Fejezet

 1     9|  asszonynéném?~– Mit, mit? – rebegé az öreg asszonyság, miközben
 2    14|  támaszkodva rá, s fulladtan rebegé:~– Megbocsásson ön, én oly
 3    16|        Csak tovább, tovább – rebegé Judit. – Ez a helyes út.
 4    16|         Bocsásson a földre – rebegé Judit.~– De már azt, úgy
 5    17|        Látod! Látod! Ő él! – rebegé magánkívül a férj. A másik
 6    21|    megmondanom?~– Köszönöm – rebegé Béla, kezét nyújtva a reszkető
 7    25|     rettenetes, ha ez igaz – rebegé elsápadtan az öreg asszony. –
 8    26|   fogom hagyni a színpadot – rebegé Judit elszántan.~– És akkor
 9    27|   fogom hagyni a színpadot – rebegé Judit elszántan.~– És akkor
10    28| nekem egy öregember otthon – rebegé Lávayné –, hogy én egykor
11    33|     odarogyott eléje, és azt rebegé: „Taposson el engem!” Abban
12    35|   arca elé kapott: „Róbert!” rebegé, s azzal félrehajtá fejét,