszereit
117 10| többi, a második szónál az „E” betű helyettesíti az „A”-
118 10| szó segélyével például e betűkből: „nacut zb klbvlblznczju
119 10| cbkix noa” ki lehet betűzni e sort: „Guyon új várparancsnok
120 10| bizony „beszélni is tudnak”?~E szóra megemelinté sapkáját
121 11| beteg embernek.~Tehát el e lázas képpel! Úgyis elmúlt
122 11| hull virág az utcára, mikor e nagy riadal végigmegy a
123 11| udvariasan, de hidegen, és e hidegség is oly epesárga
124 11| De az, amit mi mondtunk e percben, az mégsem álom;
125 12| én azt mondom, hogy nekem e mai napon mindenem elveszett,
126 12| olyan halálsápadt volt már. E szomorú ígéretet egy kézszorításban
127 12| vízbenlét alatt elvérzett e nehéz sebben.~A költő még
128 12| úgy rémlett előtte, mintha e tűzfény előtt koronként
129 12| Pusztafi oly utálattal volt e cudar halottevők iránt,
130 12| hamvától elütő színnel.~E barna hamv Zeleji Róbert.~
131 13| lucus a non lucendo”.~E várrom alatt van egy kastély,
132 13| várrom alatt van egy kastély, e kastély kertében van egy
133 13| nyomorral teljes élete. Reám e földön senkinek és semmi
134 13| te elvetetted azt, íme e papír bizonyítja, én fölvettem;
135 13| nő oly erővel ragadta meg e szavaknál férje karját,
136 13| közé Arria eszményképét, s e rettentő órájában a kétségbeesésnek
137 13| A kozákok itt jönnek!~E kiáltásra Béla elfeledkezék
138 13| Az ellen, akivel senki e hazában beszélni nem tud,
139 13| csendje hallgatott hozzá.~És e csók után életpiros lett
140 13| ravaszán volt.~Hogy fogja ő e szép kedves ifjú főt, ha
141 14| előtt, őt lelte ki a hideg e látványtól – talán nem is
142 14| kérdé reszketve az orvos.~– E percben jó helyen van.~–
143 14| helyen van.~– De meddig tart e perc?~– Azt nem tudom –
144 14| megragadva, de hogy bírt volna ő e nővel; az kiszakítá magát
145 14| ön meg, hogy mit akarok. E percben mindennek vége.
146 14| cselekedjem én? – szólt e tárgytól kínozva az orvos.~–
147 14| annyi álmatlan éjszakát e gondolat mellett, hogy valaki
148 14| irányban vonult, mekkora volt e vágás?~– Hiszen én kötöztem
149 14| kéz átkozott legyen, mely e tettet végrehajtaná.~– Kérem
150 14| ön nem teendi meg nekem e szolgálatot, akkor magam
151 14| szolgálatot megtenni?~S e szónál nyugodtan, hidegvérrel
152 14| az orvosra tekintett, ki e tekintéstől egészen azon
153 14| tenyerű ember is érezé, hogy e nagy sötétségen mégis világít
154 14| kiesett a pipa a szájából e hang hallatára. Ránézett
155 15| szőlők, kertek alatt; amit e vargabetűkkel vesztett,
156 15| római eredetű nyelv szegény e szónak teljes értelmébeni
157 15| nyelvújítók tisztítási hadjárata: e szó kineveti őket: „a muszáj
158 15| át kell jutnom a várba!~E szók a kétségbeesés elszánt
159 15| elvette. Most magam vagyok.~E rövid életírásból megérthető
160 15| percek, miket egyszer már e hideg sírnak fenekén töltött;
161 15| magával a kárhozatos sírba.~E kéz szorítása most is elzsibbasztá
162 15| elzsibbasztá testét, lelkét; e kéz talán most is leskelődik
163 15| itthon” vagyunk.~A hold e pillanatban kisütött a szakadozó
164 15| Judit megroskadva áll meg. E ház mellett nem siethet
165 15| csúszó lesz az, aki most e helyen itthon van.~– Menjünk
166 15| nagyot sóhajta magában, s e sóhaj gondolatja ez volt: „
167 15| pedig az utóbbiak végzik e feladatot, azok között ismerősére
168 15| fenyegető balsors nehezült e percben keblére, amidőn
169 15| ismerős arcot meglátta. E balszerencsére nem volt
170 15| személyleírásával betöltött. E célból szemüvege is föl
171 15| idegeinek parancsoljon, hogy e válságos percben el ne árulják
172 15| terhes fellegével, midőn e kérdésre válaszolt:~– Lávay
173 15| agóniájával várta, hogy fog e száraz, hideg hang felkiáltani: „
174 15| kérdezé:~– Hány éves?~Judit e percben vette észre, hogy
175 15| Vierundzwanzigot” varázsolni?~Amint e töprengéseiből egyszerre
176 15| hogy a csel sikerüljön. Óh, e kegyetlen gondolatáért nagyon
177 15| összerázkódott ennél a gondolatnál. E hamisítás miatt ugyan senkinek
178 15| örök és győzhetetlen.~Hátha e hamisítással egészen elrontaná
179 16| eltávozása közt vannak. E pillanatokat nem szabad
180 16| fogja majd férjét ezentúl e gyöngéd névvel híni: „fiam”.
181 16| életet. S milyen hű lesz e férj örökké kedveséhez;
182 16| Judit keble úgy szorult e magányban; annyiszor kelle
183 16| idegeire oly lázítólap hatott e jelenet. Ha most itt oly
184 16| poros út volt mindenütt; e vízre nem emlékszem.~– Valami
185 16| hallani. Ah, olyan jólesik e hű háziállatnak a szavát
186 17| föld alatti mély csend, és e halálos hosszú éjben még
187 17| ha fölébred, hogy fogja e rettentő egyedüllétben a
188 17| halott homloka hideg volt, és e homlokon belül a kétségbeesés
189 17| kezdete az üdvnek, Judit e percben érezé azt.~A férj,
190 17| álom ez! fölébredésre vár. E jégtetem nem a földé még;
191 17| aki hozzája nyúl.”~Óh, e szavaknak melegét érzi a
192 17| újra.~Óh, mily édes volt e szavak zengése az elrejtőzött
193 17| érzelem, megdicsőülés; e gondolat a lelki béke kútforrása: „
194 17| kísért”!~S valóban olyan volt e jelenet, mintha az őrült
195 17| Ne kísérts istent!~Óh, e fehér arcra, fekete szemekre
196 17| szólítsd nődet, vigyétek őt e hideg szobából, és ápoljátok.~–
197 17| Esküdjél meg!~– Esküszöm. E rettenetes éj emléke biztosít,
198 18| oldalai öles vastagságú falak, e falakon keskeny ágyúlőrések
199 18| nevetéssel ütötte el a dolgot. E percben ismét egyike előtt
200 19| hogy ő is érthesse, németül e szavakat „Zeleji Róbertnénak
201 20| pedig legelébb is, hogy e kis dohánytelepen magának
202 20| S igen természetes, hogy e földeket aszerint kell tehát
203 20| Nyilván az öregre célzott e váddal.~– De nem! – szólt
204 21| eladván neki mesés áron e kis faemlékeket, s a foglyok
205 21| campagne-ban, hanem azért tele van e noble nemzet iránti szimpátiákkal;
206 21| hanem csupán az a kifogásom e házasság ellen, hogy a bárónő
207 21| életében volt két „nièce”-e a kastélyban, akik igen
208 21| megszólított szoborrá merevült e név kimondására.~Hisz olyan
209 21| ki ismerhetett volna rá e helyzetben, ez alakban,
210 21| akadályozhatta volna, összecsókolá e kezet, és sírt.~– Óh, e
211 21| e kezet, és sírt.~– Óh, e kéznek alacsony munkát végezni
212 21| végezni most! A földet vájni e kéznek, mely az eget lehozni
213 21| Mindenre?~– Igen. – És e szónál hegyesre köszörült
214 21| Bélára fájdalmas hatása volt e jelenetnek, szeretett volna
215 21| merre van a kerékvágás!~E percben két egymás után
216 21| dinnyét ananászba ojtani?~Béla e szóra nem felelt semmit,
217 21| márványozva a víz tükrén lebegtek.~E ritka dísznövény az egész
218 21| nyitott ablakán.~A herceg e jelenet által fellázasztva
219 21| nem láthatá Szerafinnek e tettét, s mikor egy perc
220 22| De lehetetlen az, hogy őt e rongyokban valaki észrevegye.~
221 22| vele, hogy az, akit szeret, e percben királynő „és” szolganő,
222 22| redőkbe vonult. Mi szükség e magas úrnőnek Bélát védelmezni?
223 22| Szélaknay grófné is fiatal.~E felhőárnyékot hamar letörlé
224 22| közbejötte megakadályozá e tervet, ki Béláddal szerencsétlenül
225 22| meg nem bocsáthat. Béla e jelenet után rögtön eltűnt
226 22| minél hamarább Pestről, jöjj e tájra vendégszerepekre.
227 22| találkozhatott? Judit úgy érzé, hogy e gondolat alatt meg kell
228 22| házicselédet már nehezebb volt e szereppel kijátszani, mert
229 22| mellkép volt.~Béla jól ismerte e mellképet; hiszen ő adta
230 22| hirtelen egy csókban eltemesse.~E csóknak mennyit kellett
231 22| vagyok.~A nőcseléd megbámulta e szónál úrnőjét. Hogy ő ma
232 22| annyiféle érdekből iparkodott e titkot felfedezni.~A csalatkozott
233 22| senkire nézve sincs honn. E két mondából könnyű egy
234 22| ő boldog volt abban, ami e mesékből igaz, s kinevette
235 22| kegyetlenség azt tenni vele, hogy e rövid napokat is úgy sírja
236 23| polgári celebritás tud mesélni e társaságok vidám szelleméről;
237 23| Kalifornia, amelynek bányái e hangadó életmód költségeit
238 23| van is a közvéleménynek e tekintetben némi igaza,
239 23| de Fertőy tudja. Éppen e kerülgetése minden feltűnőnek,
240 23| akadni nem lehet.~Márpedig e titkot felfedezni napról
241 23| rím”, csak „asszonánc”. E baj kiegyenlítésére okvetlenül
242 23| Mennyire féltett titoknak kell e naplóban lenni, az onnan
243 24| aminek neve „bukás”.~Még e szomorú felfedezés reggelén
244 24| végakarata előttem szent. E tény végrehajtásával mi
245 24| kórházakat és szegényeket. Én e tényben erkölcsi magasságot
246 24| erkölcsi magasságot találok.~E szónál felpattant a karszékből
247 25| eltakarhatatlan gyalázat, amit e némber ősz fejemre, fiam
248 26| tizennégy hónapja, hogy Béla e csendes társaságban tölti
249 26| az egész világ.~S ha még e világnak oly őrangyala is
250 26| élettervet tud készíteni e mosolygásból; egy egész
251 26| mielőtt született volna! Óh, e gondolatban van valami,
252 26| találkozik férfi, ki őt e kegyetlenségéért elítélheti,
253 26| Melchior, a fiatal orvos volt e titokba beavatva. Ő tudott
254 26| szegényül, de tisztességesen.~E szavaknál az öreg asszonyság
255 26| Judit szíve elfacsarodott e látványra, a könny elborítá
256 26| Juditnak egy pillantása e percben Fertőy arcára esett.
257 26| percben Fertőy arcára esett. E gúnyos tekintet feléleszté
258 26| akarja hívatni magát, adjon e szerencsétlen teremtésnek
259 26| tudni, most már követelem.~S e szóknál durván felrántotta
260 26| fel eliszonyultan Judit.~E percben férfiléptek hangzottak
261 26| fog lépni.~A kétségbeesés e percében mindenről elfelejtkezve,
262 26| meghallá a férfilépteket, s e neszre egyszerre magánkívül
263 26| is a becstelen csábító?~E szóval az ajtó felé rohant.~–
264 26| tisztességes asszonyok viseletét, e tisztes főkötőt, és lábaidhoz
265 26| főkötőt, és lábaidhoz vágom.~E percben felnyílt az ajtó.~
266 27| tizennégy hónapja, hogy Béla e csendes társaságban tölti
267 27| az egész világ.~S ha még e világnak oly őrangyala is
268 27| élettervet tud készíteni e mosolygásból; egy egész
269 27| mielőtt született volna! Óh, e gondolatban van valami,
270 27| találkozik férfi, ki őt e kegyetlenségéért elítélheti,
271 27| Melchior, a fiatal orvos volt e titokba beavatva. Ő tudott
272 27| szegényül, de tisztességesen.~E szavaknál az öreg asszonyság
273 27| Judit szíve elfacsarodott e látványra, a könny elborítá
274 27| Juditnak egy pillantása e percben Fertőy arcára esett.
275 27| percben Fertőy arcára esett. E gúnyos tekintet feléleszté
276 27| akarja hívatni magát, adjon e szerencsétlen teremtésnek
277 27| tudni, most már követelem.~S e szóknál durván felrántotta
278 27| fel eliszonyultan Judit.~E percben férfiléptek hangzottak
279 27| fog lépni.~A kétségbeesés e percében mindenről elfelejtkezve,
280 27| meghallá a férfilépteket, s e neszre egyszerre magánkívül
281 27| is a becstelen csábító?~E szóval az ajtó felé rohant.~–
282 27| tisztességes asszonyok viseletét, e tisztes főkötőt, és lábaidhoz
283 27| főkötőt, és lábaidhoz vágom.~E percben felnyílt az ajtó.~
284 28| hasztalan kérdezé tőle. E sebhely egy pillanat alatt
285 28| gyógyíttatta, de szegény fiú e bajba csakugyan belehalt.
286 28| Sokkal többet is tudok én e tárgyról, édes rokon, mint
287 28| akartam feltalálni. Én idéztem e kissé kellemetlen jelenetet
288 28| én kezem között. Az, aki e becses okmányt kézhez kerítette,
289 29| ki nem lelné tőle a hideg e békeszerető időben, hogy
290 29| ajkait, s duzzogott nejére e szavak miatt.~– Te most
291 29| sem anyjára, hanem kiment.~E perctől fogva valami hallgató
292 29| vállalatra adta fejét, midőn e nagy úrral dacolni merészelt.~
293 29| kiegyezni; én elutasítottam.~E rövid mondatok mindegyikére
294 29| döntetik el véglegesen, e birtoknak felét elhasíttatják,
295 29| kerestünk. Én most ráakadtam. E név „Neuburg”.~Melchior
296 29| gyermekeiket védjék vagy sújtsák. E láthatatlan kéz eltünteté
297 29| volt észre nem vennie, hogy e levél Juditot meghatotta.~–
298 29| megteltek könnyel.~– Azzal vádol e levél, hogy vagyonodat kockáztatom.
299 29| valaha.~Béla nagyon jól tudta e rejtély alapját; ismerte
300 29| tartania saját neje előtt is. E titoktartás sok szenvedésébe
301 29| hogy tegyem el irataim közé e levelet, mert még szükség
302 30| kitalálom, hogy miért jöttél e percben erre az ötletre.~
303 30| elégedve magával, mikor e védelmi hadjárat részleteit
304 30| szívet talál magával szemközt e nőben, mint amilyen engesztelhetlen
305 30| le világoszöld indáikkal. E kéjlak hátulsó ajtaja egy
306 30| gazdagon az a tulipánfa, amit ő e tömkeleg közepébe ültetett?
307 30| már.~Béla kíváncsibb volt e percben a tulipánfára, mint
308 30| kegyedet bátran nézhettem volna e liget hamadriádjának, ily
309 30| Kegyed jövőjének tartoztam e szóval, Szerafin. Én kegyedet
310 30| sem idétlen érzelgés, ami e tanácsot adatta velem, hanem
311 30| helyett fölfedezze előtte e titkot?~– Nem ütköznék meg
312 30| rajta, s ha elhárítaná róla e szégyent, örülnék rajta.
313 30| mondani. Hiszen mármost e szóval rabszolgájává tett;
314 30| tenni?~– Azt, amit ön kívánt e percben, önnek perét megnyerni
315 30| borzongott utána.~– Menjünk e helyről – szólt Bélához.~– „
316 30| helyről – szólt Bélához.~– „E helyről”? – kérdé Béla célzatos
317 30| előtt.~Ha nincs valaki, aki e két perc egyikét fölhasználja,
318 30| lebűvölték volna, megállt e szóra.~Abban a pillanatban
319 31| szellemétől, honnan jött e percben, s hallá a bámulatos
320 31| mindenféle konspirációkra, s e tekintetben valódi vakmerőséget
321 31| midőn a praktikus világ e fölfedezést haszonra is
322 31| készséggel hozzáfogott, hogy e matematikai talánynak pontos
323 31| arcát, úgy védelmezte szívét e nehéz szavak ellen.~– Micsoda
324 32| hátraesett a pamlag támlájáig e szóra.~– Szerafin? Az én
325 32| kiragadta, egészen megváltozott e szeszélyes asszony lelkülete.
326 32| hozzá?~Azok is ámították.~E naptól fogva az örökkön
327 32| szerencsétlen volt ahelyett, hogy e dilemmából egy bonmot-val
328 32| Szerafin ajkai vonaglottak e szavakra; nem felelt, összeszorítá
329 32| főispánnál a vármegyében. E büszkeség sok pénzébe is
330 32| sürgeté Szerafin, kit e hosszú preambulum idegesített.~–
331 32| Fertőy rossz tulajdonait, s e rossz tulajdonaiért választotta
332 33| Judit gyermekét tanította e név kimondására: „apa”.~
333 33| mondám, nagyon szeretném, ha e pör elébb ítélet alá volna
334 33| csillag.~– Tessék végigvárni. E szokásnak nagyon ésszerű
335 33| búvárkodtam, akkor tettem e felfedezést hasonló múlt
336 33| melyről ez okmány szól, mert e papírgyár 1851-ben épült,
337 33| mint a névjegy után tett E betű tanúsítja, az okirat
338 33| szülők holta után.~Fertőy e szavaknál leszédült a székről,
339 33| beszéd?~– És elmondani neki e kimenetelét az ügynek.~–
340 33| én vigyem meg legelőször e hírt nődnek és anyádnak?
341 33| nejének, ha tiszteltem valaha e nőt: „Térj félre, nehogy
342 33| szóra sem méltatva tovább e nőt, kalapját ragadta és
343 33| gyanúja. Vajon el van-e vetve e mag Judit lelkében is?~Judit
344 33| komoran. – Miután férjét e végzet találta, osztani
345 33| semmisítsd meg.~– Nálad e levél? – a redő múlni kezdett
346 33| tréfa volt. Mi történjék e levéllel?~– Megengeded,
347 33| boldoggá fogod őt tenni, ha e levelet feltöretlen juttatod
348 33| van bocsátva mindenkitől.”~E sorokat s a felbontatlan
349 33| tán el sem hinne senki, ha e letörölhetlen jegyek nem
350 34| Bélának, mikor Szerafint e szomorú bölcsességre megtanítá.~
351 34| készült helyébe; s Fertőynek e rögtöni balesetében alig
352 34| óta azonban, midőn Béla e szóval vált meg tőle: „önnek
353 34| sokat azok közül, kik még e mozgalmas idők áldozataiul
354 34| szíven találva érezte magát e költeménytől.~Mintha maga
355 34| eltemettek?”~Kinek szólhatna e szemrehányás másnak?~„Özvegyasszony
356 34| elkezdett valódi antológia lenni e költemény szakaszaiból,
357 34| megharap.”~Nem álomrontó volt-e e kép, melyet néhány vonás
358 34| Százszor elolvasta Szerafin e nyolc sort, s ismét újra
359 34| ismerne.~Végre ott volt e kegyelemdöfés.~„Még nyílik
360 34| Óh, ha tudta volna, aki e költeményeket szerzé, minő
361 34| Hiszen tudjuk jól, hogy e költeményeket nem írta Róbert,
362 34| betege, igen nagy betege lett e költeményeknek. Utóbb már
363 34| elmerül benne. Végre azután e jámbor, nyugalmas cilinderkalapos
364 34| sokat járok benne, de csak e négy fal között élek. Maradj
365 34| Béla elbúsultan állt meg e szép rom előtt, melyet fölépíteni
366 34| kiosztva milliomod dilúcióban e földön, minden férfinak
367 34| Pusztafi keserűen nevetett e szónál.~– Mennyiszer hallottam
368 34| Szavadon foglak. Még e télen. Mikor fagyva van
369 34| az állapotot.~– Bajtárs: e biz úgy van. Mikor az ember
370 34| és légy az, amije voltál e nemzetnek: csillaga.~– Lehullott
371 34| Komáromban tanultam megismerni e magas ülésű férfiút, mikor
372 35| megfagyott ereimben.~Ez arc, e szemek, e tekintet! Ő volt
373 35| ereimben.~Ez arc, e szemek, e tekintet! Ő volt az.~Az
374 35| ismerős mosolygással üdvözölt. E mosolygásban volt valami
375 35| szemrehányó tekintetével, e lassan emésztő tűzön.~De
376 35| őt a sírbolti szellő?~Óh, e kép irtózatos lesz! És én
377 35| megszólalt:~– Szép nagysád, én e gyűrűt hozom kegyednek vissza.
378 35| meghalt. Engem bízott meg e hír tudtul adásával, s hitelesség
379 Ut| olvasónak az a sok hézag, ami e regény folyamatán elárulja
380 Ut| Bécsbe.~Megadták-e Bécsből e kegyes óhajtására az engedélyt
|