Fejezet

 1     1|        kiálta fel Artmann százados tréfás részvéttel fordulva Zelejihez.~–
 2     1|       ismét és hangosabban folyt a tréfás mendemonda a kiadott vőlegényről,
 3     2|          érje ezt a házat! – szólt tréfás áhítattal Pusztafi.~Mint
 4     3|      palacsintává nyomta, s csak e tréfás meglepetés után jutott el
 5     6|         dajkákat, öregasszonyokat, tréfás fecsegőket, mik lelkével
 6     9| segítségére volt is Lávaynénak, de tréfás kedélyével annál inkább
 7     9|    felderíté.~Mert semmi sem olyan tréfás dolog, mint a nyomorúság.~
 8     9|            nem akarta észrevenni a tréfás hatást, hanem csendesen
 9    11|             Ne higgye azt, hogy én tréfás kedvemben vagyok ma. Nálam
10    32|           sablonjaiba. Víg legyen, tréfás, enyelgő? Hagyja játszani
11    34|            Belőlem az ital szelíd, tréfás embert csinál. Szükséges