Fejezet

 1     7| gondolatot érzed, ami énnekem úgy fáj, lehetetlen, hogy a te szemedből
 2    11|           ahhoz a vállamhoz, mert fáj. A kezemhez se, az is fáj.
 3    11|         fáj. A kezemhez se, az is fáj. Tudja már, hogy minden
 4    11|      Tudja már, hogy minden tagom fáj. Régi sebek, amiket ország
 5    13|        leszek!~– Óh, tudom. És ez fáj legjobban nekem.~– Légy
 6    13|           nyitva van. Paetus! nem fáj a kés!”~Béla elragadtatva
 7    17|     hiszen nem az övék! Nem nekik fáj.~– De az istenért! Mit akarsz
 8    29|      észrevenni, hogy ez Juditnak fáj; vannak hamis hangok, amiket
 9    29|       fogja kiizenni, hogy a feje fáj, vagy szerepet tanul; ha
10    30|         elpanaszolja, ha valamije fáj; hanem hogy valaki más van
11    32|       büszke, nem mutatja azt, mi fáj neki odabenn, amikor egy
12    34|       lakjál jól; ~De ha a szíved fáj; – nem bánom: hadd fájjon.”~„