Fejezet

 1     5|     fogadják szavát; a lélek nyugodt már, de a test halálküzdelemben
 2     6|    csendesen hazament.~S oly nyugodt éj következett a két városra,
 3     6| dalhang sem zavart meg.~De e nyugodt éj Juditot nem tudta elaltatni.~
 4    10|      az időt.~Hiszen egészen nyugodt lehetett; a százasok hátáról
 5    11|      halkan motyogta magában nyugodt, mogorva egoizmussal:~–
 6    12| küldetése van, amíg él. Légy nyugodt, amint az éj beáll, én vállamra
 7    13|  ügynek szüksége többé.~Azon nyugodt gondolattal zárom be soraimat,
 8    13|   pisztolyt vont elő.~– Légy nyugodt. Mögötted ülök. Mielőtt
 9    13|   mint a többiek, s folyvást nyugodt, közönyös arcot mutat, nem
10    28|  mint egy nőoroszlán.~Fiának nyugodt, emelt alakja megnyugtatá,
11    30|     kocsmában. Szemei milyen nyugodt méltósággal pihennek rajtunk.