Fejezet

 1     4|        Hanem megállj. Még úgyis korán az idő; nincs mért sietned.
 2     7|         nincs honn, vagy nagyon korán kelt, azt gondolta, hogy
 3    10|       ki sem nézett szobájából.~Korán reggel fölkeresé a vámbiztos,
 4    14|    tudom, városi cseléd nem kel korán.~– Ne féljen, ott fog lenni
 5    18| megszólta érte, hogy biz az még korán volt, hogy mégis jobban
 6    19|          A gyűrű viselője első, korán elfeledett férjed, Róbert.”~
 7    22|       köt, miért hagyják el ily korán az előadást.~„Nem lehet
 8    29|         megrántotta kabátját, s korán eszére téríté.~– Egy fogadás
 9    29|        a levéllel; bele is halt korán szegény a nagy serénységbe.~–
10    31|  asszonyom, arra már egy kicsit korán születtem.~– Tehát mit gondol
11    33|     Megbocsát nagysád, hogy ily korán jövök, de tárgyalásra kell
12    35|          Tehát a halottak ilyen korán feltámadnak?~El fog jönni