Fejezet

 1     2|         ebéd után; mind az jön az asztalra, amit fia legjobban szeret;
 2     2|        haragosan felkönyökölve az asztalra Pusztafi-, Béla túl esik
 3     8|        Mikor letette a levelet az asztalra, azt gondolta magában tehát
 4     9|       lekönyökölt a faggyúpettyes asztalra rendületlen elszántsággal.~
 5     9|     zsebéből, s letette szépen az asztalra.~A férfiak most már nem
 6    15|        térdre esett, s arcával az asztalra borulva elkezde sírni és
 7    19|           volt azt tenni, hogy az asztalra feküdjék, ahová már nem
 8    29|       után. Béla odaveté eléje az asztalra az okiratot, s nem látszott
 9    31|          hogy ha ő a két kezét az asztalra leteszi, úgy, hogy a hüvelykujjai
10    31|       tenni az ujjai hegyét a kis asztalra, ha feleletet akar kapni.
11    33|           összecsomagolá, s másik asztalra tette.~– Tehát fél egyre
12    35| jegygyűrűjét. Azt ide leteszem az asztalra, majd ha fel tetszik ébredni,