Fejezet
1 1| nem szabad tenni a lábát, sem azért, hogy katonát bekvártélyozzon,
2 1| katonát bekvártélyozzon, sem azért, hogy házadót beszedjen,
3 1| hogy házadót beszedjen, sem, hogy benne akármiféle bírói
4 1| hogy soha, még tréfából sem szokott igazat mondani;
5 1| tér vissza, semmi nyomát sem találja az arcokon, hogy
6 1| Lávay úr egy hang mentséget sem képes felhozni, s annálfogva
7 1| mondottakon, amikből ő egy szót sem hallott.~Amellett a horgacsoló
8 1| szivarozom, s semmi kártyához sem értek.~– Nincs vagyoni zavarban?~–
9 1| Ah, Szerafin, ön maga sem tudja, mit mond!~– Hogy
10 1| amiknek semmi összefüggésük sem volt a beszélgetés előbbi
11 1| ő nem hallotta, egy szót sem tudott meg belőle.~Nyílt,
12 1| tudna hazudni, ha akarna sem.~A tárgyat többé nem lehetett
13 1| Róbertet.~– Az pedig egyik sem lesz.~– Ah! És miért nem?~–
14 1| állhatod.~– Nos aztán?~– Én sem állhatom ki.~– Te ne is
15 1| De az egész világon senki sem állhatja ki.~Szerafin néhány
16 1| szóljon-e neki többet, vagy sem.~– Én pedig ismerek valakit,
17 1| kapaszkodva, magas frizurjával sem ért fel válláig. – Akkor
18 2| vitézkötéssel; azt már senki sem kérdi, hogy mi lesz itt,
19 2| Lávay.~– Tehát nagysádtok sem vesznek részt a holnapi
20 2| vagyok, a szülői önkényt sem veszem ki a többiek sorából;
21 2| győződve felőle, hogy Bélánál sem szebb, sem okosabb, sem
22 2| hogy Bélánál sem szebb, sem okosabb, sem erősebb ifjú
23 2| sem szebb, sem okosabb, sem erősebb ifjú a földön nem
24 2| Hát Béla, ki semmiből sem eszik igazán, csak szótlanul
25 2| mindent, azért, hogy sehova sem megyek a háztól. Mert ha
26 2| barátja, aki azelőtt helyét sem találta, és aki most azt
27 2| ezentúl kancellistájának sem veszik be sehova az én Bélámat.~–
28 2| megéltek őseid, kik közül egy sem halt meg a nyolcvan éven
29 2| Tessék elhinni, hogy felét sem érdemli meg.~– De mikor
30 2| volnék, de minthogy senki sem tette azt, mint saját magam,
31 2| sajnáltuk valamennyien. Még okát sem adtad. Csak egyszerűen bejelentéd,
32 2| nem is hazudik, de igazat sem mond; sért, de rajta nem
33 3| esetre, ha egy csepp inast sem talál az ember az előszobában.~
34 3| Egyedül volt, senkitől sem szégyellhette magát. Hogy
35 3| meglátod, mi fog következni. Sem én, sem atyád bele nem egyezünk
36 3| fog következni. Sem én, sem atyád bele nem egyezünk
37 3| bízták rád – szerencsére. Sem pedig hiblihubli ifjú uraimékra.
38 3| hogy Bárzsing úr egy szót sem vehetett ki belőle, pedig
39 3| kulcslyukhoz, hogy észre sem vevé, midőn az előszobába
40 3| szemöldíveivel csak egyszer sem fordítva a tükör felé.~Bárzsingnak
41 3| csak a levélpapír hegyén sem lehetett észrevenni, hogy
42 3| megbízásokkal nem foglalkozom; sem kedvem, sem alkalmam hozzá.~–
43 3| foglalkozom; sem kedvem, sem alkalmam hozzá.~– De azért
44 3| hiányos társalgási könyv erről sem mond egy szót sem!~Hargitay
45 3| erről sem mond egy szót sem!~Hargitay úr dolgozószobája
46 3| szólt Hargitay, a pipát sem véve ki szájából. Pedig
47 3| dolgokban, országos ügyekben sem szoktam meggyőződésemet
48 3| megszoktam semmi ellenvetést sem hagyni cáfolatlan), miszerint
49 3| Vörösmartyt nagyon szerette, senki sem tudta, mi az a Szép Ilonka,
50 4| mai nap bizonyosan senki sem fog tévelyedni, találjuk
51 4| hallatszik idáig; senki sem zavarja a beszélgetőket.~–
52 4| névaláírását; még a keze sem reszketett. Hát a tied nem
53 4| kötelessége semmi szóra sem hallgatni.~A két megyei
54 5| ablakaiból semmi irányban sem lehetett tüzet látni, és
55 5| összeborzaszt.~És senki sem jő onnan, hírt hozni. Az
56 5| járókelőktől: mi történt? Senki sem tud felelni; aki most jár
57 5| kifelé a partra, s maga sem tudja, mi vár rá.~Csak nagy
58 5| rohanó néptömeg. Csákója sem volt a fején, úgy vágtatott
59 5| lovasra Hargitay.~Az rá sem ért a kérdezőre feltekinteni,
60 5| egészen illett hozzá.~Egyik sem adott semmi életjelt, mozdulatlanul
61 6| felöltözni?~– Hiszen le sem vetkőztem tegnap óta.~–
62 6| ezzel a híre egy cseppet sem lesz rosszabb. Vagy ha éppen
63 6| ablak alatt. Én még halva sem láthattam őket. Megváltak
64 6| lenni még nem baj, s attól ő sem irtózik, én sem; ő munkája
65 6| attól ő sem irtózik, én sem; ő munkája után szerényen
66 6| történhetik ott, afelől semmi hír sem érkezett át.~Sokan a színháztól,
67 6| és mind odamaradtak, egy sem jött vissza.~És Judit kénytelen
68 6| valamennyit együtt. Azután az sem volt elég; a közönség Pusztafi
69 6| mikor már a Rákóczi-indulót sem lehete hallani az emberi
70 6| még egy elkésett dalhang sem zavart meg.~De e nyugodt
71 7| amit az ember várna tőle; sem az a toll, mely a kalapokat
72 7| mely a kalapokat ékesíti, sem az a toll, mellyel a mérges
73 7| mérges vezércikkeket írják, sem az a toll, melynek fosztott
74 7| azt mondá: »Nem választom sem az egyiket, sem a másikat;
75 7| választom sem az egyiket, sem a másikat; leszek színésznő,
76 7| Ha kegyed Lávay Bélához sem nőül menni, sem tőle elválni
77 7| Bélához sem nőül menni, sem tőle elválni nem akar, akkor
78 7| még csak kalapja fátyolát sem húzta le arcára. Béla kedvese
79 7| dolgozószobájába.~Ott senki sem volt már, hanem a gyertya
80 7| soha, s íme egy nap még le sem telt, már megszegém eskümet.
81 8| kivált huszárnak; nem néz sem jobbra, sem balra, nem ügyel
82 8| huszárnak; nem néz sem jobbra, sem balra, nem ügyel a mellette
83 8| hogy nem úszik vele, őtet sem bántja senki.~Amint így
84 8| ember lefekszik, még jól el sem aludt, már jönnek követelni
85 8| meg ne tanulja. Pedig ő sem volt katona soha, múlt héten
86 8| ki nem, azt a világért sem lehetett volna kitudni.~
87 8| főbe lövettetvén.~Senki sem mozdult többet.~Az őr percről
88 8| tűzrobaj elnémítani nem bír, sem a tomboló vihar hahotája
89 8| pusztulást, még csak a szemöldöke sem mozdult meg bele.~A várban
90 8| a nagy viharban gondolni sem lehetett. A hídon jött ön
91 9| város romjainak még a télen sem volt tetejük. Hát a lakosok
92 9| inkább felderíté.~Mert semmi sem olyan tréfás dolog, mint
93 9| jelenlevők még csak új dolognak sem találták, amit mondott.
94 9| egy pillanatnyi haladékot sem tűr.~– És fontos tárgy?~–
95 9| szókat sugallta, azt ő maga sem tudta volna magának megmagyarázni
96 9| vagyok; odúmból soha senki sem lát kimozdulni. Hogy éjnek
97 9| régi jó barátja él, senki sem akadt, ki e rágalom ellen
98 9| beszélte volna, talán meg sem tudta volna senki, hogy
99 10| ragasztott, hogy még csak sétálni sem mehetett máshova.~Szeretőket
100 10| elválasztott, hogy még csak hírt sem hallottak egymásról.~Új
101 10| se menet, egy hajaszála sem szokott meggörbülni.~Amit
102 10| akármennyi.~– És erre senki sem jöhet rá.~Ezen azután nevettek
103 10| bámulatának martalékát, ki sehogy sem tudta elképzelni, mint lehessen
104 10| szót maga az izenetvivő sem ismeri.~A „Helion” szó segélyével
105 10| mivel azokra valóban semmi sem volt írva.~Igen, de akkor
106 10| rendesen elfogyasztják; semmi sem vesz rajtunk.~– Galambjai
107 10| alunni ment, s reggelig ki sem nézett szobájából.~Korán
108 11| ismerős volt, és senkinek sem volt semmi panaszkodni valója,
109 11| még csak kertje fáiról sem hull virág az utcára, mikor
110 11| bombák; ő maga cselédet sem kapott, aki az ottlakás
111 11| hullottakat nem számította. Egy sem gyújtott, csak a fákban
112 11| repülnek; de ő maga meg sem mozdult az ablakból.~Ha
113 11| meg az ostrom. Semmi rokon sem volt jelen. És ők valóban
114 12| fejhez – az, hogy ő még azt sem fogja megtudni, hogy özveggyé
115 12| akarok kezeikbe jutni halva sem. Érted? Halva sem… Inkább
116 12| halva sem. Érted? Halva sem… Inkább itt a békák között…
117 12| eltemetlek téged úgy, hogy sem ádáz fenevad, sem undok
118 12| hogy sem ádáz fenevad, sem undok féreg, sem a náluknál
119 12| fenevad, sem undok féreg, sem a náluknál rosszabb ember
120 12| elhallgatott róla a hír; azt sem lehete tudni, mely föld
121 13| hírhedett szakácsának idejében sem.~S a vendégek mindegyike
122 13| látok magam előtt semmit, sem veszélyt, sem veszteséget,
123 13| előtt semmit, sem veszélyt, sem veszteséget, sem saját bajomat,
124 13| veszélyt, sem veszteséget, sem saját bajomat, sem a másét,
125 13| veszteséget, sem saját bajomat, sem a másét, én csak téged látlak;
126 13| zugába a hazának, ahová hír sem jár, s leszünk földmívelők.
127 13| s ha te megvagy, semmim sem hiányzik; minden kenyér
128 13| felé, arra, amerre ez, egy sem igyekezett.~A szemközt jövők
129 13| tengelyét ne törjék.~Még senki sem mondta nekik, hogy mi elől
130 13| hogy mi elől fut, de ők sem kérdezték.~Lassanként gyérültek
131 13| hogy az árokpartig meg sem állt; mire felszedte magát,
132 13| közül még csak az arcát sem fordította feléjük, mintha
133 13| a menekülőkhöz egy szót sem intézett senki.~Béla megmenekülése
134 13| mikor körös-körül semerre sem lehet többé menekülni.~A
135 14| kandalló ott?~– Ott senki sem rejtőzhetik, most is ég
136 14| Kérem! Egy szó ellenvetést sem. Nem azért virrasztottam
137 14| és én istenem.~– Még most sem estem le – szólt Judit meg
138 14| lakására menni, mert hogy magam sem egészen tizenhárom próbás
139 14| átvetemedett árkon, töltésen; semmi sem tört és szakadt.~Akkor aztán,
140 14| lovak. Hát még a nevedet sem kérdeztem, hogy hínak.~–
141 14| bizony.~– Még kegyelmed sem ismerne rám?~– Elmehettél
142 15| abrakot rostálja. Senki sem gyanakodott volna rá, hogy
143 15| adiectivum nem komparációt. Sem elöl, sem utol rag nem férhet
144 15| nem komparációt. Sem elöl, sem utol rag nem férhet hozzá.~
145 15| volt, amikor a jó kutyát sem szokás kiverni a házból.~
146 15| volt a nő is. A veszélyben sem veszté el magával hozott
147 15| mindennek. Az érkezőket meg sem szólította senki.~– Tensasszonyom, „
148 15| távollét után egy utcájára sem ismer többé.~Néhol egész
149 15| menjünk.”~Egy őrjárattal sem találkozhatni az utcán.
150 15| sipkával a fején. Még a hangra sem ismert rá, mely nyers merevséggel
151 15| a kezeit: „No még ilyet sem látott az ember.”~Hogyne
152 15| akinek egy közkatonája sem volt a várban; alsóbb rendű
153 15| lett volna háza, és ablakán sem látott volna be senki.~De
154 15| írva a védlevél.~Addig elő sem vette azt, míg Katica vissza
155 15| hamisítás miatt ugyan senkinek sem támad kára; kegyes csalás
156 15| kegyes csalás az, mely sem isten, sem ember ellen nem
157 15| csalás az, mely sem isten, sem ember ellen nem vét. De
158 16| de nem akarta azt magának sem bevallani.~Mikor le kellett
159 16| is elhagyottak, keréknyom sem látszik rajtuk; télen fogják
160 16| csalitban.~A farkasok számba sem látszottak venni a szekéren
161 16| ezúttal a túlsó partra érve sem tette le.~– Bocsásson a
162 16| nem vagyok elfáradva.~– Én sem. Aztán annyi az nekem, mintha
163 16| zsúrolt. Ezeken kívül senki sem volt odabenn.~– Hát Béla
164 17| tudomány semmi mozzanatát sem fedezheti fel az éltet magyarázó
165 17| szállni a földbe, és senki sem veheti azt fel onnan.~Még
166 17| szeret és félt, még akkor sem az rettegéseinek központja,
167 17| örök szabadítót.~Még ekkor sem arra gondolt.~Hanem avval
168 17| azt a kis levélkét senki sem fogja megtalálhatni, mert
169 17| felelt a házigazda –, sem azt az urat, sem ezt az
170 17| házigazda –, sem azt az urat, sem ezt az asszonyságot nem
171 17| gondolattal, hogy nincs isten sem itt, sem amott…~…… Egy tompa
172 17| hogy nincs isten sem itt, sem amott…~…… Egy tompa zuhanás
173 17| már akkor Bélának híre sem járt sehol az országban.~
174 18| Annak az uraságnak a nevét sem örökítette a história.~Fertőy
175 18| ahol eddig.~Holdváry mama sem kívánt többé napernyőket
176 18| avatva.~Például, azt senki sem foghatta meg, miért emlegeti
177 18| bizonyosnak venni, senki sem kételkedhetett annak valóságában.~
178 18| szenvedett. Mikor senki sem láthatta, nagyon sokat sírt,
179 18| világon, melyben senkit sem szeret többé.~Csakhogy különböző
180 18| Róbertet Szerafin. Nőknél semmi sem lehetetlen.~Hanem azért
181 18| pólus! Hanem az utcára senki sem vitt ki hasonló érzelmeket;
182 18| bohóságon.~Arra talán egyik sem gondolt, hogy a szép zöld
183 19| korsó tele vízzel – a kezét sem mozdította utána. Nézte,
184 19| az hanyatt fekve és meg sem mozdulva helyéből.~– De
185 19| Ne félj. Semmi rosszat sem kívánok érte. Csupán csak
186 19| asszonynak, amiben senkinek sem lesz semmi kára. Az a szép
187 19| kis terme mellett semmi sem szokott bírni, mint az arany.”~„
188 19| leperzselődött, semmi baja sem történt.~Hanem azért mégis
189 20| embernek.~– De hogy a felesége sem ír.~– Az pedig derék asszony!
190 20| folyosóról, de amit az egyszer sem hallott.~– Ah! Adjon isten
191 20| vadász.~Kolbay még arra sem akart várni, míg Kapor uram
192 20| készíteni az útra, ha azt sem tudja az ember, meddig tart;
193 20| nem; egy percnyi haladékot sem. Menjünk rögtön, még utolérjük.
194 20| Nem én egy szalmaszálat sem. Valakinek az üldözésére
195 20| sáfrányt, de most szalmát sem.~– De hátha én megharagszom?~–
196 20| felhozni, hogy talán maga sem tudta földeinek minőségét,
197 21| honleányoknak. Ez a szó sem régi eredetű; hajdanában
198 21| visszaadja.~Íme tehát Varsóig sem kellett menni!~De ne rágalmazzunk
199 21| tekintettel Fertőy.~– Egy lélek sem – felelt Szerafin. – A kertészeket
200 21| kell tudnia. Én világért sem értek annyit, mint ez a
201 21| tudta, hogy Fertőy semmilyen sem virágismerőnek. Ez bele
202 21| volt, hogy azt ugyan senki sem foghatta rá, mintha valami
203 22| árnyak, amik még éjszaka sem maradnak el. A lélek vadászkutyái,
204 22| játékát, szavalatát senki sem kíséri oly figyelemmel,
205 22| eltűnt a kastélyból, senki sem tudta meg, merre; én egyedül
206 22| öltözőszobák kijáratához egy sem hajtatott.~Az utolsó bérkocsi
207 22| azt meglátni.~Judit félre sem tekintett. Bélát észre sem
208 22| sem tekintett. Bélát észre sem vette.~Béla engedte őt előre
209 22| napdíjas kisegítő, akit magam sem ismerek.~– Parancsol még
210 22| botránkozva vevék észre, sem a temetésre el nem ment,
211 22| a temetésre el nem ment, sem későbben a sírt egyszer
212 22| későbben a sírt egyszer sem látogatá meg.~Judit arcával
213 22| hatalmasabb, akivel egyikük sem versenyezhet.~Az vagy mindenkinél
214 23| fedezik?~Ezt maga a férj sem tudta.~Fertőy annyit tudott,
215 23| volt, hogy az igazi senki sem más, mint herceg Volozov.
216 23| szenzálról utólagosan semmit sem akar tudni.~A herceg inkább
217 23| Pedig Volozov az! Ezt senki sem hiszi, de Fertőy tudja.
218 23| okiratok között semmi nyomára sem akadhatni, anélkül pedig
219 23| a legjobb akarat mellett sem eszközölhető. Bárzsing,
220 23| már virradni kezd; akkor sem záratja be ablaktábláit,
221 23| állandóul megjelen; soha egy nap sem maradt még ki.”~„Sokáig
222 23| volt halva.~Én még akkor sem mertem megvallani, hogy
223 23| körülünk jobbra-balra; egy sem találta.~Egyszer megállt
224 23| rejtve voltam, s azután egyet sem láttam azok közül többet,
225 24| bennünket, hogy fogadjuk el; az sem a mi hibánk, hogy a gyászos
226 24| egész tárgyról egy szót sem. Azután van itt egy ügyes
227 24| fiacskájának a papája?~– Hát senki sem más, mint Judit férje, Lávay
228 24| felkérdezett tanúk semmit sem tudnak a végrendelet további
229 25| még, hogy senki társaságát sem keresi, senkitől sem hallja,
230 25| társaságát sem keresi, senkitől sem hallja, minő híre van fia
231 25| szakácsnéját, s most senki sem akarja látogatásaikat elfogadni. –
232 25| jobbra-balra, azt senki észre sem veszi, egy színésznő pedig,
233 25| van. És még csak annyira sem törekedik titkolni a dolgot,
234 25| minden keserű gondolat, azt sem vette észre, ha valaki köszönté
235 25| csókoltak neki mentében, azokhoz sem szólt, csak ment és évődött,
236 25| megszokott, még csak beszélni sem tudott velök.~Amint így
237 25| szabdalva, fűrészelve, egyik sem terem már, koronáját nem
238 25| mely őszre lesárgul. A fű sem akar már benne nőni, s a
239 25| asszonyom.~(Talán azért sem akarta bevezetni, mert szobái
240 25| de most egy szál szalmát sem; mert kegyed embervadászatra
241 26| általuk illetve van.~Senki sem fog rajta csodálkozni, hogy
242 26| melynek partját még senki sem látta, s mely még tört hajók
243 26| még csak egy gondolatját sem lehet elrabolnia tőle; hogy
244 26| hogy a kísérő úr senki sem más, mint Melchior! Hogy
245 27| általuk illetve van.~Senki sem fog rajta csodálkozni, hogy
246 27| melynek partját még senki sem látta, s mely még tört hajók
247 27| még csak egy gondolatját sem lehet elrabolnia tőle; hogy
248 27| hogy a kísérő úr senki sem más, mint Melchior! Hogy
249 28| nevemet neki adhatni. Az sem volt előttem titok, mi vonzza
250 28| tettem, az bizony semmi sem volt egyéb, mint egy fenyegetett
251 28| párbaj. Örömest bizony senki sem keresi azt. Olyan ostoba
252 28| Amire különben semmi oka sem volt. Ki elől bujdosott
253 28| becstelennek?~– Semminek sem neveztem, édes rokon, amiért
254 28| párbajra kihíhasson. Semmit sem mondtam a tisztelt nagyasszonynak,
255 28| vissza a levelet; ő szóba sem áll; ő „nem”-et mond, mielőtt
256 29| flamingókat éppen semmi kalappal sem a fejükön.~Természetesen
257 29| fejükön.~Természetesen arra sem emlékezik már nagyon sok
258 29| int a kezével, kalapját sem billentve meg. Színházban
259 29| örömest beszélt efelől; azt sem hozta volna elő, hogy ment
260 29| tudós lenni, mint apád, sem színész, mint anyád, hanem
261 29| gorombáskodni szegény atyja sem tudott soha, ahol helyt
262 29| azzal fölkelt, s nem nézett sem nejére, sem anyjára, hanem
263 29| s nem nézett sem nejére, sem anyjára, hanem kiment.~E
264 29| nyáron telve a lég gőzzel, ki sem tud tisztulni, be sem tud
265 29| ki sem tud tisztulni, be sem tud borulni; az ember úgy
266 29| szolgálhatok?~– Különben magam sem bánom, ha félbehagyunk minden
267 29| tanulmányokkal, amiket senki sem hallgatott olyan nagy kegyelettel,
268 29| Ha „Neuburg”, akkor meg sem kell mozdulnunk a helyünkből.
269 29| senkinek se efelől egy szót sem, Melchior.~– Hallgatni fogok,
270 29| gyermekeket nem törte meg sem az élet, sem az átok, az
271 29| nem törte meg sem az élet, sem az átok, az ő szívük kemény
272 29| csendben folyt le, senki sem szólt a másikhoz egy szót
273 29| szólt a másikhoz egy szót sem. Ebéd után Béla fölkelt,
274 29| embernek.~– Még a halottnak sem.~Férj és feleség ölelve
275 30| nőt, de a herceg egyikben sem találta azt fel, akinek
276 30| Szerafinnek, s Szerafin sem volt iránta közönyös. Nem
277 30| öregét, apraját; és senkit sem gyűlölt olyan nagyon közte,
278 30| megsérteni?~– Kegyednek semmivel sem.~– Nono; vigyázzon magára.
279 30| belátandja, hogy nem volt tőlem sem hóbort, sem cselszövény,
280 30| nem volt tőlem sem hóbort, sem cselszövény, sem idétlen
281 30| hóbort, sem cselszövény, sem idétlen érzelgés, ami e
282 30| ebben az országban senki sem beszél ez idő szerint.~–
283 31| nagyapja Kristóf volt, világért sem merte volna megcáfolni a
284 31| napra. Először már Blumnéban sem nagy hite volt, az asztalban
285 31| én zsebemben egy krajcár sem!~S nagyobb igazság kedvéért
286 31| névre?~– Nem, én semmire sem gondoltam – szólt Judit
287 31| hogy egy érthető választ sem ád. Ennek egyébiránt mind
288 32| miként jött, azt senki sem tudja kitalálni; elég az,
289 32| újságokat mond nekem.~– Ezt sem tudta még? Igen. Béla Fertőy
290 32| közeledik, s ő egy betűt sem dolgozott benne hónapok
291 32| ember előtt, aki sehogy sem illik bele megszokott környezete
292 32| miért válunk.~– Én semmivel sem ismerem jobban Fertőyt,
293 33| elsietett.~Az öregasszony ki sem kísérte, mint szokta máskor.~
294 33| Ráncok, amiket azelőtt senki sem vett észre, kezdenek barázdákká
295 33| szíve van!~Azzal egy szóra sem méltatva tovább e nőt, kalapját
296 33| beszélte ki, mit akar; nekünk sem szólt semmit; nagyon helyesen
297 33| Azok pedig nem gondolnak sem visszanyert vagyonukra,
298 33| visszanyert vagyonukra, sem jóllakott bosszújokra, sem
299 33| sem jóllakott bosszújokra, sem szerelmük új korszakára,
300 33| egészítik ki, s amiket tán el sem hinne senki, ha e letörölhetlen
301 34| rosszul használta óráit?~Senki sem, csak ő maga.~Ismét azt
302 34| tudósítani még azt a papírt sem, mely pedig oly jó titoktartó.~
303 34| szomorú alakok, akikre senki sem várt már? Hát azok, akiknek
304 34| bánatában semmi könyvet sem vesz, csak kalendáriumot,
305 34| Te siratnál itt fenn.~Én sem volnék, te sem volnál ~Szerelmünkhöz
306 34| fenn.~Én sem volnék, te sem volnál ~Szerelmünkhöz hűtlen.”~
307 34| uram” – „asszonyom”; – azt sem minden embernek, csak minden
308 34| büszke volt, hogy még vele sem tudatta soha, hol van. Ezért
309 34| krumpliföldjét?~– Nem. Azt egyiket sem szükség választanod.~– Hát
310 34| csöndes szobád, ahol senki sem háborít, s akiket látni
311 34| öleljelek meg.~Béla egy szóval sem tagadta az állapotot.~–
312 35| azt onnan még a halál keze sem.~Elhagytam egy férjt, ki
313 35| mellette azt a helyet senki sem foglalta el. A herceg bal
314 35| bizonysággal, hogy senki sem látott olyanforma embert.~
315 35| azt, mit nyernél vele. Te sem ismernél rám róla, meg az
316 35| ismernél rám róla, meg az úrnőd sem. Csak annyit mondj neki,
317 35| végeztek odabenn, hogy semmit sem tudhatott meg.~– Bruder –
318 Ut| tisztító tüzét képezte, semmi sem jut érvényre, csak a végkatasztrófa;
319 Ut| bánhat a vendégével, szó sem volt „harminchárom fontos
320 Ut| második évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek
321 Ut| lapkiadást. A regényemért sem kaptam semmi honoráriumot.
322 Ut| pedig egyre apadt. Írni sem mert már bele senki a neve
|