Fejezet

 1     1| átmenettel, hogy az ember alig ismer rá, mint lehetett amaz iménti
 2     9|       felkeresem én, engem nem ismer, nem tudja, ki vagyok, én
 3     9|       fordulva a parancsnok. – Ismer ön ez asszonyságot?~– N…
 4    11|   ilyenkor” – tavasszal.~– Nem ismer rá? – kérdé csintalanul
 5    14|        hínak.~– Örzsi. Hát nem ismer kegyelmed; a nagyságos úr
 6    14|        a Pesten. Hiszen rád se ismer senki Komáromban.~– Igazán
 7    14|       Komáromban.~– Igazán nem ismer rám senki? – kérdé nevetgélve
 8    15| távollét után egy utcájára sem ismer többé.~Néhol egész házsorok
 9    18|    Hátha valaki, aki bennünket ismer; valami ismerősünk a „múlt”
10    21|      ezer növényt mind nevéről ismer.~– Ah, az lehetetlen – mondá
11    21|        első tekintetre meg nem ismer.~– Tudom, tudom; azt tudom,
12    23|       midőn látta, hogy az nem ismer rá, megtapintá üterét, az
13    30|  leányt, férfit kivétel nélkül ismer, akit csak a színházban