Fejezet

 1     4|    találjuk Pusztafit és Lávayt. A távol emberi zaj, mint egy méhköpű
 2     5|         magában számítgatja a tőle távol történtek folyamát. Most
 3     8|       kinyújtott puskája végével a távol kéklő neszmélyi hegyek felé
 4    10| nyílsebesen repült át a folyamon a távol sötétlő város csonka tornyai
 5    11|         Úgyis elmúlt az már régen.~Távol a főutcák zajától, a városnak
 6    12|         felmerült a víz színére.~– Távol járnak – szólt Pusztafi
 7    12|           ezalatt egy a csapatból, távol a tűztől, lován ül mozdulatlanul,
 8    13|           Kapor uram szekere már a távol múltban vágtatott; mire
 9    18|     mindenféle emberek néznek ki a távol napfény után, s ezek az
10    28|           melyben szegény anyámtól távol kell lennem.~– Jól van,
11    30|            és ugyanaz szép nejének távol tartózkodó tisztelője.~Az
12    31|            van a zsebemben.~Blumné távol attól, hogy vitatni kezdte