Fejezet

 1     1|        Én, aki megszoktam az ön nyájas, biztató arcát, amit soha
 2     3|       bátyám akaratában – szólt nyájas részvéttel Fertőy –, ha
 3     7|         Tehát ennyibe kerül egy nyájas mosoly, egy kézszorítás? –
 4     9|        a várkormányzó.~Egy igen nyájas képű férfi, határozottan
 5    11| szélvitorla a házon, viszonza a nyájas, atyafiságos kérésre.~–
 6    21|       legismerhetlenebbé tette: nyájas és alázatos volt. Ilyennek
 7    23|         ezt mondani neki.~Olyan nyájas volt, megsimogatta homlokomat.~
 8    30|     olyankor, mikor ittas volt, nyájas lett és lekötelező, barátságos,
 9    32|    tekintélyét? Vagy szívélyes, nyájas, édeskés legyen, mint szokott
10    35|       rajta; hasztalan a herceg nyájas suttogási, a pohárban habzó
11    35|          Most már Vencel nagyon nyájas és forgolódó kezdett a furcsa