Fejezet

 1    12| zsebkendőjével társa meglőtt lábát.~– Hasztalan fáradsz velem – sóhajta
 2    12|      átmelegszik annak életmelegétől; hasztalan, a kéz hűlt át a halott
 3    15|             akkor már késő; akkor már hasztalan menni. Óh, hogy én azt nem
 4    17|          másnap estig minden kísérlet hasztalan maradt, a halál fehér színe
 5    17|         szánakozva tekinte le rá: „Mi hasztalan küzdelem ez a halál ellen!”~–
 6    23|             az okot, amiért elfogták. Hasztalan erőlködtem azt eszembe juttatni,
 7    23|        Imádkozom, mielőtt lefeküdném. Hasztalan, minden hasztalan.~A rém
 8    23|         lefeküdném. Hasztalan, minden hasztalan.~A rém eljön, és együtt
 9    28|              s melynek okát annyiszor hasztalan kérdezé tőle. E sebhely
10    30|                s nevetett rajta, hogy hasztalan erőlködtem kezét kinyitni:
11    35|        összeborzadt. – Ez „őreá” vár.~Hasztalan volt a szomszédok jókedve,
12    35|               s nevetni fognak rajta; hasztalan a herceg nyájas suttogási,